hirdetés

Inspiráció: Fekete Richárd

2018. szeptember 26.

Mondanám, hogy a bányász arcvonásait és tekintetét sűrítettem össze, de úgy látom, hogy a fotón a sötétség némaságából táplálkozó elhatározás másfajta – ám a verssel valamennyire tényleg rokon – szomorúságot mutat. – Az Inspiráció huszonnyolcadik részében Fekete Richárd reflexióit olvashatják.

hirdetés

Lantos Ferenc: Táj vízszintesekkel (1985) (Mohácsi Balázstól)

 

Három opciót kapok Mohácsi Balázstól. A pécsi bányalovat (ami a Bányaidő c. könyvem miatt kézenfekvő), „valamilyen" Jacek Yerka-képet (akinek a munkáit én mutattam Balázsnak) vagy Lantos Ferenc festményét. Rábízom a választást, és először örülök is a Lantos-képnek. Jóval kevésbé adja magát, mint a másik két lehetőség. Aztán elkezdek agyalni, és gyorsan rájövök, hogy gondban leszek. Egy újabb felelőtlenül elvállalt felkérés. Jó-jó, a festő, a feladó és én is be vagyunk/voltunk oltva Péccsel, eddig rendben, ám ezen felül tényleg csak az intuíciók maradnak.

Először nem is tetszik a kép. Olyan ismerősöket hívogatok, akik ismerték Lantost, hátha a személyiségvonások és az anekdoták segítenek valamit. Van, aki nem ér rá. Van, aki ráér, és mesél. Semmi haszna. Aztán egy koncentrált, tisztázatlan reggelen arra ébredek, hogy a kép jár a fejemben. Pontosabban a címe. Milyen jó, hogy a képeknek – legtöbbször – van címük, és milyen szép apropója ennek a képnek, hogy mostanában sokat bíbelődök a tájakkal! Pontosabban a környezettel. Pontosabban azokkal a dolgokkal, amik nem férnek rá egy képre. Pontosabban egy fotóra. Pontosabban egy meghatározott témájú fotóra. Ezekkel jó most bíbelődni. A képen kívüli környezettel és az idővel. Az élő, ám elfelejtett tényezőkkel és mindazzal, amit élettelenné változtatott a kimerevített pillanat. A levegő járásával, a váratlan szél által felkapott nejlonzacskóval és a tekintettel, amely végig követte a zacskó útját egészen egy négyéves kislány lábáig. A felismeréssel, hogy a tájakat, amiket eddig láttam, és amiket látni fogok, mindig átjárja valamilyen változékony törvényszerűség. A megfigyeléssel, hogy a hirtelen messzire kerülő és süllyedő horizontban milyen minták alapján kapcsolódnak össze az esetlegességek. Végül a beismeréssel, hogy a vízszintesekkel felfestett táj csak akkor találkozik az elfelejtett körülményekkel, ha elég erős a mánia, és ha elég gátlástalan a pontosítás.

 

Francois Kollar: Cím nélkül (1931)


Saját képet választani még nehezebb, mint a Lantos-festményről írni. Általában olyan dolgokat fedezek fel – főleg fotókban, néha festményekben –, amiket már leírtam. Nem írtam még verset kép alapján. Nyilván hatnak rám a képek, főleg, hogy imádom az állóképeket, de e téren egyáltalán nem vagyok önreflexív befogadó (néha sajnos muszáj annak lennem, olyankor kifejezetten kényelmetlenül érzem magam).

Amikor a Bányaidő c. kötet készült, sok fotósorozatot néztem. Francois Kollar harmincas évek eleji szociografikus képeihez például folyamatosan visszatértem. A lensi bányában készített sorozatára, s benne egy 1931-es, címtelen fotóra is akkor találtam rá, mikor a lenti vers már készen volt (milyen jó, hogy a képeknek nem mindig van címük!). Ettől függetlenül teljesen egymásra montírozódott bennem a kép és a vers, azóta sem tudom külön kezelni a kettőt. Mondanám, hogy a bányász arcvonásait és tekintetét sűrítettem össze, de úgy látom, hogy a fotón a sötétség némaságából táplálkozó elhatározás másfajta – ám a verssel valamennyire tényleg rokon – szomorúságot mutat.

 

Fekete Richárd: Bányaidő
(részlet)

A bányaisten sötét beleit
nyújtják,
és nem követnek karbidlámpát,
se szentjánosbogarat,
csak a száj magányában koccanó
fogak hangjait.

 

Fekete Richárd Pion Istvánnak küldi Jerry Uelsman 1975-ben készült cím nélküli fotóját.

 

A Litera Inspiráció című új sorozatában az irodalmat a vizualitással társítjuk. Kortárs írók, költők mutatnak be őket inspiráló képzőművészeti alkotásokat, festményeket, grafikákat, fotókat; és küldenek tovább egy-egy inspiráló képet egy általuk választott másik szerzőnek, stafétában. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna.

Fekete Richárd

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.