hirdetés

Jánossy Lajos: Tela de corpore revello orv.

2016. november 22.

Azt vettem észre legott, hogy a barátommal beszélgetek. Lándzsaszúrásaimat nem viszonozta, hátrébb se lépett. A pillantásánál és a hanglejtésénél azóta sem ismerek enyhítőbbet. – Németh Gábort születésnapján Jánossy Lajos köszönti.

hirdetés

Jönni tud, menni tud, maradni tud. Mindent tud. Ezt a képességét, sok más mellett, nagyon irigylem. A barátságban az a legjobb, hogy elsajátítatsz formákat, észjárásokat, csöndeket. Tekintetet és figyelmet. Gyorsulást, lassulást. Egymásból lenni jó. Írtam már, most sem tudok mást: az a varázslat, amikor a másik, a barátod az, aki a legjobb pillanataidban lenni szeretnél. Ezt a jövés-menést, maradást, az istennek sem tudtam tőle eltanulni. A poétikus és - hogyan mondjam - strukturális fegyelmet. Könnyed és pontos eleganciát. Hézagmentes lépésrendet.

Sokfelé jártunk, mindig mindent néztünk. Mutogatunk, mondjuk. Először egy Szeged felé induló vonaton találkoztunk. Tél, fehér, hideg. Meleg, nehéz kabátban ült. Krombi, a belső zsebben laposüveg. Nálunk, jellemzőn, több üveg bor. Nála whisky. Ezt most csak éppen tudom elmesélni, nem akarom nagyon. Emlékszem erre az utazásra, azóta klasszul eltelt az idő. Még voltak büfé-kocsik. A kupé túlfűtött, vagy épp ellenkezőleg, jéghideg. Ezért van a kabát? Leült és levette, akkor a korty a laposból? Nem tudom. De mindez, amit előadok, inkább korhűség, hagyománytiszetelet. Tőle sem idegen. Közös időnket nem lehet dátumhoz kötni. Nincs időpont. A fenti jelenet - támpont.

Németh Gábor sokunk életének kötőszövete. Összetartó anyag, a széthullásunkat nehezítő.

A kötőszövet a rostos szövetek egy fajtája különböző funkciókkal. (A szövetek négy típusának egyike a hám-, az izom-, és az idegszövet mellett.) Támogatja és összeköti a belső szerveket, hozzájárul a csontképzéshez, építi az érfalakat, az izmokat a csontokhoz köti, sérülés esetén pótolja a más típusú szöveteket.

Nem tetten érhető, mikortól. Nincs ilyen mikor. A vonaton valami után mutatkoztunk be. Ami már elkezdődött.

Azóta utazom vele.

Akkoriban, ebben a nem létező kezdetben, küzdelmes alak voltam. A bírvágy, a diadalomra törő lendület, az erőfitogtatás sem állt tőlem távol.  A Duplában találkoztunk legközelebb. A Pannónia utcában lakott, telefonfülkéből hívtam, lejött a Szent István körútra. A presszóban vártam; katedrálisba illő léptékek, neonfeliratok – tortarendelés, cukrászsütemények -, egy főhajó az egész, a feltámadásos, kortárs éjszakák szelleméhez igazítva. Éjjel-nappal olcsó gin, barackpálinka a pultban, a gótikus méretek alatt asztalok és állópultok. Olvastam a könyveit, de még a gimnáziumi évek mélyéről, a klasszikusok felől, nehezen jöttem ki velük. Mindenféle esztétikai-filozófiai vértezetben hívtam csatára. Nem vesztettem, nem buktam el, kiderült, nincs ellenfelem. Nem állt ellent, nem feszült meg. Azt vettem észre legott, hogy a barátommal beszélgetek. Lándzsaszúrásaimat nem viszonozta, hátrébb se lépett. Leszerelt. A pillantásánál és a hanglejtésénél azóta sem ismerek enyhítőbbet. A barátságról megtudtam ott – azóta történik a tudás –, hogy érdeklődő és nyitott képesség. Tulajdonság és jellemvonás.

A Bambiban és Rudasban hibátlan az életünk. Legutóbbi könyvében, a sétáló irodalom, a kószáló elbeszélés, a féken tartott szenvedélyek nagyszerű regényében megírta mind a kettőt. Ülünk a teraszon. Sálban jó. Kikérünk egy whiskyt, egy kávét és egy pohár sört. Egy sonka-gombás rántottát. Van az a kamaszos, csibészes félmosolya. Nem kell kikérnem, adja magától. Nem dohányzik, rágyújt egy cigarettára. Néha megbicsaklik a hangja, finomat reccsen. Telik az idő.

Gábor, töltsük sokáig!

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.