hirdetés

Jánossy Lajos: Ő volt

2016. október 11.

Egy hete van egy mondatom: meghalt a barátom. Mondatom van, barátom nincs. Ebben a mondatban sincs Erős Ádám Ábrahám. Dani nincs. – Jánossy Lajos 2flekken.

hirdetés

Egy hete van egy mondatom: meghalt a barátom. Mondatom van, barátom nincs. Ebben a mondatban sincs Erős Ádám Ábrahám. Dani nincs.

„[E] hánykolódó földön sose látom”. (Petri)

Nem tűnik fel többé sem sarkon, sem téren. Nem futunk össze, nem hívjuk egymást. Nem szólít, nem köszönt, nem ölel meg. Nem látom részegen, nem látom józanon, nem állunk együtt a pultnál. Nem kérünk belépőt, nem kérünk kilépőt. Nem sétálunk Budapesten, nem nézzük a házakat, nem veszünk észre többé együtt semmit. Nem emlegetjük a régi várost. Nem beszélünk régi könyvekről, régi emberekről. Nem jön fel hozzám, nem hallgatunk zenéket. Nem megyek hozzá, nem főz teát, nem tölt bort. Nem adok tüzet neki. Nem kérdezem, nem válaszol. Nem dicsérem a zakóját, nem dicsérem a sálját. Nem találkozunk a Fény utcai piacon, nem találkozunk a Libellában. Nem indulunk kiállítás megnyitókra, nem ülünk le padokra, teraszokra. Nem megyünk vendégségbe, nem megyünk a Balatonra. Nem szállunk repülőre, nem utazunk külföldre. Nem. Nem.

Tőle búcsúzom, akitől már nem tudok. Nem ad alkalmat, itt hagyott.

Előveszem a fényképeit. Az egyiken borzas, izgága hajzat. A másikon tar, sapkás férfifej. Néz a blendébe, hunyorít. Csillog a szeme. Hallom a hangját: Apám, jól csinálod! Hallom a hangját, több nyelven beszél. A vagányok burjánzó és az entellektüelek utalásos nyelvjárása. Megfoghatatlan választékosság. Hasonlatokban pazarlóan gazdag szöveg. Duma és vaker. Érvek és konzekvenciák. Paródiák. Párbajtőr, nem kard. Gyors, villámló szúrások, minimális reakcióidő, pontos találatok. Humor és irónia. Abszurd és groteszk. Morbid és szarkasztikus. Lángoló elme. Füstölgő. Sziporkázó. Lázad, örül, dühös, sértett, büszke. Lüktet. Él.

Láttam az apját élete teljében, és láttam betegen, bottal. Láttam az öccsét kiskorában az ablakban repülőt fabrikálni. Láttam az anyját cigarettázni, és láttam leszokni a dohányzásról. Láttam a barátomat Budán és Pesten. Láttam Kékkúton a házukban zongorázni. Láttam Székesfehérváron egy buszállomáson. Tapolcán a Húsáruházban. Láttam Rómában szállodai szobában tévézni, és Párizsban osztrigát enni. Láttam a járását, délceg, önérzetes lépteit. Láttam megtört, bizonytalan lépteit. Láttam lóversenyen fogadni, teniszpályán röptézni, pénzben römizni. Láttam snóblizni, láttam billiárdozni. Láttam koncerten és moziban. Láttam gimnazistának és láttam egyetemistának. Láttam tolmácsolni és láttam fordítani. Láttam üzletelni. Láttam borostásan és borotváltan. Láttam nevetni és láttam sírni. Láttam esküvőn és láttam temetésen. Láttam felébredni és láttam elaludni. Láttam elesni és láttam felkelni.

Amikor először láttam, összeszokott, nagyhírű társaság ült nála. A barátom az apjával a konyhában borozott. Ilyet még nem láttam; meghökkentő erejű kép. A másik szobában valaki gitározott. Akkor még nem volt a barátom, tartottam tőle, magabiztos volt és lendületes. Fölényes. A Moszkva téri maghoz tartozott. Én a Móriczra jártam. Fokozatosan kerültem a közelébe. A fellépése, a megszólalása. Minden mondata söpört. Hatásos fiatalember. Egy halálos pali. Vonzó, magnetikus forma. A házibulikban vivőr. Riposztok és oldalvágások, lehengerlő tempó. Lemoshatatlan debattőr. Megsemmisítő támadások. Maró gúny. Nagyvonal és galantéria, pergő nyelv és gondolatjel.

Évtizedeket nem lehet összefoglalni, egy embert nem lehet kimondani, egy világot nem lehet felruházni, egy gesztust nem lehet megnevezni. A barátságot nem lehet kifejezni. Nem tudom, nem akarom, nem vagyok képes felboncolni. A közös nézéseket nem lehet látványba foglalni. A Borpatikát délután, a Kismúzeumot éjszaka, a Felszabadulás teret hajnalban, a Rác-kertet este, a Pénzügyőrt délben, Mészáros Imre kifőzdéjét napestig. A Fiatal Művészek Klubját, a Piafot, a Holdat. Nem tudom megmutatni őt, ahogy rendel, ahogy kortyol. Megélénkül, lehalkul. Elfárad. Budapesti sétáinknak nincs végösszege. Jó volt vele menni, a legjobb, bámészkodni, megállni, benyitni egy kapualjba, lézengeni, beszélni a házakról, a körutakról. Kopott feliratokról, neonok hűlt helyéről. Alkotótárs volt, kolléga. A város egyik sejtje volt, vérteste, korszakos üzenethordozója. Esti Kornél személyesen.

Erős Dani, a barátom, meghalt. Nincs többé a földön. Ez a mondat összetör, meghajlok a súlya alatt. Tandorival szólva: a barátom evidenciatörténet volt. Most meghasadt. Láttam meghalni, az már a halála volt.

Nem tudom, mi égett el benne. Nem tudom, miért. Nem tudom, miért nem írt. Nem tudom, miért nem jött többször, ha hívtam. Nem tudom. Nem kedvelte ezt mai a korszakot, ezt tudom. A földrész, melyen lábát valaha megvetette, Atlantisz, a nyolcvanas évek Magyarországa, annak jelene, és reménye, hogy van ennél jobb, elsüllyedőben. Nem árulta el, úgy tett, mintha. Mintha minden rendben volna. Sokan elhittük a mintha-t, hogy az nem az, hanem a tényleg. Aztán kiderült, mostanában mintha mintha-voltában élt volna köztünk. Azt hiszem, tudta, mi a mintha és mi a tényleg. Tudta a különbséget. Aztán meghalt, tényleg.










 

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.