hirdetés

Jan Kristoffer Dale: Munkáskéz

2018. április 20.

„Az újévi fogadalom arra való, hogy megszegjük", szólt Geir január elején az osedaleni Spar előtt, azzal rágyújtott egy cigire. Öt napig bírta megállni. Trygve tavaly december óta dolgozott a sörgyárban. Majdnem egy éve. Geir minden nap oda-vissza szállította autóval. – Jan Kristoffer Dale az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának norvég vendége. Művének részletét Domsa Zsófia fordította.

hirdetés

Trygve a közeledő hókotró zúgására ébredt. Fényszórója matt, fehér fénnyel árasztotta el a hálószobát. A fiú ébredés után néhány percig még a szoba ablakánál állt. Odakint hópelyhek szikráztak a sötétben, és ettől egy pillanatra az a gyermeki öröm töltötte el, amelyet gyakran a hó, különösen az első hó látványa vált ki az emberből. Megszólalt az ébresztő óra, Trygve kikapcsolta, de közben végig az utat figyelte: csak a kotrógépen múlt, hogy mostanra még nem lepte be teljesen a hó. Hétfő volt, de ő már vasárnap, majdnem egész nap azon rágta magát, hogy másnap korán kell kelnie. Tone halkan felnyögött. A lány a hasára fordult, kezét a párna alá dugta. Vajon ez nem árt a gyereknek, tűnődött Trygve. Butaság, gondolta. Még csak a második hónapban járt, nem is lehetett rajta látni, hogy terhes. Trygve behunyta szemét, tenyerébe rejtve egy ásítást. Visszafeküdt az ágyra, és Tone szuszogását figyelte. Legszívesebben bebújt volna mellé a paplan alá, de muszáj volt felkelnie.

Teste elgémberedett. A hétvége nem volt elég ahhoz, hogy összeszedje magát. Karácsony közeledtével egyre keményebb lett a munka. Az ünnepek miatt növelni kellett a termelést. Az utóbbi időben egyre több alkalmi munkást vettek fel, a sörgyárban sokan azt rebesgették, hogy megint bevezetik az éjszakai műszakot. Nehéz volt lépést tartani a kisegítő munkásokkal, de Trygve sejtette, hogy milyen lehet nekik. Eleinte ő maga is keményebben dolgozott – mindent beleadott, hogy maradhasson. Majdnem egy teljes éven át kibírta úgy, hogy csak kéthetes szerződéseket kapott. A fizetése közben egyre jobb lett, a legutóbbi alkalommal pedig már egy hónapra szólt a szerződése. Tone is megkönnyebbült.
- Biztos maradhatsz karácsonyig is, ha nem tovább, mondta Tone, és átölelte. Trygve maga is meg volt győződve róla, hogy az újévig lesz munkája, de a tél és a tavasz mindig nehezebb időszak volt. Bement a fürdőszobába. Megmosta az arcát, rendbe szedte a haját. Elővette a munkaruháját és a tükör előtt felöltözött. Meghallotta, hogy a hálószobában Tone felül az ágyon.
- Aludj csak, mondta neki.
- Nem is kérsz kávét?
- Majd elintézem, te csak aludj.
De a nő addigra már felkelt, maga köré tekerte a fürdőköpenyét. Trygve követte a konyhába. Tone bekapcsolta a vízforralót és elővette neki a termoszt. A fiú kivette a hűtőből az előző nap elkészített tízórai csomagot és a kabátja zsebébe tette. Ezután begyújtott a kályhába, kent magának két szelet kenyeret, és egyenesen a vágódeszkáról reggelizett.
Már majdnem fél hat volt, mikor Geir behajtott az udvarra. Trygve a konyhaablakból figyelte. Tone a szokott helyére telepedett a konyhaasztalnál, közel a kályhához.
- Szia, papa – mondta Tone, ahogy nyílt az ajtó, és Geir lépett be.
- Hát te ilyen korán fent vagy? – kérdezte Geir, miközben saját termoszát a konyhaasztalra tette. Dideregve dörzsölte tenyerét, és kávét kért.
- Csak porkávé van – mondta neki Trygve.
Geir felsóhajtott, mégis letekerte a termosz tetejét és Trygvének nyújtotta.
- Hogy vagy? – kérdezte Geir, leült Tone mellé és átkarolta a vállát.
- Jól – felelte a lánya – csak fáradtan.
- Feküdj vissza, mondta neki Geir, és átvette Trygvétől a termosz tetejét. Belekortyolt, de nyomban rájött a köhögés. Egészen belevörösödött. Trygve felvette a pultról a törlőpapírt és letette Geir elé, ő meg egyenként tépkedni kezdte róla a lapokat.
- Jól vagy, papa? – kérdezte Tone.
Geir nem válaszolt. Hátradőlt a székben és levegő után kapkodott. Tone felpattant.
- Jézusom, papa, - mondta – biztos, hogy jól vagy?
- Kutyabajom. Csak megfáztam - felelte, közben kezét a mellkasához szorította.
- Épp itt volt az ideje, hogy abbahagyd a dohányzást – mondta Tone.
- Megyünk? – kérdezte Geir.
Felállt, megsimogatta Tone vállát, és kiment az előszobába. Trygve fogta a termoszt, megölelte Tonét, és Geir után indult.

- Bekapcsoljam az ülésmelegítőt? – kérdezte Geir, mikor beültek a kocsiba.
Trygve bólintott és becsatolta a biztonsági övet. A Volvo járó motorral állt az udvaron, jó meleg volt az autóban.
- El fogunk késni – mondta Trygve.
- Majd a hóra fogjuk – felelte Geir.
- Semmi kedvem nem volt ma felkelni – mondta Trygve.
Geir biccentett, és egy zacskó dohányt kotort elő a kesztyűtartóból. Mindkét karját a kormányra fektette és sodort egy cigit, eközben Trygve álmosan dörzsölte a szemét. Geir félretette a dohányos zacskót és rágyújtott.
- Erről egy szót se Tonénak – mondta.
Trygve nem felelt. „Az újévi fogadalom arra való, hogy megszegjük", szólt Geir január elején az osedaleni Spar előtt, azzal rágyújtott egy cigire. Öt napig bírta megállni. Trygve tavaly december óta dolgozott a sörgyárban. Majdnem egy éve. Geir minden nap oda-vissza szállította autóval. Ő maga az erőműben dolgozott, és ugyanarra vitt az útja. Azt is megengedte nekik, hogy beköltözzenek az apjától örökölt házba Jomåsban, azért, hogy össze tudjanak egy kis pénzt gyűjteni, miután Tone elvesztette állását az óvodában, ahol előtte helyettesített. Geir azt mondta, hogy ráérnek majd akkor bérleti díjat fizetni, ha állandó munkájuk lesz.
Geir mélyen leszívta a cigaretta füstjét, és hirtelen megint rázni kezdte a köhögés. Rálépett a fékpedálra, amitől a kocsi rándult egyet és megállt. A hamutartóba nyomta a cigit.
- Minden rendben?
Geir kinyitotta a kocsi ajtaját és a hóba köpött. Ült egy darabig, aztán megint gázt adott.
- Tüdőtágulat.
Fejét rázva bámulta az utat maga előtt. Az ablaktörlők folyamatosan le-föl jártak, hogy a szélvédőt megtisztítsák.
- És nem tudnak valamit csinálni? – kérdezte Trygve.
- Nem, de tényleg le kéne szoknom, felelte Geir.

Stoába érve Geirre megint rájött a köhögés. Mellkasából szörcsögő hang hallatszott, légzése olyan volt, mint mikor a szél süvít át a pajta lyukas deszkafalán. Geir a gyár bejáratához hajtott és leparkolt.
- Tonénak nem akarod elmondani? – kérdezte Trygve.
- Nem tudom. Előbb-utóbb úgyis rájön, de majd megmondom neki én – mondta Geir –, te ne szólj erről egy szót se, oké?
- Oké - felelte Trygve.
- Hát akkor jó műszakot! – mondta Geir.
- Oké – ismételte Trygve. Nem is tudta, mit mondjon, úgyhogy csak Geir felé biccentett, kiszállt a kocsiból, keresztülgázolt a havon, egyenesen a főbejárathoz.

Domsa Zsófia fordítása

A Munkáskéz novellái partszélre sodródott emberekről szólnak, akik már az iskolában sem lelték a helyüket. A szakképzetlenekről. Azokról, akik sosem hagyták el a szülői házat. Akik nem találtak párt az életben és az elhagyottakról. Itt minden szereplőnek megvan a maga baja: a szerelemmel, a pénzhiánnyal vagy önmagával. Van, aki egy élethelyzet fogja, míg másoknak dönteniük kell, hogy mit akarnak kezdeni magukkal és az életükkel.

Jan Kristoffer Dale maga is dolgozott sörfőzdében, majd a bergeni Íróiskola diákja lett és számos novellája jelent meg. A Munkáskéz Dale első önálló kötete, melyért 2016-ban elnyerte az ígéretes pályakezdőknek járó Tarjei Vesaas-díjat, majd 2017-ben Dél-Norvégia Irodalmi díját.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.