hirdetés

Jánossy Lajos: Temetői papírok

2018. november 6.

Neveket is gyűjtöttem temetőben: Barha Barna, Sehr János, Tom Tamás, Brinza Rókus, Mentes Endre, Posta Tibor, Kasics Ozmán, Durigó Ilona. Ezeket majd egy gyerekkönyvbe jól beleírom, gondoltam. Majd jól beleírom. - Jánossy Lajos 2flekken.

hirdetés

„Halottaim is itt-ott, egyre többen." Baktatok a faggyú- és avarillatú, esti temetőben, alig kiskabátban, lépkedek augusztusi szöszsötétben - novemberben. Nevek, alakok, síron túli, de inkább inneni hangok. Azoké, akik velem voltak, akikkel voltam, akik nélkül nem lennék az, aki. A parcellák csöndjét időnként lassan guruló rendőrautók motorzaja morzsolja fel. A feszületekre, a sírhantokra sziréna éles fénye vágódik. A vékony kabát dacára a gerinccsatornámon vékony víz csorog, kimelegszem, ahogy apám mondaná, és ez a verejték nem csupán a testemet borítja el.

+++

Az időjárás egyre hideglelősebb jelenségei megbénítanak, az évszakok négyütemű ritmusának rendjét felkavaró és szétziláló, váltólázas hónapok elsötétítik a tekintetemet. Bennem az úgynevezett jó idő – jó ideje – aggodalmat kelt, szívem összeszorul. Az őszi nyár, a téli ősz leterít.

+++

Amiben vagyunk, arra a nyelvem teherbíró képessége elégtelen, a gondolataim szakítószilárdsága elégtelen. A számszerű tények mögött a vészjóslóan morajló, forgolódó, nyers erő formába kényszeríthetetlen valósága. Megindultak a hegyek, fékezhetetlenek a vizek.

+++

Nem tudok erről beszélni, nem tudunk beszélni. Az alapító szövegek tudtak erről beszélni - hallótávolságon kívül rekedtek, elnémultak.

+++

Minden eltűnőben, résen kell lennünk, ha látni akarjuk még a dolgokat, mondta Wim Wenders negyven évvel ezelőtt. A rés összezáródott.

+++

Az időjárás ideje lejárt. Nem jár többé.

+++

Néhány tiszavirág életű emlékkép hullik olykor az ölembe, egy alkonyi májusóra – szeptemberben. Egy húsvéti hajnal – januárban.

+++

Az évek leválnak az évszázados forgandóság rendjéről.

+++

Ballagok a temetőben, régi séták jutnak az eszembe.

A gyerekkor, vasárnapi,az istentiszteletet követő, farkasréti látogatásai. A bejáratnál apám elzárta a Szabad Európát. Álltam a síroknál, gyufával gyújthattam a gyertyát, a Miatyánkot mondtuk, másnap iskola volt, azon járt a fejem.

A kékkúti temető Halottak napján, a falu határában, szelíd domboldalon reszketett, éjszaka mentem arra, kutyaugatástól volt néma a csend, csillagok égtek.

Neveket is gyűjtöttem temetőben: Barha Barna, Sehr János, Tom Tamás, Brinza Rókus, Mentes Endre, Posta Tibor, Kasics Ozmán, Durigó Ilona. Ezeket majd egy gyerekkönyvbe jól beleírom, gondoltam. Majd jól beleírom.

+++

„Ha egy kultúra, mint amilyen a miénk is, mindent elkövet annak érdekében, hogy a melankóliát száműzze, vagy legalábbis 'ártalmatlanná' tegye, akkor nem egyszerűen a melankóliával bánik felelőtlenül, hanem az embereket is meg akarja fosztani az őket felülmúló transzcendencia élményétől, annak belátásától, hogy az ember minden nagysága és képessége ellenére korántsem mindenható lény. A transzcendencia élményének tartós hiánya boldogtalanságot okoz; hiába minden kísérlet, hogy ezt a hiányt betömjék a 'légy boldog!' parancsának megannyi változatával, biztosítva a dolgokhoz való egyetemes hozzáférést", írja Földényi F. László.

 

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.