A kortárs magyar kritika helyzetével foglalkozó kétnapos konferencia második napján délelőtt Angyalosi Gergely elnöklete mellett Sári B. László, László Emese és Farkas Zsolt előadását hallgattuk meg. Sári B. László előadásának címe A kritikai elköteleződésről volt, s korábbi, A hattyú és a görény (Kritikai vázlatok irodalomra és politikára) című kötetének egyik gondolatát próbálta benne árnyalni, melyhez az egykori kritika-vita indító két tanulmány egyikét, Takáts József tanulmányát idézte. Ebben a kritikus, mint kritikus szerepének feltérképezésekor az esztétikai és a politika szféra elhatárolódásáról volna szó. Felmerül, lehetséges-e a politikai értékmentesség a kritikai beszédmód alkalmazásakor és e szerep felvállalásakor, hogyha a kritikusi megszólalás ab ovo beleszólás a kulturális rendekbe. Sári B. László szerint az esztétikai ítéletek nem függetlenek a politikai ítéletektől. Az előadás idézte Séllei Nórának a feminista irodalomkritika hazai helyzetéről szóló kötetét annak kapcsán, milyen a magyar kritika helyzete a rendszerváltás után. Sári B. László véleménye szerint, mely megegyezik az idézett véleménnyel, a kulturális értékek előkaphatatlansága akár előny is lehetne, hiszen itt egymásra csúsznak a folyamatok, az egyes szakaszok recepciója egyidejű, így képesek lehetünk elkerülni az akkori lépéseket, melyekről később kiderült az elhibázottságuk. Itthon nézete szerint jelenleg a kritika becsontosodottságának lassú oldódásáról beszélhetünk, hiszen ahogyan az irodalmi termelés reagált a kritika megkövülésére, úgy lesz kénytelen az irodalmi termeléssel haladni a kritika is.

 

László Emese felolvasta referátumát, melyben egy példán, Nádas Péter: Hátországi napló című esszékötetének recepcióján mutatta be a műfajok és formák egymástól való teljes függetlenségét. Egy laudáció, egy nagykritika, egy recenzió, egy kiskritika, egy internetes kritika voltak a példák. Ez a kiskritika, a Prae online oldalain megjelent Urfi Péter írás többször előkerült aztán a nap folyamán, s az összeütközés terepén az egyik határvonallá vált. Kell-e, lehet-e olyan kritikát írni, mely ad hominem érveket alkalmaz, még ha csak a figyelemfelkeltés kedvéért is – hiszen Urfi kritikája is érvekkel támasztja alá állításait, de a kezdőmondata a kritikusok jó része szerint nem szerencsés. A referátum után kis vita bontakozott ki a kérdésről: Radnóti Sándor a magyar kritikai élet rokokó túlérzékenységéről beszélt, s egy Weöres idézettel toldotta meg a mondandóját („vagyok finom mimóza lélek, tyúkot lopok, disznót herélek”) ám elismerte, hogy a Holmi sem közölné az adott kritikát.

 

Farkas Zsolt előadásában a kritikai tevékenységet mint élet- vagy szemléletmódot illetve figyelemszerkezetet jellemezte – javarészt a fogalmak logikai szerkezetéről szóló referátumában, melyben a Magyar Narancsban a politika fogalmának jelentéstorzulásáról írott cikkéből is bőven merített, a politika és a háború fogalmának jelentés-eltolódásait számba véve megoldási javaslatként a választást, az egyéni átalakítást/alakulást ajánlotta fel, mert „a nyelvi kompetencia hihetetlenül demokratikus dolog”. Előadásának címe, a 7X7% arra utalt, hogy nézete szerint a figyelemszerkezet hangoltságának egyensúlyban tartása érdekében a kritikus,  idejének 7X7 százalékában mással, nem az irodalommal, nem a kritikával kellene foglalkozzon. (Ahogyan a szekcióelnök és a hozzászólók az előadás kapcsán a performansz kifejezést használták, mintha ékesen bizonyította volna a fogalmak jelentéstorzulásának mindennaposságát is.)

 

A nap második részében Molnár Szabolcs elnökletével halász Péter zenetörténész és Széky János médiakutató referátumaira került sor. Halász Péter a kortárs magyar zenekritikáról szóló referátumában számba vette, milyen fórumokon lehetséges kortárs komolyzenei kritikát olvasni/elhelyezni, s egyúttal azt is elemezte, mennyiben más a zenekritika, mint az irodalomkritika (nézete szerint a zenekritika tolvajnyelvében a denotátum nélküli kódok használata gyakoribb, mint az irodalomkritikák esetében). A zenekritika helyzetéről szólva megállapította, hogy e területen az elmúlt két évtizedben következett be egy határozott váltás, mely az entertainment-jelleg irányába tolta el a zenekritikákat is.

 

Széky János referátumában, melynek címe „Nő a barakkban – férfi a weben. miről lehet egyáltalán médiakritikát írni?”, legelőször is a média területének különféle kezelésmódjait nézte meg: a média és reklám mint ágazat kezelésétől a szűkebb médiakritikán át a művészet tárgykörbe sorolásig jelölte ki a lehetőségeket, fenntartva, hogy lehetséges egy negyedik verzió is, az un. impresszionista médiakritika, mely felé jelenleg orientálódunk, s amely járható, bár különös út lehetne. Előadásában Magyarország speciális helyzetére is kitért, szólva a negyedszázaddal ezelőtti furcsa helyzetről, amelyben újságírás-kritikát nem lehetett ugyan írni, de cenzúrakritika írására például volt lehetőség, ennek legfőbb reprezentánsa a saját magára is reflektáló, a cenzúrával eljátszó cikkek típusa volt. A jelenlegi helyzet kapcsán a széttöredezettséget (oldalakra szakadtságot) és a jogi szabályozás elégtelenségét említette hibákként (ez a szabályozás eredményezte nálunk a kereskedelmi televíziók oligopóliumát), az internetről pedig úgy beszélt a médiakritika szempontjából, mint olyan helyről, ahol a színvonal nem magasabb, mint a csapnivalóként jellemzett audiovizuális médiában, ám akadálytalanabbul és gátlástalanabbul használják ki a szabályozatlanságból fakadó lehetőségeket.

 

A vitanap harmadik szekciójában egy kerekasztal-beszélgetés kapott helyet, melynek címe Könyvkritika a weben volt. A meghívottak közül a webisztan.blog.hu képviselője, Szabó Gergely nem tudott megjelenni, de részt vett a beszélgetésben Balla D. Károly, Dunajcsik Mátyás, Sárossi Bogáta, az iwiw legrégibb irodalom-topikjának moderátora, Kovács Isolde az isoldeolvas.freeblog.hu alkotója, Valuska László a könyves.blog.hu egyik alapítója és Rácz I. Péter, a litera szerkesztője. Az eseményt Rónai András moderálta.

 

Sárossi Bogáta és Rónai András

 

      A fő kérdés az volt, hogyan működik az irodalomról való beszédmód a weben. Rácz I. Péter egykori tanára Takáts József példáját hozta fel arra, miért fordult a net felé, ha kritikát akart közölni. Takáts József egykor elégedetten beszélt arról, hogy tíz biztos olvasója van az írásainak, s ezt sikerélményként élte meg – ő ennél nagyobb közönségre vágyott. Kovács Isolde a hálón történő irodalomról szóló beszéd kapcsán a baráti beszélgetés metaforáját alkalmazta: akik olvassák bejegyzéseit, s kommenteket írnak, azokkal baráti viszony alakulhat ki.

 

Dunajcsik Mátyás

 

      Felmerült az is, összemossa-e a kritika különböző formáit, illetve a kultúra különböző szintjeit az internet? A válaszokban senki nem vitatta a kultúra különböző szintjeinek meglétét, az internet mint tudástárat, jó információs forrást, adattárat írták le, melynek megbízhatóságáról megoszlottak a vélemények. Abban nagyjából megegyeztek a résztvevők, hogy a nyomtatott folyóiratok sem vesztetnének a netre kerülésükkel, hiszen azt egyszerre jellemzi a gyorsaság és az is, hogy minden megmarad rajta, de ehhez természetesen megfelelő archiválási metódussal kell rendelkeznie az adott portálnak vagy honlapnak.

 

Rácz I. Péter és Valuska László

 

      Kovács Isolde hangsúlyozta a beszélgetést, mint szituációt, a saját nyelv használatát és a laikus hangvételt, mikor a blog-bejegyzésekről szólt. Véleménye szerint az irodalmi blognak, legalábbis az övének, nem sok köze van az irodalomkritikához. Dunajcsik Mátyás szerint annakidején a kritika is hasonló pozícióból indult, de az idők során sok minden rakódott rá, ami eltávolítja eredetétől, a beszélgetéstől.

 

Sárossi Bogáta és Balla D. Károly

 

      A kérdésre, hogyan képes egymásra hatni a folyóirat- és az internetes kritika a személyes átfedésektől (mikor egy-egy szerkesztő már az internetes fórumokon is jelen van) az intézményes megjelenésen át (mikro egy-egy lap kerül fel a netre hiánytalanul vagy hiányosan) a Balla D. Károly által felhozott környezetvédelmi és jövő-, valamint finanszírozási érvekig (miszerint a túlzott fakitermelés, a sok pénzbe kerülés és a támogatások elapadása minden szempontból a Gutenberg-galaxis végét jelzik előre Neumann világával szemben) számos válaszkísérlet érkezett – a beszélgetés után a vita is ezek körül forgott. Mészáros Sándor hozzászólásában előnyként hangsúlyozta a gyors reagálást, hiszen a folyóiratok az ÉS kivételével mind nagyon lassan reagálnak a könyvpiaci eseményekre; Károlyi Csaba a kritika és a blog műfajok elkülönítését kérte számon, a kettőt egészen másnak és egymással ki nem válthatónak tartva; azt pedig valamennyi résztvevő hangsúlyozta, hogy a blogok és az irodalomkritikákat megjelentető folyóiratok javarészt más közösségekhez beszélnek – bár lehetnek átfedések.