Szerencsére a karácsonyi ÉS, úgy emlékszem, tényleg nagyon jó volt. Előveszem újra. Elöl Kukorelly (Jó, rossz, semmi, egész), hátul Darvasi (Vidám mondatok), köztük meg a nagy Európa-beszélgetés (többek között Hélene Cixous-val és Nádas Péterrel), Esterházy Péter (benne hangulatilag mindig nagyon bízom, de most még az ő írásának is az a címe, hogy Esti Kornél első gyilkossága, ám az utolsó mondat – zsemlegombóc- és pirított hagyma-kontextusban - mégiscsak az, hogy „Az emberi szenvedés fenségét szeretem.”), Károlyi Csaba interjúja Závada Pállal – vagy épp Zalán Tibor versei az ötvös mesterhez. Meg hát a többi, és egyáltalán, úgy egészében. Jól emlékeztem. A decemberi Holmiban csudálatos még a Mozart-blokk (Gerhard vom Hofe, Bán Zoltán András, Alfred Brendel, Silke Leopold), és az is nagyon tetszett, hogy Domokos Mátyás szerint az Eötvös Collegiumban (Ahol a minimum volt a maximum, Kelevéz Ágnes beszélgetett nagyszerűen) a bölcsészt bölcsésznek nevezték, a TTK-st viszont (ha jól értem) dögésznek – ó, azok a boldog ötvenes évek! (Amúgy: kultuszminiszterek! Elolvasni, megtanulni! Jövő hónapban kikérdezem!) És utána még két remek Roger Fry-esszé (Seurat, Vincent van Gogh) – jó szám ez is. Ahogyan az évvégi Nagyvilág is: van benne Orhan Pamuk (A Boszporusz vizének visszahúzódása idején – meg Tasnádi Edit írása 2006 Nobel-díjasáról), Daniel Kehlmann (Ölni, igazi szikár remekmű – ha ilyet tud, még kevésbé értem, nem is igaz: éppenhogy értem, minek termeli, „megbízható tudományossággal, ám egyszersmind olvasmányosan is”, az afféle generáleuroamerikoid-biztonságijáték mainstream-szemetet, mint A világ felmérése, megvette vagy egymillió német, én magam 2690 magyar forintot adtam érte, de mindnyájan tévedtünk, méghozzá jó nagyot, még csak nem is igazán rossz, lásd még Nádast: „Európának és Amerikának vannak ugyan intellektuális rángásai, de intellektuális élete nincs, nincs épkézláb ötlete vagy javaslata. A festőket a galériások irányítják, az írókat a populista könyvpiac.” [ÉS, dec. 22., 18.]), valamint Maurice Blanchot, aki már megint, még mindig: zseniális (Halálnak halála). A januári Tiszatájban nagyon jó Virág Zoltán Hiper-balcanicus-blokkja, a Jelenkor (részben: újra) felfedeztette velem Forgách András, Kőrösi Zoltán és Judith Hermann prózáját, meg Zalán Tibor költészetét, fontosnak látom a Lettre téli számának prózai látleletét és szlovák szólistáit, gyönyörű a jubileumi Beszélő (a 449. számmal ünneplik a 25 évet), de a legjobban szerkesztett lapszám ezúttal mégiscsak az 58. EX Symposion. Földön futók, Pató Attila munkája. A happy endinget elkerülendő zárásul ebből idéznék, Mesés Pétertől, hogy teljes legyen a fekete keret.