Jász Attila: Angyalfogó
A Koinónia kiadó ajánlata
Jász Attila verseiben az állatok, a gyermekségüket nem feledő felnőttek, az álmok világa angyalokkal védett terület. Aki ide téved, csodáknak lehet a tanúja. A kötetet gyönyörű angyal-rajzok díszítik.
- 2008. július 17.
Illusztrálta: Kun Fruzsina
127x235mm, 52 oldal.
ISBN 978-973-7605-87-0 Kötött.
24 lej / 1850 Ft.
24 lej / 1850 Ft.
Részletek a kötetből:
d
ENEVÉRdal
Egy kíváncsi denevér
neve az, hogy Elemér.
Egyszer, nemrég, Elemér
elugrott egy elemér’.
Zseblámpáját kattintotta,
nem látta még világosba’
a helyet, ahol lakott.
Nézett hát egy nagyot.
Világos lett a fa odvában,
s szörnyülködött egyfolytában.
E rengeteg denevér,
ily kis lukba belefér?!
Elköltözött Elemér,
s nem ment többet elemér'.
k
IRÁLYFIvariációk
(első)
Én vagyok a tökkel ütött királyfi,
fejemen a dinnye épp most virágzik.
(második)
Én vagyok a mindentudó királyfi,
nem kell nekem soha leckét csinálni.
(harmadik)
Én vagyok a 120 kilós királyfi,
kedvencem a durván őrölt szalámi.
(negyedik)
Én vagyok a derékfájós királyfi,
nem tudok csak napi egyszer felállni.
(ötödik)
Én vagyok a műveletlen királyfi,
nem tudom, hogy kik azok a királyfik.
(hatodik)
Én vagyok a 120 éves királyfi,
minden évben elfelejtek meghalni.
s
úlyemelő diaDAL
Gyurkovics Ferinek, vigasztalásul
A súlyemelő dala
egy dalia diadala.
Diadal dal
a súlyemelő dala.
És ha majd a viadalnak vége,
övé lesz a legfényesebb érme.
Amit szeretne,
amiről álmodozik
majd minden este.
Ha a súlyzókat letette.
Övé lesz a legfényesebb diadal,
amit egy vézna angyal valaha is kiagyal.
(
bónusz:
BARÁTdal)
Súlyemelő a barátom.
Nem passzol rá a kabátom.
Ezért aztán nem is bánom,
ha súlyt emel. Ő a barátom.
a
NGYALcápa
Talán pöttyös vagyok,
talán nem,
talán szürke,
talán nem.
Talán macska vagyok,
talán nem,
talán tigris,
talán nem.
Talán uszonyos vagyok,
talán nem,
talán szárnyas,
talán nem.
Talán cápa vagyok,
talán nem,
talán angyal,
talán nem?
Talán igen,
talán nem.
Na de mégis!?
Vagy mégsem?
j
Óccakkát
Jóccakkát, és sziasztok,
jöhetnek a zangyallok!
Bakancsban ha jönnek,
csukódnak a könyvek.
Száradnak a könnyek,
zangyallok ha jönnek.
Ne hidd, nekik könnyebb,
Na, de most már mindegy...
Jóccakát, és sziasztok!
(Kopognak a bakancsok.)
á
LOMvigyázó
Valaki ül az ág hegyén,
fényesít holdat, csillagot.
Pedig azt hitted, nincs helyén,
vigyáz rád, míg alszol ott.
Valaki ül az ág hegyén.
Akiről azt hitted, itt hagyott…
Párnát puhít, ha túl kemény,
és fényesíti csillagod.
Hozzászólás