hirdetés

Ivana Djilas: A ház

2018. április 20.

A harmadik kedvenc reklámom egy bankreklám. A plakáton egy menyasszonyi ruhába öltözött fiatal nő képe, rajta egy felirat: ELKELT, alatta pedig a bank hirdetése egy új típusú, kifejezetten alacsony kamatú, svájci frankos hitelre. Manapság könnyebb elválni és megosztozni a gyerekeken, mint fölbontani egy hitelszerződést. – Ivana Djilas az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának szlovén vendége. Művének részletét Rajsli Emese fordította.

hirdetés

- A hirdetésre jelentkezem. Ön hirdette meg azt a házat? Vagy már el is kelt?
Az azért kicsit furcsa lenne, hiszen csak reggel került föl az ingatlanközvetítő honlapjára.
- Isteninek tűnik.
Tudom, hiszen én újítottam föl. A fotókat pedig egy asszisztenssel érkező profi készítette.
- És hol van a ház?
Egy erdő mellett, a civilizáció szélén. Valaha tipikus falu volt, egy kis pékséggel és még kisebb bolttal. Most valami besorolhatatlan település, a közelben sehol egy bankautomata, bolt nincs, postaláda sincs. A helyi kisbolt a pékséggel együtt tönkrement, amikor fölépültek a nagy bevásárlóközpontok. A taxinak általában legalább húsz perc kell, hogy idetaláljon, mert még GPS-sel is eltéved a sofőr. Ráadásul a helyi közlekedést is sikerült másfelé terelni, most távolra kerültek tőlünk a megállók, összevontak két vonalat, takarékoskodás van, valahol itt mennek el a buszok a közelben, de esős időben elég kellemetlen dolog a megállóig gyalogolni. Ha vannak gyerekei, azokat persze autóval kell hozni-vinni az iskolába, mert az iskolabusz csak a szomszédos településig jár. Járda nincs odáig. Bicikliút se.
- Nagyon jó az összeköttetés a várossal, és csak egy lépésre van az erdő, mondom.
- Eljöhetnénk megnézni?
Hát persze, enélkül nem fog menni. Az azért kész csoda lenne, ha a házat már első nap eladnám. Ez nyilván nem sok emberrel történt meg eddig. Statisztikailag persze megtörténhet. De általában nem jön össze. Lehetővé kell tenni ennek a nőnek is, hogy egy kicsit besétáljon az életünkbe, mielőtt megvenné.
- A férjemmel pont valami hasonlót keresünk. Tudja, van két fiunk, és a lakásban nem lehet velük bírni. Hamarosan külön szobára lesz szükségük, keresnünk kell egy házat.
- Ez a ház ideális családok számára, mondom.
Kedves asszonyom, ez tökéletes választás lenne. Itt kedvükre vitatkozhatnak majd, hogy ki nem nyírta le megint a füvet, számtalan villanykörtéjük lesz, hogy kiéghessen, három vécéjük, hogy bedugulhasson, két kerti csapjuk, hogy befagyhasson, ha tél előtt nem zárják el időben, gyümölcsösük, hogy már a fák alatt lekvár legyen a hulló gyümölcsből, ha nem szedik le időben a termést, amit egyébként képtelenség elvégezni, mert a fák túl magasra nőttek, mert nem lesz idejük, és nem fogják tudni, mihez kezdjenek a rengeteg ringlóval, meg lesz rengeteg gyomnövényük, amelyek mindig fölülkerekednek, függetlenül attól, mennyi mérget szórnak a füvükre, és szomszédaik, hogy ápolhassák velük a jószomszédi viszonyt, és akik bejelentés nélkül permetezik majd méreggel a gyümölcsfáikat, miközben Önök bio-élelmiszert próbálnak majd termelni a kertjükben. Itt van még a templom is, ahol tizenöt percenként harangoznak, a zajártalomról szóló minden törvény dacára. Meg a muzsikáló kisteherautó, a tetején álló hangszóróból szórakoztató népzene bömböl, és kétnaponta érkezik, hátha elfelejtett kenyeret, tejet, fánkot venni. Annyi szoba van, hogy mindenki elbújhat a sajátjába, soha nem is kell találkozniuk. Igen, itt aztán megtalálják a békét és a családi idillt.

- Megkérdezhetem, miért adják el?
- Külföldre költözünk. A férjem valami filharmonikusoknál kapott munkát.
Úgy ítéltük meg, hogy ez elég hihetően hangzik. És nem túl kétségbeesetten. Meg egyébként is, most, amióta válság van, szinte divat külföldre költözni. Nem mondhatom, hogy már nem engedhetjük meg magunknak a saját életünket, hogy vége a kertes házikós idillnek, és hogy még az előtt szeretnénk elmenekülni, mielőtt ezernyi más család is rájön, hogy eladósodott, és hogy nem engedhetik meg maguknak a saját életüket. Nem mondhatom, hogy tévedtünk. Hogy nagyot tévedtünk. Egy háznyit.
Naiv dolog volt részünkről elhinni, hogy mindenre azonnal szükségünk van, hogy "meg ne előzzön az élet". Ez volt annak a biztosító társaságnak a szlogenje, nem? Az volt a kedvencem. A másik kedvencemben egy fiatal férfi egy igazán jó kocsit vezet, és azt mondja, hogy most kell megvalósítani az álmainkat, lassan vezetni akkor is ráérünk majd, amikor megöregszünk. A reklám persze a drága autó reklámja, amit tényleg fiatalon kell megvenni, különben nem marad elég időd, hogy kifizesd. Ma már senki se takarékoskodik egy életen át, hogy aztán nyugdíjasként megvehessen egy motorcsónakot és egy elég erős autót, amivel vontatni tudja a motorcsónakot, hogy hatvanöt évesen végre, életében először egy egész hónapra lemehessen nyaralni a horvát tengerpartra. Ó, nem, ma ez már nem szokás. Ma eladósodunk, mindent kipróbálunk huszonöt éves korunkig, és aztán fizetjük a részleteket, amíg meg nem döglünk. De legalább kiélvezzük a percet. Legalábbis azt, amelyikben vásárolunk. Élvezzük az adásvételi szerződés aláírásának pillanatát. Élvezzük a csomag kinyitásának pillanatát. Az új tárgy illatát. Később nincs már időnk az élvezetre. Mert nagyon magas részleteket kell kifizetnünk azokért a hajdanvolt pillanatokért. És már negyvenévesen mindannyian kiégtünk és megkeseredtünk. A harmadik kedvenc reklámom egy bankreklám. A plakáton egy menyasszonyi ruhába öltözött fiatal nő képe, rajta egy felirat: ELKELT, alatta pedig a bank hirdetése egy új típusú, kifejezetten alacsony kamatú, svájci frankos hitelre. Manapság könnyebb elválni és megosztozni a gyerekeken, mint fölbontani egy hitelszerződést.
- Szomorú, hogy egész családok költöznek külföldre. Nagy kár. Szerencse, hogy legalább biztos munkájuk lesz.
- Ilyen idők járnak.
Nagyszerűen eladták az álmainkat. Meggyőztek minket, hogy kockázat tulajdonképpen nincs is, és minden csak fejlődni fog. Hogy folyamatos haladásban lesz részünk. Ez tulajdonképpen művészet, olyan jól hazudni magadnak, hogy ne is jusson eszedbe, hogy a harminc év alatt, amíg a hiteledet fogod törleszteni, megöregszel, megbetegszel, meggondolod magad, megunod az egészet, belefáradsz, krízishelyzetbe jutsz, elválsz, eltöröd a lábad, gyereket szülsz, depressziós leszel, öreg szüleidet fogod gondozni, munkanélküli leszel, valami mást szeretnél, megváltozol. Éretlen dolog az első fél órában az egész életedre vonatkozó döntéseket hozni, ráadásul úgy, hogy meg vagy győződve, jónak fogod őket gondolni az elkövetkező harminc évben is. Határozott pénzügyi tervet készíteni a jól menő időkben, arra számítva, hogy azok örökké fognak tartani. Nem gondolni arra, hogy a harminc év alatt esetleg bekövetkezhet valami gazdasági válság. Kulturális szférában dolgozni, kényszervállalkozóként, és arra várni, hogy majd a művészek helyzete jobbra fordul. Nem gondolni arra, hogy lassan az ingatlanok is veszítenek értékükből. Tucatnyi év jövedelmét banki kamatok kifizetésére költeni. Mert a harmincéves hitel első évtizedében csak a kamatot fizeti az ember. De ki a fene vizsgálgatja az értékcsökkenési mutatókat a fölnőtt lét megvásárlásának eufóriájában. És a legnagyobb őrültség: azt gondolni, hogy majd amikor rosszra fordulnak a dolgok, a hibákat gyorsan kijavítod, és megy minden tovább. Hogy dönthetsz a saját életedről, és ha valami nem felel meg, megfordulhatsz, másfelé mehetsz, újrakezdheted. Ó, igen, ez tényleg ostobaság volt.
- Akkor tulajdonképpen szeretnék gyorsan eladni, ha már úgyis költöznek?
Nem rossz próbálkozás, asszonyom.
Pedig a tervünk jó volt.

Rajsli Emese fordítása

A város mellett van egy gyönyörű ház fehér spalettákkal, cseréptetővel és egy cseresznyefával a kertben. De van egy kis bökkenő – a banki kölcsön, amit a család nem bír tovább fizetni. El kell adni a házat és kiüríteni, amíg nem késő. Egy ház eladásának története betekintést ad a gazdasági és társadalmi válság jóval szélesebb körű problémáiba, amelyek a családot is válságba sodorhatják.

Ivana Djilas színházi rendező és neves publicista, Belgrádban született 1976-ban, 1999 óta Szlovéniában él. Művész. Szabadúszó. A karrierjének él. És a családjának. Az első házasságában egy örökbe fogadott és egy fogyatékos gyerekkel. Házzal, banki kölcsönnel, tudományos fokozattal és némi súlyfelesleggel rendelkezik. A ház az első regénye, lebilincselő stílusban, tele keserédes iróniával.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.