Irodalmi térkép
Szerbhorváth György 2 flekken
De akármilyennek is vélem a regényt, az interjúban elhangzottaknak nem örvendek.
- 2005. február 9.
Avagy a leírtaknak nem, mert az újságíró is (csak)
ember, hibázhat. De ami megjelenik, az a nyilatkozó felelőssége is.
Főképpen, ha nem csak magáról beszél, hanem az egész magyar
irodalomról, ilyeténképpen mintegy a széles (ez esetben: horvát)
közönség elé tárja "dolgainkat".
Majoros ugyanis odanyilatkozott,
hogy "csak Budapest jelent valamit" gazdaságilag, politikailag és
kulturálisan, és ez egy abszurd helyzet. Például Pesten van a két
könyvvásár: a tavaszi meg az őszi(?). Hogy a könyvfesztivált
kihagyta, "apró" hiba. Nagyobb hiba az, amikor Majoros a magyar
irodalomról értekezve a horvátoknak elmondja: a főváros parazita módon
viselkedik az egész nemzeti területen, és "bizonyos módon a budapesti
ízlések és törekvések bezárkóznak saját körükbe. Ezért aztán azok, akik
Romániából érkeznek (Bodor Ádám, Sütő András, Kányádi Sándor és mások),
vagy valahonnan máshonnan, gyorsan a budapesti irodalmi élet részeseivé
válnak".(?!) Akárcsak a nyugati magyar írók munkái, és ahogyan a
határon túli magyarok irodalma is "automatikusan inkorporálódik a
magyar irodalomba".(?!)
Mármost nem tudom, hogy az egészből mit ért
a horvát olvasó. Hisz Majoros véleménye önmagában is ellentmondásos.
Először is Bodor, Sütő, Kányádi nem érkezett Budapestre, maradtak a
helyükön. Attól, hogy valaki Budapesten publikál, könyvet jelentet meg,
még nem válik a "budapesti kör" részévé, nem "inkorporálódik".
Ráadásul: mindez mit jelentene?
Tipikus vád, hogy Budapest
mindenre rátelepszik (na ja, Demszky még Isztriát is elfoglalná). Oké,
tudjuk, van ilyen. Van az, hogy Párizs a központ, van az, hogy Berlin -
a vízfejű országok (aztán mindig kiderül, ez nem stimmel, Németország
esetében például nagyon nem). Meg Budapest is ilyen vízhólyag.
Ilyeneket szoknak mondani. De láss csodát, ezeken kívül is van élet. A
famózus "budapesti irodalmi ízlést" az utóbbi egy-két évtizedben
meglehet, jobban preferálták bizonyos vidéki irodalmi
folyóiratok - ezek szerint Pécs, Veszprém, Szeged, Debrecen lenne
Budapest. Plusz-mínusz Budapesten élnek, alkotnak olyanok, akik
vidékről származnak, és - ami fontosabb - olyanok, akik
valamiféle provinciális, nemzeti bűvkörbe "zárkóznak", és 19. századi
eszményeket ápolnak, értsd: a nemzet megmentésén fáradoznak és az
autentikus falusi létmódot éltetik.
Majoros tipikus véleményével
leginkább az a probléma, hogy szerinte az irodalmat két alapvető
szempont határozza meg: honnan jössz és most hol élsz. Ő például
Bácskából jött, Pestet választotta (jegyezzük meg, azt választ
mindenki, amit akar), de folyton Bácskáról ír (jegyezzük meg, mindenki
arról ír, amiről akar). Aki Pesten van, az "benne" van. Aki nincs ott,
az sajnos nincs ott, se benne, kivéve, ha majd odamegy (mint, ugye,
Bodorék). Aki máshol van, sehol sincs. Ez nekem annyiban fáj, hogy
akkor én se vagyok sehol. Mert, ugye, Kosztolányiéknak is Pestre
köllött menni, hogy valakik lehessenek. Aki dudás akar lenni...
Lehet,
hogy ez akkor így (is) volt, így kellett lennie. Meg hogy Trianon után,
vagy később, az átkosban, nyilván egy határon túli író nehezebben
"került be" Pestre. (És itt most arról nem is beszélünk, hogy a
hetvenes-nyolcvanas években egy halom magyarországi író miért
publikál[hatot]t inkább Újvidéken.) De ma már ez korántsincs így.
Pesten kívül is van élet. Vannak írók, lapok, könyvkiadók, rendezvények
is. Ja, meg az internet miatt ma minden más. Ami nincs, az inkább a
terjesztés. Meg az olvasó, hogy mást ne mondjak. De ezek Bp-n sincsenek
hű de nagyon.
A falumban nemrégen hetvenen voltak egy irodalmi
rendezvényen. Egy alig író, politikailag kétes múltú "íróén". És nem
céhbeliek voltak ott. A Műcsarnokban meg havonta összejövünk vagy
harmincan, csupa céhbeli. A fellépők meg mind nem budapestiek, a
közönség (java) meg igen. Akkor most mi van? Inkorporálunk,
inkorporálunk? Ki kicsodát? És hová? - könyörgöm.
Az van, hogy most
mondok egy bődületesen magától értetődőt: az, hogy valaki milyet ír,
nem attól függ, hol él. A (múló) siker szempontjából persze nem
mellékes, ha valaki kinyalja az összes pesti szerkesztő, kritikus,
könyvkiadó, kurátor, egyetemi tanár, akadémikus seggét, csepeghet is
díj meg ösztöndíj, bejárhat a tévébe, de ez egyáltalán nem garantálja
azt, hogy egyszer róla is díjat fognak elnevezni. Kinyalhatja a pécsiét
is, a soproniét is, a bécsiét is. Egy ideig futhat, aztán meg
kurzusíróként hazamehet vagy a hétkerbe, vagy Csongrád megyébe vagy a
Székelyföldre, és nekiláthat önmaga dokumentálásának: az
irodalomtörténészek ezt a munkát úgyse fogják helyette elvégezni, mert
minek.
Ezzel a Majoros által is művelt irodalom-földrajzzal egy
különösen nagy baj van: nem azt nézik, milyen a mű, hanem hogy hol élsz
és honnan származol. És innen már csak egy lépés, amikor azt
vizsgálják, kik az őseid. Arisztokrata, értelmiségi, munkás vagy
paraszt. Keresztény vagy zsidó. Etnikailag félig ez, de tán egészen is
- a kis asszimilánsa. És tudjuk jól, miképpen kapcsolódhatnak össze az
ilyen kategóriák olyasmivel, mint "fővárosi" és "vidéki". És azt is
tudjuk jól, mibe került ez már eddig. Az irodalomnak is.
Hozzászólás
Lehet kicsit unalmas leszek, mert valami mást szeretnék. Szóval mire sikerült regisztrálnom már elszállt az igazi rendes dühöm. Gratulálok érte a tisztelt Író Úrnak, nagyon élvezem az írásait, egyébként. Most egy kicsit nagyot csapott, meg szerintem miért is ekkorát??? A publicisztika nem feltétlen akkor ölti magára műfaji sajátosságait, ha Ön ordít benne. Mert máskor is szokott ordítani, de most e könyv és stb. kritikája valóban ezt kell, hogy maga után vonszolja? Szóval csak azt akartam kérdezni, ki rúgta magát bokán, hogy ennyire fáj? Persze tudom is a választ kicsit asszem(sic!), és szerintem akkor is meghaátrozó honnan jövünk, pláne, hogy ott élünk e, ahonnan jöhetnénk, vagy eljöttünk és máshol élünk. Mert nekem!, más a szó íze Budapesten, más New Yorkban(ha mehetnék) és más ott ahonnan jöhetnék. Ráadásul mást hozok magamban. Majoros például!, nekem Vajdasági ízű, nem tudom, egy Pestinek milyen, vagy milyen, egy Budainak. Mert a vér az agyadban beleszól a stílusodba. Érzéseim szerint persze. Egy olvasó voltam.
Kedves Szerbhorváth! Mint mindig, most is sok igazság van abban, amit mondasz. De mint mindig, a szenzációkeltés céljából, és mint néha, ilyen-olyan sértődöttségedből kifolyólag(mely, megjegyzem, sokszor jogos) most is sarkítasz, sőt, néha túlzol. Egyetértek azzal, hogy ha jó egy magyar író, akkor lehet bárhol a Kárpát-medencében, vagy a világban, nem kellenek kapcsolatok sem, előbb utóbb bekerül a kánonba. De inkább utóbb. Ha viszont Pesten vagy, akkor bizotsan előbb, még akkor is, ha nem vagy jó, csak sokat nyomulsz és publikálod a kapcsolataidon keresztül a gyengébb műveidet. Az említett folyóiratok (illetve folyóiratok, amelyekre a városokkal célzol), az Alföld, a Tiszatáj, a Jelenkor, az Ex-Symposion tényleg jelentősek, s némileg kánonalkotók is, de szerintem igenis Pest az igazi kánonalkotó, a maga egyetemi irodalomtudósaival s ezek publikációival, a kritikusaival, szerkesztőivel, kiadóival, ösztöndíj-kuratóriumaival és az ezekkel való személyes kapcsolatokkal. S aki ott nyomul, ott nyalja a seggeket, ahogy te mondod, az bizony előbb kanonizáltatik, több ösztöndíja, pénze lesz, egyáltalán, irodalmi téren minden előbb és jobban megy majd neki. Ez így nem jól van, de így van. Azt viszont tényleg nem értem, én sem tudtam követni, hogyan jutottál el Majoros a kaninonizálásról szóló féligaz okfejtésétől a rasszizmusig. Ez nálad tendencia, sokszor oda jutsz el, a rasszizmustól, "zsidózástól" való félelemig. A rasszizmus, vagy a zsidózás ocsmány dolog, de óvakodjunk már egy kicsit attól, hogy divatból, feltűnési vágyból mindig a lerasszistázáshoz lyukadjunk ki, bármiről is szólunk. És még valami: tudtommal Bodor Ádám nem maradt a helyén, hanem 1982-ben áttelpült Magyarországra, báris az irodalmi adattárak szerint. Könyörgömöt mondani pedig modorosság. Könyörgök, ez a helyes alak, ugyanis ez nem ikes ige. Tiszteletem.
Budapest rátelepszik mindenre (tudományra, művészetre, gazdaságra, politikára stb.). Ez nem vád. Ez tény. Egyébként is Szerbhorváth ( a literánál eddig nem tapasztalt) rosszindulattal ír Majorosról. Pl. odanyilatkozik, apró hiba, vádol stb. Holott inkább (ha már) Szerbhorváth vádol: nem is értem, hogy jut el („…innen már csak egy kis lépés…) a (csak félve írom le, mert hátha (remélem!) félreértettem Szerbhorváthot) a rasszizmus (finoman megfogalmazott?) vádjáig!
Előbb egy rövid történet MS „Meghalni Vukovárnál” c. regénye kapcsán. E regényről 2003 elején-közepén hallottam először. Érdekelt a téma, gondoltam utánanézek, beleolvasok, s (ha tetszik) megveszem. Egy-másfél évig jártam a pesti és vidéki könyvesboltokat, de még csak nem is hallottak a könyvről. Mígnem aztán a tavalyi könyvhéten megláttam a Kiadónál a régóta keresett könyvet. Amikor is, kérdésemre elmondták, hogy kisebb kiadóknak (mint amilyen az övék is) milyen nehéz bejutni a boltokba. S talán…meg majd…Szóval, úgy gondolom, a Szerző, Majoros Sándor bővében lehet rossz tapasztalatoknak. Ennyi (egyelőre).