Határvonalakról folyt leginkább a szó: pénteken a teraszon Zene és irodalom – író zenészek – zenélő írók? címmel vers és dalszöveg hasonlóságairól és különbségeiről, no meg múltról, jelenről és jövőről beszélgettek a résztvevők (Bárdos Deák Ági, Karafiáth Orsolya, Menyhárt Jenő, Müller Péter Sziámi, Nagy Gergely, Poós Zoltán). Az apropó a könyvhétre megjelent „Amerika kiadó” című interjúkötet volt (Para Kovács Imre beszélgetései Menyhárt Jenővel), melynek létrejöttéről szűkszavúan, minden tupírozás nélkül szólt Jenő. Egy provokatív Karafiáth-mondat után a ciki, nemciki, miaciki kérdésköréhez is hozzászóltak, vérmérséklet szerint (kiderült az is, hogy ki írt és ki nem írt Koncz Zsuzsának dalt), de a fő témát tekintve abban megegyeztek, hogy a rock&rollban a szöveg csak egy elem, ellenben az előadás, az előadói gesztusok szerepe nem elhanyagolható (mindent visz).

 

A szombati nyitóprogramról, ami a Piknik és babazsúr címet viselte, sajnos lemaradtam, a program szerint gyerekkönyvek szerzői meséltek, név szerint: Varró Dániel, Kukorelly Endre, Péterfy Gergely, Zágoni Balázs és Kiss Ottó.

 

Az irodalom és történelem kapcsolatáról folytatott könnyed csevejt nem könnyű összefoglalnom, két nagyon is kidolgozott munkáról folyt a szó, Spiró György (mostanra 8. utánnyomást megért) Fogság című regénye, valamint Papp András Térey Jánossal közösen írt drámája ’56-ról, a Kazamaták állt a figyelem középpontjában. Irodalom és történelem (no meg politika, politikai állásfoglalás), ez a téma megérne egy misét, de nem hagyták magukat provokálni a szerzők (már amennyiben ez volt a cél). Spiró szerint a Kazamaták nem egyszerűen reflexió (vagy állásfoglalás) ’56-ra irodalmi nyelven, hanem dráma. Hogy tehát a magyar történelem tele van kínos ügyekkel minimum ’48-tól kezdve, és ezekről a magyar irodalomban nem szoktak drámát írni – esetleg lírát – Térey és Papp András pedig nem foglalt állást, mert sikerült nekik drámaian fogalmazni. Maga Spiró a vallás szerepét kutatva, döntése szerint, a korabeli állapotokat ábrázolta regényében, azonban hogy ezt sikerüljön átadni, az olvasót érzelmileg megragadni (célzott Fellini Satyricon című filmje kapcsán a hű[vös] ábrázolás sikertelenségére), ezért a jelen hatásmechanizmusait is hagyta működni. (A beszélgetés résztvevői: Lóránd Zsófia, Papp András, Spiró György, Szerbhorváth György, Scheibner Tamás).
 
Kisebb szünet után átvezettetett a hallgatóság a most éppen napfényben bodrozódó víz alá, ahol megszállt a szubtilis melankólia. Déry G.A. úr X-ben című művéből láthattunk, hallhattunk egy táncperformanszot Umniakov Nina előadásában. Zaklatottan, finoman táncol, akcentussal, lihegve felolvas (dramaturgiailag indokolt): „Külföldi vagyok, idegen vagyok.”

 

Végül, még a buli előtt, a hangulatot fokozva, felolvastak könyvhéten megjelent köteteikből a meghívott szerzők (Tóth Krisztina, Benedek Szabolcs, Szilágyi Ákos, Kemény István, Turányi Tamás, Láng Zsolt). Mindent összevetve a fiatal írók szervezetének könyvheti buliján nem sok fiatal író hangja hallatszott, ezért Turányi Tamástól, a JAK-füzetek új szerzőjétől idéznék: „de mint forró levest magamban fújhatom tovább”, a keret és a kontraszt kedvéért, végül egy daldarab: „kezedben olvadó fagylalt, olvadó fagylalt” (Európa Kiadó, Tengerpart).