hirdetés

Gaborják Ádám: Lövészárokból is látni az eget

2017. augusztus 28.

Az irodalmi rendszer kulturális-politikai-intézményi problématérképének részletes összeállítása továbbra is nagyon hiányzik, hiszen erre alapozva lehetne a későbbiekben építkezni. – Gaborják Ádámmal, a József Attila Kör távozó elnökével Fehér Renátó készített interjút.

hirdetés

Fehér Renátó: Mi az első és legörömtelibb pillanat, ami a József Attila Kör élén eltöltött hatéves elnöki regnálásod idejéből az eszedbe jut?

Gaborják Ádám: Nehéz lenne egyet kiragadni. Sok örömteli pillanat volt: olyan szerzőink sikerei, mint Mán-Várhegyi Réka, Áfra János, Bencsik Orsolya, Papp-Zakor Ilka; a JAK-táborok élményei, és még hosszan sorolhatnám. De ami először eszembe jutott a kérdésről, az a 27. JAK-tábor, 2015-ben, amikor együtt láthattam régi barátaimat, Orcsik Rolandot és Lanczkor Gábort családi környezetben, a gyerekeikkel. Ők ott voltak velem a legelején, mondhatni a kályhánál. Rolanddal lenyomtunk néhány év birkózást is, hiszen ő sorozatszerkesztő volt a JAK-füzeteknél. Szóval ott abban a táborban nemcsak az idő gyors múlását érzékelhettem, hanem megértettem, hogy ebben a közösségben tényleg találkozhatnak a generációk, s mi ugyanúgy felelősek vagyunk az utánunk jövő JAK-os fiatalokért. Arról nem is beszélve, hogy ekkor az én életem is teljesen megváltozott, jobbra fordult. Sok erőt merítettem ezekből a pillanatokból. Lehet, hogy ez nagyon szentimentálisan hangzik, de mégis inkább ezekre az emberi pillanatokra akarok emlékezni, mint a csökkenő támogatásokra.

A te elnökséged alatt jelent meg Németh Györgynek A József Attila Kör története című munkája, természetesen JAK-füzetként, 176.-ként. A kötet zárlatában a szerző a rendszerváltás utáni JAK-elnökök mindegyikénél említ egy-egy jellemző területet, ambíciót. Mi lehetne a te elnökségednek ez a markáns arcvonása?

Ezt inkább a közösségnek és az utókornak kell majd eldöntenie. A „lövészárok-háború” talán túl ironikus lenne, de ha valamit így visszagondolva ki kellene emelnem, akkor azt hiszem, a fiatalabb alkotók támogatása elég markánsan jelen volt az elmúlt években. Számos kisebb műhely, csoport, projekt, kötet előtti és elsőkötetes szerző mutatkozott be a JAK színeiben. Kétségtelen, hogy erre különösen figyeltem, s akár meghívással, akár személyes úton, tanácsokkal igyekeztem segíteni nekik. Nagyon sok tehetséges fiatalt ismerhettem meg, s nagyon kíváncsi vagyok, milyen pályát futnak majd be.

Maradt-e benned valamilyen hiányérzet?

Rengeteg mindent szerettem volna még megvalósítani. Az utóbbi három évben inkább a lassú enyészetet próbáltuk megállítani az állami sorvasztás és a közeg érdektelensége közepette (tisztelet a kivételnek). De még mindig itt vagyunk, úgyhogy ennek akár örülhetek is. Ugyanakkor az irodalmi rendszer kulturális-politikai-intézményi problématérképének részletes összeállítása továbbra is nagyon hiányzik, hiszen erre alapozva lehetne a későbbiekben építkezni. És a fiataloknak szóló irodalmi tábor megvalósításáért továbbra is szeretnék lépéseket tenni. Bízom benne, hogy a következő elnök jobb körülmények és kedvezőbb lehetőségek mellett dolgozhat.

Van-e olyan intézményi-kulturális-politikai kérdés, amelyről a hatévnyi JAK-elnökség után radikálisan megváltozott az álláspontod, a szemléleted?

Alapvetően kevés dologban változott meg radikálisan a véleményem. Ugyanúgy kritikával illetném a kormány különböző kultúra- és emberellenes lépéseit, ahol csak lehet, legfeljebb jobban elválasztanám a saját irodalmi tevékenységünket más területektől, mert így lehet erősebben, markánsabban képviselni. Az viszont világossá vált, hogy a jelenlegi formában nem tud teljesen önállóvá válni a szervezet, bárhogyan is próbálkozzunk, s egy másfajta szerveződésre lesz majd szükség. Jobban hangsúlyoznám a szervezetek támogatása között a mai napig fennálló súlyos aránytalanságokat és a szakmai döntések hiányát is, amiket általában a szőnyeg alá söpörnek az irodalmi közegben is. És talán kevésbé vagyok már elnéző a KMTG-s kollégákkal kapcsolatban. A KMTG megjelenése sok mindent átrendezett, s végső soron egyértelművé tett. Nem hiszem, hogy bármilyen mentséget, szakmai érvet vagy nárcisztikus sértettséget fel lehetne hozni már a belépés mellett. Akik ezt megtették, súlyos tévedésben vannak, de persze a pénz sok mindent feledtetni tud. Más kérdés, hogy a “közpénztranszformáció” (másnéven lenyúlás) következményeivel előbb-utóbb mindenkinek el kell majd számolnia, mert ne legyenek kétségeink, ez a rendszer össze fog omlani.

A JAK-nál jellemzően ősszel történik az átadás-átvétel, aztán az új vezetés a naptári évvel marad egyedül. Van-e még, maradt-e még valami nagyobb falat az őszre (túl persze a szervezet életben tartásán), vagy a tábor egyben búcsúszimfónia is?

A tábor mindig búcsúszimfónia, hiszen ahogy az elődöm mondta egyszer, a JAK-elnök itt lesz igazán elnök. És az utódját is itt választja a közgyűlés, teszem hozzá. De bőven maradtak falatok. Közvetlenül a tábor utáni hétvégén ott leszünk az őszi Kerekdomb Fesztiválon, majd a WestEndben a Könyvek Diadalíve programokon. Októberben lesz a KULTok konferencia és a Műfordító Tábor, és úgy néz ki, megint lesz egy nagyobb V4-es, nemzetközi rendezvényünk. És persze a kisebb programokat, könyvbemutatókat is szervezzük. Így alakultak a támogatások, kicsit sűrű lesz az év második fele, de legalább vannak lehetőségeink. Ennek most örülünk. Ezeket még biztos le kell koordinálnom az új elnökkel közreműködve. Személy szerint nekem még ott van a Margó-díj és a [bekezdés] zsűrizése is.

Mik azok a területek véleményed szerint, amelyekre a következő elnöknek és elnökségnek kiemelt figyelmet kellene fordítania a -1. naptól?

A -1. naptól a közösségépítést és az új támogatási formák kidolgozását mondanám. Ennek a szervezetnek akkor van értelme, ha jelent is valamit a tagoknak, s nemcsak egy pipa az önéletrajzban. És ha a jelenleginél önfenntartóbbá válik. Ez egyúttal a szervezet önrendelkezéséről és szabadságáról is szól. Aztán persze a 0. napon erre épülhetnek már a nemzetközi projektek: izgalmas kapcsolataink vannak, érdemes jobban kamatoztatni ezeket. Az 1. naptól pedig jöhetne az említett problématérkép.

Bizonyos értelemben felforgatta az életedet, hogy hat évvel ezelőtt a József Attila Kör elnökévé választottak, hiszen például Budapestre költöztél Szegedről. Kialakulóban vannak-e már a szakmai életed új tervei, új kihívásai, s ha igen, mik ezek?

Most több változás előtt is állok. Az elnökségem második időszakában gyakorlatilag két munkahelyem volt egyszerre, egy kiadóban dolgoztam szerkesztőként, és közben vittem a JAK-os dolgokat. Egyrészt szeptembertől új munkahelyem lesz, az Észt Intézetben folytatom tovább. Ez régi álom, de elég nagy kihívás is. A mindennapjaimat most ez fogja kitölteni. Az InstaVerssel is szeretnénk új szinteket elérni, hiszen nemrég költöztünk az Open Showroomba, ahol számos más tervezővel együtt egy közösségként vezethetjük a projektjeinket. Nagyon sok ötletünk van Dórival, folyamatos az eszmecsere köztünk. És hát igencsak felhalmozódtak a könyvek, amit még el kell olvasnom, főleg a Próza Nostra miatt, s a csapat türelmével már nem akarok visszaélni, túl nagy a számlám. Szóval unatkozni nem fogok, de állítólag nem is nagyon tudok sokáig egy helyben ülni. És hogy kerek legyen a történet, újabb költözés előtt állok. Budapesten kívül tágasabb, Dórival szeretnénk elhagyni a várost. Elköltözünk valahova, ahol jobban látni az eget.

Fehér Renátó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.