hirdetés

Inspiráció: Sajó László

2018. március 7.

menj tovább vándor egészségedre! / az alkonyatban a ház fala gyúl / és lőn hajnalban fény sötét este / égcsapdából éjpatkány szabadul // bámulok ki az árnyékvilágba / nézem a fát a fában változik / benne kívül nem tudom mit láttam / láttam valamit? semmit na proszit! – Az Inspiráció ötödik részében Sajó László reflexióit olvashatják.

hirdetés

Camille Claudel: La petite chatelaine (Demény Pétertől)

 

Kujjon Ferenc (hajléktalan költő): La petite châtelaine

Kis Várúrnőm! Vár a váram: várrom.
Foglald el, a Tiéd. Bedőlt falak,
Gyomverte. Gyík igyekszik – halálom.
Kapu sincs, de jöjj be, már vártalak,
Kövek között, mint koldus, mint a vak,
Jövök közel, ne félj, hogy átölel
Karom. Térdelek, porban gyík szalad.
Kis Várúrnőm, petite châtelaine.

Meghalok, ha színről színre látom
Hófehér vállaid, csigahajad,
Rád se nézhetek; hiszem, csak álom,
Hogy én, méltatlan, megláthattalak.
Nem nézel rám, értem én, rút alak,
Nézel az égbe, s én Rád emelem
Tekintetem, félve, hisz nem szabad.
Kis Várúrnőm, petite châtelaine.

Az első csók készülődik szádon,
Petite demoiselle, dalra fakad
A vén trubadúr, eolhárfámon,
Néhai várúr a romok alatt:
„Vállgödrödben fészkelő madarat
borzol a szél", így dalol az öreg,
„Miközben csókolgatja a nyakad",
Mármint a szél, petite châtelaine.

Te tíz, én hatvankettő. Bocsásson
Meg, hogy tegezlek. És e szavakat
Se halld, füledbe dongó darázs zsong,
Nem csíp. Ha csókra nyújtod ajakad,
S kibontják csigáikból hajadat,
Nagy leszel, igazi mademoiselle,
Benned le châtelain, rajtam a gaz.
Várúrnőm, Te, Nő, grande châtelaine.

AJÁNLÁS

Úrnőm! Földdel egyenlő váram.
Nem olvasható már a nevünk sem köveken.
Gyík az eltűnt idő porában.
À la recherche de ma petite châtelaine.

Köszönöm Sujtó László segítségét a francia szavak helyes írásában.


Nádas Péter: Egy vadkörtefa

 

Sajó László: Vadkörtepálinka


Nádas Péter Egy vadkörtefa fényképei

ad notam
vadkörtének nincs leve
a világnak istene


a vadkörtefa alatt alhattam
tiszta csillagos enyhe éjszaka
a vadkörtepálinka hajnalban
a legjobb ilyenkor legszebb a fa

reggeli a vadkörtefa alatt
kalács vaj lekvár tej tea kávé
együtt egy ember hangyák darazsak
otthonos árnyékodú a fáé

ebéd is a vadkörtefa alatt
terítő nem kell fehér az asztal
egy hangya szalvéta alá szalad
majd letörlöm a számról a zafttal

a vadkörtefa alatt vacsora
kenyér vaj paprika paradicsom
pálinka is van nem fogy el soha
magam megint a fa alá iszom

kínálnálak de nincsen másik szék
árnyékbarlangba ide ne gyere
menj be hozz egy üveggel még innék
köszönd meg hogy nem adtam nincs leve

a vadkörtének héj mag keserű
fanyar mondanád pedig csak rossz szar
ezt csak én bírom iszom egyedül
teli a pohár fény árnyékkosszal

menj tovább vándor egészségedre!
az alkonyatban a ház fala gyúl
és lőn hajnalban fény sötét este
égcsapdából éjpatkány szabadul

bámulok ki az árnyékvilágba
nézem a fát a fában változik
benne kívül nem tudom mit láttam
láttam valamit? semmit na proszit!

egy kortyot sem hagyok! már a hangyák
dörzsölik lábacskáikat jönnek
rám nyitott bűzlő kék számról igyák
fel előlem az utolsó csöppet

Megjelent: Jelenkor 2015. szeptember

 

Sajó László Wirth Imrének küldi Mikus Sándor Labdarúgók,1958 című szobrát.

 

A Litera Inspiráció című új sorozatában az irodalmat a vizualitással társítjuk. Kortárs írók, költők mutatnak be őket inspiráló képzőművészeti alkotásokat, festményeket, grafikákat, fotókat; és küldenek tovább egy-egy inspiráló képet egy általuk választott másik szerzőnek, stafétában. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna.

 


Sajó László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.