hirdetés

Szilasi Flóra: Irodalom és fauna

2018. június 9.

Budapest utcáit ellepték a muslicák. Ezek a kulturálódni vágyó állatok, saját testi épségüket kockáztatva, hatalmas létszámban rajzanak a Vörösmarty téren és a PIM kertjében. – Szilasi Flóra hangulatjelentése a 89. Ünnepi Könyvhét második napjáról.

hirdetés

Nyár van, péntek, hőség, Margó és Könyvhét. Budapest utcáit ellepték a muslicák.
Ezek a kulturálódni vágyó állatok, saját testi épségüket kockáztatva, hatalmas létszámban rajzanak a Vörösmarty téren és a PIM kertjében. A résztvevők értetlenül állnak a helyzet előtt, nem szoktak hozzá, hogy a helyért még apró szárnyasokkal is meg kell küzdeniük. Megfigyeléseim szerint a harcnak több formája van. Az egyik az okos. Kiderült, hogy a legyező nem csak a hőség ellen hatásos, hanem az apró rovarokat is el lehet űzni vele. Kevésbé elegáns, de hasonlóképp hasznos megoldás, ha legyezzük magunkat a programfüzettel. A küzdelem második formája a csapkodás. Bevallom, én ebbe a kategóriába tartozom, mert naivan hiszem, hogy puszta kézzel is elbánok velük. A harmadik csoportba a csendes köpködők tartoznak: látszólag nyugodtan viselik az inváziót, csak azt nem szeretik, ha valaki a szájukba repül.
A 89. Ünnepi Könyvhét második napján járunk, és én végül kapitulálok. Felfedezőútra indulok a muslicák vezetésével. Első utam a Trianon arcai című kötet bemutatójára vezet. Naplókat, visszaemlékezéseket és további, eddig még kiadatlan történelmi forrásokat használtak fel a szerkesztők, hogy bemutassák az első világháborút követő hatalmi harcokat, és legfőképp azt, milyen hatással voltak ezek az átlagemberre. Mivel a szövegek nem csak és kizárólag a trianoni békeszerződéssel kapcsolatosak, találhatóak benne forradalomról, tanácsköztársaságról stb. szóló írások is. Felmerül a kérdés, hogy akkor Trianonon mégis mit értünk. Én a válaszokból valami olyasmit hámozok ki, hogy ez a kötet a háborút követő impériumváltások időszakát nevezi annak, de a szerkesztőknek nem is volt céljuk egyértelmű definíciót megalkotni, sőt inkább arra törekedtek, hogy minél több arcát mutassák meg ennek az időszaknak, hogy lássuk, a történelem nem fekete-fehér, mindenkinek megvan a maga igazsága.

Hömpölygök tovább a muslicák áradatával. Egészen megbarátkoztunk egymással. A PIM vörös szalonjába csak kevesen követnek, pedig már elképzeltem, milyen hatásos belépő lenne, ha egy egész raj követne a terembe. A V4 felolvasóest, bár elég hosszúra sikeredik, minden várakozásomat felülmúlja. A Visegrádi Irodalmi Rezidens Program ösztöndíjasai másfél hónapig dolgoztak Budapesten, és csak úgy ragyognak. Hihetetlen kontrasztban áll ez a csillogás szövegeik sötét borújával és fekete humorával. Deres Kornélia költeményeiben egyre több szerepet kap a nyál és a nyálka, de tökéletesen adagolja, se több, se kevesebb nem kell belőle, csak még rengeteg ilyen, pontos, rémisztő és meghökkentő vers. Végül szóba kerül a fordítás is, hisz az ösztöndíjasok között ott ül egy fordító, a lengyel Anna Butrym. Izgalmas hallani, mennyire másképp éli meg egy mű átvitelét egy másik nyelvre a két oldal. Butrym arról beszél, mekkora a felelősség, hisz az adott nyelvterületen mindenki az ő szemével fogja látni a művet és az írót. Deres Kornéliának pedig olyan érzés volt idegen nyelven látni verseit, mintha különböző testrészei kinézetét hirtelen megváltoztatták volna.
A felolvasás után a díszterembe tartok, hogy belehallgassak a Heather Morris Az auschwitzi tetováló – Lale Sokolov igaz története alapján című könyvéről szóló beszélgetésbe. Tényleg csak egy rövid pillantásra van időm, de annyi ebből is kiderül, hogy Heather Morris született színésznő. Mintha betanult szöveget mondana, olyan pontosak a válaszai, minden szó, minden hangsúly a helyén van. Elmélázok, hogy vajon barátja, Lale Sokolov története iránti tiszteletből fakad-e ez. Bizonyára.
Rohanok is vissza a Vörösmarty térre Csoma Mózes Korea története című könyvének bemutatójára. Mire odaérek, már főleg olyan aktuálpolitikai témákat boncolgatnak, minthogy mi lehet a kimenetele a Trump – Kim Jong Un találkozónak. Abban látszólag mind egyetértenek, hogy egyik vezető sem engedheti meg magának, hogy úgymond üres kézzel távozzon. Mindketten el akarnak érni valamit, ami Kim Jong Un számára hosszú távon Észak-Korea függetlenségének elismertetése lenne. A moderátor Vujity Tvrtko fel is veti a kérdést, hogy feledhetővé, megbocsáthatóvá teszi-e Kim Jong Un korábbi tetteit (mint például saját testvérének meggyilkoltatása) egy sikeres, pozitív politikai lépés. Erre persze nincs egyértelmű válasz. A megfejtés valahol a jövőben és a koreai kultúrában rejtőzhet, amit sajnos nem egy óra alatt fogunk megérteni, de gondolom, közelebb juthatunk hozzá, ha elolvassuk a könyvet.

Fotó: Margó Irodalmi Fesztivál

Mindeközben a muslicák lassan belakják légző- és hallójárataimat, ellepik a végtagjaimat, a hajamat. A testem egy muslicatemetővé válik. Biztos vagyok benne, hogy ez az apokalipszis kezdete. Ekkor van vége a beszélgetésnek. Elbúcsúzom kedvenc rovarjaimtól, hogy egy fröccs mellett még belehallgassak a Kedvencek temetője sorozat Rejtő Jenő műveit feltámasztó esjébe, de végül győz a kimerültség, és ahelyett, hogy másnapi hangulatjelentésemen gondolkodnék, a HÉV-en hazafelé elbóbiskolok.

Szilasi Flóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.