Egy embert együtt rajzol

négy kisgyerek:

egy török, egy perzsa,

egy arab és egy kurd.

Az egyik megrajzolja a fejét,

a másik a karját és a kezét,

a harmadik a testét és a lábát,

a negyedik meg a gépfegyverét.

Fadhil al-Azzawi: Az utolsó Irak (1987)

Minden este az asztalra ültetem,

és addig húzom a fülét,

míg fel nem sír a boldogságtól.

Még egy fagyos tél, vadászgépek,

a falakon katonák állnak őrt,

és várják, hogy a történelem

fegyverrel a kezében

kikeljen a mocsarak sötétjéből

és angyalokra vadásszon.

Várják a forradalmat.

Minden este kézen fognám a hazámat,

de kicsúszik ujjaim közül,

mint egy menekülő katonaszökevény.

Sadiq al-Sayqh: Szankciók

Eladtam ma az utcán

egy zsákot tele istenekkel,

hogy éhen ne haljak.

Mahdi Muhammed Ali: Tanács

Hatalmas börtön lett a város:

Légy

\    óvatos, mint az éles kard,

\    könnyű, mint a búzaszem,

\    és türelmes, mint a teve.