hirdetés

Jánossy Lajos: A múltat végképp

2018. március 5.

Hogy a társadalmi egyenlőség eszméjének jegyében ismét megnyílt az ismert horizont; az alkotókkal és az alkotásokkal szemben elvárásokkal fenyegetőző, feladatokat kitűző, megfellebbezhetetlen ítéleteket hozó önkéntesek falanxai szerveződnek. – Jánossy Lajos 2flekken.

hirdetés

Hiába telt az idő, nem csillapodtam, a kijelölt elmetárgy iránti indulatom nem csökkent, hiába próbáltam hűteni homlokomat gyámolító szókkal és enyhe nyugtatókkal, hiábavalónak bizonyult minden igyekezetem, amellyel mérlegelő literátori minőségemet visszanyerni kívántam, hiába, a január óta előttem kinyitott oldalon olvasott hír elhatalmasodott, felülkerekedett rajtam.

„Átfestettek egy verset a berlini Alice Salomon egyetem falán, mert kritizálói szerint a költemény a nőket pusztán a férfi vágy kontextusában jeleníti meg. Az egyetem vezetése kedden döntötte el, hogy a svájci költő, Eugen Gomringer spanyol nyelven írt, és az egyetem falára festett költeményét eltüntetik, miután a diákok közül többen szót emeltek az Avenidas (Utak) című vers ellen. Egészen pontosan a vers utolsó sorával volt gondjuk, ami magyar fordításban nagyjából így szól: „Utak és virágok és nők és egy rajongó (Avenidas y flores mujeres y / un admirador)."

Úgy döntöttem, nem, nem lesz ebből két flekk, illetve igen, lesz, de úgy, akárha Magritte pipája; (én vagyok a pipa): 2flekk. Nem fogom feldúlni magam –megtörtént –, ha már vitatkozni nincs gyengeségem, amiből erőt meríthetnék, nem fogok lamentálni azon, hogy a művészi szabadságot mi veszélyezteti, hogy az egalitárius elvek hirdetői miként szerveződnek militáns mozgalmakba, hogyan fordulnak önmaguk ellen, válnak ideológiai ellenfelük alakmásaivá.

Hogy a társadalmi egyenlőség eszméjének jegyében ismét megnyílt az ismerős horizont; az alkotókkal és az alkotásokkal szemben elvárásokkal fenyegetőző, feladatokat kitűző, megfellebbezhetetlen ítéleteket hozó önkéntesek falanxai szerveződnek. Hogy a normatív és az imperatív fellépés, a művek műértésnek álcázott számszaki felbontása, a különböző megjelenésű és viselkedésű figurák szerepeltetése miatti megbélyegzés: megannyi indoktrináció. Hogy nem más ez, mint a patinás szállóige – a múltat végképp eltörölni – frissített betűparancsa, amely a kulturális közösség hagyománykincsében szelektál kedve és önkénye (mai szóval és eufemisztikusan: érzékenysége) szerint. Hogy a feketelistázásra, úgy tűnik, mindig és mindenhonnan van igény. Hogy az éppen aktuális, agitpropos ajánlások szerint, bármely, úgymond közösségi ideológiák platformjáról elinduló, az érvelés és a vita lehetőségét csírájában elfojtó harcias és sértett védekezés következetesen támadásba csap át.

Hogy elegánsabban nézve: különös határ-, avagy holtponton állunk. Hogy a posztamensre emelt, önhitt politikai ambíciókban lehorgonyzott, hipokrita, álmetafizikus, a bezárkózó és szervilisen tekintélyelvű, kispolgári krédó szibarita vázakból emelt oltárai emelkednek az egyik, és az ellenkező előjelű, de hasonlóan politikai befolyásra apelláló, a diskurzuson alapuló, sokrétegű elbeszélés gerincét megroppantó, az értelmezési kereteket a kérlelhetetlen mellérendelésnek alávető, a személyiség építkező gyarapodására, a nagyságra és az emelkedettre fittyet hányó krédó szibarita vázakból emelt oltárai épülnek a másik szélen.

Most aztán tényleg ez az utolsó esély, hogy ugyan a legkebésbé sem tudjuk, mi lesz, de reméljük, legalább meglátjuk.

Amúgy pedig: hogy-gyal nem kezdünk mondatot, ez tehát nem kétflekk.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.