Jászberényi Sándor nyilatkozata
- 2010. május 10.
Jászberényi Sándor lapunkhoz eljuttatott nyilatkozata:
Tájékoztatlak titeket és általatok a kedves olvasókat, hogy panaszomat se nem sértődöttségből se nem anyagi források miatt tettem, egyszerűen azt gondolom, hogy bizonyos kurátorok összeférhetetlensége egyértelmű és mind az ad hoc bizottság, mind az újra összehívott kuratórium felülbírálja a saját szabályzatát jelenlegi indoklásával, mely nem mentes a cinizmustól.
Mivel véleményem szerint érdemi információkat hallgattak el kurátorok mind az ad hoc bizottság, mind az újból összehívott kuratóriumi ülés előtt, a héten feljelentést teszek a fővárosi bíróságon ismeretlen tettes ellen. Nevetségesnek tartom, hogy keresztbe számlázásokkal, ingyen munkavégzésre hivatkozva kerülik ki a nyilvánvaló gazdasági összefonódások kérdését. A bíróságon kérelmezni fogom az APEH bevonását is a vizsgálatba.
Teszem ezt azért, mert arra hivatkozva, hogy "kicsi a szakma", bizonyos érdekkörök egymásnak osztják ki az állami támogatásokat. Ma Magyarországon több, mint 100 irodalmi/kulturális periodika jelenik meg, az ezek köré csoportosuló szépírók száma több ezerre tehető, korántsem állíthatjuk, hogy kicsi lenne a magyarországi szépírók köre.
Panaszomat valamint feljelentésemet demokratikus jogaim gyakorlásaként teszem, elvégezve mind a kuratórium, mind az ad hoc bizottság munkáját, civil kontrollként. Teszem ezt azért, mert őszintén remélem, hogy ha végre megjelenik a külső kontroll, megtörik az a pályázati/ díjazási morál, ami 1950 óta jellemzi a magyar közéletet.
Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor beadványa Gáspár Györgyhöz
Tisztelt Gáspár György,
a 2010. évi Móricz Zsigmond ösztöndíj a kuratóriumi jegyzőkönyve miatt valamint a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj Működési szabályának alapján kérem a tisztelt Petőfi Irodalmi Múzeumot valamint Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátust, hogy az 2010-es év kuratóriumának döntését vizsgálják felül formai okok miatt.
Ezek az okok a következők: A tisztelt kuratórium megsértette a Móricz Zsigmond Irodalmi ösztöndíj Működési Szabályzatának 4. pontjának b. bekezdését, miszerint
A kuratóriumi tag nem vehet részt annak a pályázó pályázatának, illetve beszámolójának az elbírálásában, akivel rokoni vagy üzleti kapcsolatban áll. Nem szavazhat az a kurátor, akinek a pályázóval azonos munkáltatója van.
A kuratórium a JAK által delegált tagja Balogh Endre, a József Attila Kör elnöke, a Prae.hu valamint a zipp.hu internetes portálok főszerkesztője. Sopotnik Zoltán pedig a József Attila Kör elnökségi tagja.
A József Attila Kör további elnökségi tagjai:
Balogh Endre elnök (Kuratóriumi tag)
Benedek Anna
Darabos Enikő
Dunajcsik Mátyás (díjazott)
Krusovszky Dénes
L. Varga Péter
Lapis József
Lóránd Zsófia
Németh Zoltán
Pollágh Péter (Díjazott)
Sirokai Mátyás
Sopotnik Zoltán(Kuratóriumi tag)
Urfi Péter
Vári György
A József Attila Kör JAK-füzetek szerkesztői:
Benedek Anna
Pollágh Péter (Díjazott)
Az ImPulzus szervezője:
Dunajcsik Mátyás (Díjazott)
A József Attila Kör Egyesület a munkáltatója Balogh Endrének, Pollágh Péternek, Dunajcsik Mátyásnak, és Sopotnik Zoltánnak. Megvalósul a pályázat fent idézett 4. pontjának alábbi kitétele:
„Nem szavazhat az a kurátor, akinek a pályázóval azonos munkáltatója van.”
A prae.hu portálon főmunkatársként szerepel Pollágh Péter díjazott valamint a zipp.hu internetes portál munkatársa is ugyanebben a titulusban. A cégbírósági adatok szerint Prae.hu Kft. 4000000 HUF forinttal jegyzett vállalkozás, melynek ügyvezetője Balogh Endre.
A prae.hu állandó munkatársa továbbá Csobánka Zsuzsa és K. Kabai Lóránt díjazott is, aki szintén üzleti kapcsolatot tart fent a prae.hu főszerkesztőjével, amennyiben nem juttatás mentesen publikál a honlapra kulturális/kritikai jellegű cikkeket.
A Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj működési szabályzata a szabályzat 3. bekezdésének g. pontjában sérült, ugyanis a kuratóriumi jegyzőkönyvben nem tüntették fel az "esetleges összeférhetetlenséget" Balogh Endre és Sopotnik Zoltán személyében.
Kérem Önt, valamint a tisztelt Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóságát, hogy az általam felvetett formai okokat vizsgálja ki, azt gondolom, hogy a JAK elnökségi tagság Dunajcsik Mátyás, Pollágh Péter esetében kimeríti az üzleti kapcsolat fogalmát, csakúgy, mint a Prae.hu Kft. vel való üzleti kapcsolat Pollágh Péter,Csobánka Zsuzsa és K. Kabai Lóránt a JAK volt elnöke személyében.
K. Kabai Lóránt 2006-ban pedig már elnyerte a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat.
Újbóli díjazása ellentmond a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj Működési szabályának 1.-es pontjának d. pontjával, miszerint:
Az ösztöndíj időtartama 11 hónap. Az ösztöndíjat a pályázó általában egyszer nyerheti el: a kuratórium – a pályázat ütemezése alapján, a terv időigénye függvényében - újabb 11 hónapra megítélheti azt számára.
Mivel a szabályzatban foglalt egyetlen kritérium sem áll fent K. Kabai Lóránt díjazott esetében, díjazása megsérti a szabályzatot.
Levelem mellékleteként megküldöm Önöknek a Prae.hu cégbírósági kivonatát, a József Attila Kör Internetről kifényképezett szervezeti listáját, a Prae.hu internetről kifényképezett impresszumát valamint K.Kabai Lóránt és Csobánka Zsuzsa díjazott publikációs listáját a Prae.hu-n.
Kérem a tisztelt Petőfi Irodalmi Múzeumot, hogy annak a 183 érvényes pályázónak az érdekében, akik sem a József Attila Kör elnökségének nem tagjai, sem üzleti kapcsolatban nem állnak Balogh Endrével, illetve Sopotnik Zoltánnal, hogy az esetet független szakmai bizottsággal vizsgálja ki, a megítélt ösztöndíjak folyósítását pedig függessze fel a vizsgálat idejéig.
Azt is jelezni kívánom, hogy amennyiben a vizsgálat eredményeként a Kuratórium döntését érvénytelenítik, az esetleges új pályázaton nem kívánok indulni.
Hivatalos válaszukat 8 munkanapon belül várom, ennek leteltével levelemet megküldöm az országos médiumoknak, valamint jogi lépéseket kezdeményezek.
üdvözlettel,
Jászberényi Sándor
pályázó
Jászberényi Sándor, K. Kabai Lóránthoz írt levele:
Kedves K. Kabai Lóránt,
a mai napon értesültem arról, hogy írásban beadott panaszom miatt visszavonták az előzőleg megítélt Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjadat. Mind a PIM honlapján, mind a kuratórium kommunikációjában úgy jelenik meg panaszom a díjjal kapcsolatban, mintha csak és kizárólag a személyed ellen irányult volna. Azért írom ezt a levelet, hogy írásban is megerősítsem, erről szó sincs. Egyszerűen bizonyítottnak láttam (és látom) egyes kuratóriumi tagok összeférhetetlenségét, az Ad hoc bizottság és a kuratórium döntését és nyilvánvaló cinizmusát pedig felháborítónak érzem.
Tehát még egyszer leírom, panaszom nem kifejezetten ellened irányult, mellékelten csatolva megküldöm az eredeti beadványomat, melyben természetesen azt is kifejtem, miért hibás formálisan a te díjazásod is. Sajnálom, hogy kizártak emiatt a díjból, jobban örültem volna egy új pályázat kiírásának, illetve az érintett kurátorok felelősségre vonásának.
Mivel véleményem szerint több általam mélyen tisztelt kurátor érdemben hallgatott el információkat mind a bizottság, mind az újból összehívott kuratórium előtt, ezért ismeretlen tettes ellen a héten feljelentést teszek a fővárosi bíróságon és kérelmezni fogom az APEH bevonását a rendőrségi nyomozásba.
Úgy gondolom, ha már miattam vesztettél el egy jelentősebb pályázati összeget, kéretlenül is magyarázattal tartozom.
üdv,
Jászberényi Sándor
Hozzászólás
kedves Teréz, nem látom ennyire reménytelennek a helyzetet, bár kétségtelen, nem értek hozzá. Azt a képet viszont, és ez Önt igazolja, azonnal láttam lelki szemeim előtt, ahogy mélyen beágyazódott, szennyes örömmel széttáródnak a kezek. Ez szép. Maradok sírig hű tisztelője, Nándi
Tisztelt Numero Nándi, avagy Természetes Számok Sorozata 1- 8-ig! Minthogy nekem nincsenek közvetlen tapasztalataim arról, hogy "mindenütt a világon" hasonlóan járnak-e el, vagy sem az irodalmi pályázatok elbírálói, ezért ehhez a megjegyzéshez aligha fűzhetek hozzá bármit is. Viszont feltennék Önnek egy kérdést a végkövetkeztetése kapcsán: egy adott pályázatnál a pályázó, ha úgy véli, a play nem volt egészen fair, hová fordulhat, melyik az az "erős, külső kontroll", amely adott esetben igazságot szolgáltathat? Soha egy pályázatnál sem látni ilyet, hogy kiírnák, a kuratórium döntését ki is kontrollálná, vagy felülbírálhatná jogos panasz esetén. Olyat viszont igenis lehet látni a kiírásoknál, hogy a pályázatot meghirdető nem köteles megindokolni a hozott döntéseket, a pályázatok ilyen-amolyan elbírálását. Magyarán van a kiszolgáltatott szerző, és van a teljhatalmú kuratórium. Én eddig ezt, és csak ezt láttam. Ha pedig a szerző nem tartozik valamelyik holdudvar kegyeltjei közé, esélye nincs... Ami, valljuk be, mélységesen korrupt rendszert eredményez, számos esetben a kontraszelekciót segítve elő. És aztán csodálkozunk, hogy nincsenek igazi értékek... Kedves Numero, engedje meg, hogy amíg valós, tapasztalati alapja nincs, és nem is lesz, a magyar realitást ismerve, a kontroll lehetőségének, addig ne tekintsem többnek javaslatát egy demokratikus párt brosúrájába illő hangzatos, de üres mondatnak. Vagy Ön konkrétan tett lépéseket azért, hogy valami is változzon? Jászberényi Sándor (akit éppúgy nem ismerek, ahogy Önt sem, tehát nem személyes szimpátia vezet) "nyilatkozata" annyiban mindenképpen jobb ennél, hogy kellő igazságérzettel felvetett egy létező, morálisan súlyos problémát. Hogy szakított azzal a magyar hagyománnyal ("a világon mindenhol" eszméjétől most tekintsünk el), amelybe oly mélyen beágyazódott az a szennyes és alávaló öröm, amivel széttárjuk a kezünket, megállapítva, hogy nem tehetünk semmit, hogy úgyis mindenütt ez van, miközben fényesre hízunk a tehetetlenségtől, ahelyett, hogy próbálnánk becsületesek és nagylelkűek lenni, ha valódi értéknek kell lehetőséget adnunk...
minden szavad arany. de: a világon mindenhol ezzel küzdenek: ha nem szakmai egy zsűri, akkor inkompetens, ha szakmai, korrupt - legalábbis ezekkel a vádakkal kell szembenézniük. két rossz közül szerintem az erős külső kontrollal ellenőrzött szakmai zsüri a jobb megoldás.
"Ilyen példátlan eset tudtommal még nem történt sem a díj, sem a rendszerváltás utáni magyar irodalom történetében" Valóban. Holott tudván tudjuk, hogy hasonló alapon minden (NKA, MMKA etc. etc.) kuratóriumi döntést ki lehetett volna kezdeni. Így és még ígyebbül megy ez nálunk. Az megvan, hogy a pályázó egyszersmind a kuratórium tagja, s amikor az ő anyagára kerül a sor, akkor diszkréten és etikusan elhagyja a szobát? Egy szó mint száz, Jászberényi nagyon is létező anomáliára hívta fel a figyelmet. Persze hogy túlreagálta. Persze hogy méltánytalan helyzetbe hozott másokat (kurátort, pályázót egyaránt). De nem tehetett mást. Nem ismerem a pályázati kiírás pontos szövegét, a megítélés kritériumait, de itteni, literás munkássága alapján jól látható, hogy Jászberényi a köznyelv szintjén is komoly kihívásokkal küzd a magyar nyelvhasználat terén, így eleve hendikeppel indult szegény, talán nem irodalmi ösztöndíjra kellett volna pályáznia, s ezt utólag felismerve, az esélytelenek nyugalmával fordult az ügyészséghez. Tényleg, hová is fordulhatott volna a szentem nagy erkölcsi felindulásában? Ki is lehetne illetékesebb a kulturális élet tisztaságának őrzésében? Rövidre zárva, tisztelt S. Z., nem túl elegáns a csuklóból hárításod, amellyel te a probléma létét is tagadod, miközben a kuratórium szerencsétlen reakciója legalábbis rossz lelkiismeretről árulkodik, Jászberényi hülye(séget csinált), ez a történet a negatív héroszok küzdelme szügyig sárban.
A hozzászólást a moderátor a Litera tartalmi-szerkesztési elvei miatt törölte. administrator
azért ha Jászberényi kicsit körültekintőbb, akkor észrevehette volna, hogy JAK elnökségi tagok közül egyes nevek mellé zárójelbe azt kellett volna odaírnia, hogy "(pályázott, de nem kapta meg a díjat)", mindjárt másképp nézne ki a képlet, így elég egyoldalúnak tűnik, és ennek következtében ez az akciója már a rágalmazás határát súrolja így külső szemmel is, én az érintettek helyében elgondolkoznék egy válaszperen
Egyetértek azzal, hogy se haver, se rokon, se ismerős - és határon túli se élvezzen előnyt. De kiragadni avagy kiemelni a határon túliságot éppen olyan bulvársajtósnak tűnik. Amúgy ez a "bulvársajtó" kifejezés nagyon trendi az ügy kapcsán. Nemigen értem, miért, bevallom. Hadd magyarázzam: arra az 1 gondolatra szerettem volna reflektálni csak, mert méltatlannak érzem - szerencsétlen megfogalmazásnak éreztem már Sopotnik szövegében is. Mellesleg rosszindulat bennen sem volt. Érdekem nem fűződik az ösztöndíjügyhöz, ráadásul egyik szereplőt sem ismerem személyesen, csakis az írásaik révén. Kérem, ne féljen, nem harapok!
Próbálja meg ismét elolvasni hozzászólásomat, ámbár lehet hogy jobb ha leegyszerűsítem. Korra, nemre, lakhelyre, ismerősökre, megjelent kötetre való tekintet nélkül kellene dönteni egy állami díj odaítélésénél. Ezért vetettem föl egy nem tökéletes, de lehetséges megoldásnak a névtelenséget. Bulvár újságíróknak tanítják a hangharapást. Kiragadunk 1 mondatot a kontextusból, aztán a nekünk megfelelő módon félreértelmezzük. Ez nem az az oldal, kérem, ne tegye. Főleg hogy hozzászólásom azon ritka ehhez kapcsolódó kommentek egyike volt, amit kizárólag a jóindulat szült.
Most nehogy már a határon túliságra kenjük a probléma felét, miután Kabaira kentük a tizedét. Ha ezeket a kenéseket összeadjuk, mindjárt meg is lesz oldva, nem? A határok a fejekben vannak, nevezhetném korlátoknak is akár.
Én nem pályáztam, csak figyelem a fejleményeket. A probléma jogos, ahogy jogos a támadás, és a védekezés is. Sopotniknak igaza van. Minden pályázó roppant tehetséges fiatal, bár ezt eddig sem vitatta senki. Ugyanakkor azt felhozni, hogy vki utoljára pályázhatott, vagy határainkon túl él, nem demokratikus. Ezt nem lenne szabad figyelembe venni egy ösztöndíj odaítélésekor. Nekem az a furcsa ezzel a pályázattal kapcsolatban, hogy minden magára valamit is adó szervezet kiírásain kizárólag jeligével lehet indulni (éppen aktuális az MR-dráma, szkeccs, vagy a Mikszáth-díj). Gondolom, ez itt is megoldható lehetne. Ha valaki tart a felbontástól, ám legyen, mennyi egy közjegyző díja egy napra?! Lehet hogy nem pontos az információm, de talán 10 oldalnyi írást kellett benyújtania az irodalmároknak. Gondolom nem abból derült ki, hogy ki tekinthető irodalomelméleti szakembernek, vagy kritikusnak. Ez már a publikációs lista dolga, de valljuk be, a címek a legtöbb esetben nem árulják el se a tartalmat, se a minőséget. Ismerni kell a fiatalt ehhez, no! De közel 200-at úgysem ismernek. Nekem eddig minden szerkesztő azt mondta, általában az első oldalból kiderül, van-e az íróban tehetség. Ahogy színészeknél az első mondatból. Közel egy millió forintos támogatásért bőven lehet kérni 10, eddig sehol nem publikált oldalt. Persze az igazi karakterekre rá lehet ismerni a stílusból, de a többségnél maximum találgatni lehet. Akkor már nem számítana, hogy ki öregszik, vagy ki irodalomtudós. És igen, ott előfordulhatna 1-2 nagy meglepetés is, akiről még senki nem hallott azelőtt. De miért nem szerepelhetne jobban egy őstehetség, egy 3 kötetes szerzőnél? Ez az irodalmi ösztöndíj (most talán megköveznek), de lassan az irodalomról (is) szólhatna. Netán a fiatalokról. Valaki egyszer azt mesélte, ezért jött létre.
Sopotnik Zoltán (a Móricz-ösztöndíj kuratórium egyik tagja) szerkesztőségünkhöz érkezett válasza: "
"IRODALMI ZORROA gyűlöleten gondolkodom. Hogy mennyi energiát fektetnek bele emberek.
Mindig vannak „ügyek”, most például „Móricz-ügy”. Örülök a nyilvánosságnak, mert a beadvány, és az egész lejárató kampány magáért beszél. Ilyen példátlan eset tudtommal még nem történt sem a díj, sem a rendszerváltás utáni magyar irodalom történetében: valaki pályázik, nem nyer, bizottságot kér, feljelent, és erkölcsi harcnak állítja be. Példátlan bulvár.
A 2010-es Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj kuratóriuma alapos mérlegelést követően, egyhangúan hozta meg döntését. Érdemes gyors pillantást vetni a névsorra, és tovább beszélni a lényegről inkább. A tizenhárom díjazott között többkötetes szerzők vannak túlsúlyban. Voltak, akik életkoruknál fogva utoljára pályázhattak, több határon túli pályázó is nyert, és páran szépírói tevékenységük mellett irodalomelméleti szakemberként, kritikusként is ismertek.
Nagyon sajnálom K. Kabai Lóránt ösztöndíjának visszavonását.
Sajnálom továbbá, hogy az ösztöndíjasok nem kaphatják meg időben az őket jogosan megillető összeget. Valamint, az összes érintettnél a méltatlan kontextust.
A Működési Szabályzat és a kiírás hibáit, harmonizációs problémáit minél gyorsabban orvosolni kell. Ez most a fő feladat.
A frusztrációt és a rágalmazást másra hagyom.
SOPOTNIK ZOLTÁN"
Áll a bál. Bünök, meg hibák, meg ötvenes évek. Nem arra akarok kilyukadni, hogy vihar egy pohár vízben (ha abban úszkálsz, mindegy, hogy pohár vagy tenger), hanem hogy talán csak egy szépséghiba fajult idáig. Most ezt fejtem ki. A vélelmezett szépséghiba nem a díjazottak névsorában keresendö – azt, hogy Csobánka, Pollágh, Dunajcsik, K. Kabai alkalmatlanok volnának a díjra, szinte senki nem állította, maga Jászberényi sem. Szerintem a probléma nem is azzal van, hogy ök a JAK-hoz vagy a Prae.hu-hoz “kötödnek” - ezen az alapon a lehetséges nyertesek számát csökkentenénk igazságtalanul, pedig értü(n)k van az egész. A gond szerintem az, hogy a JAK elnöke egyúttal kurátor is, vagyis akár Balogh Endre, akár bárki más JAK-elnök közvetlenül dönt hatodmagával együtt olyan pályázókról, akik között szükségszerüen adódnak JAK-tagok (akár a mostani díjazottak, akár mások), és így utólag gyerekjáték felvázolni egy olyan kötödésrendszert, ami aztán támadási felületté válik a díjazottak számára is. Számomra nem kétséges, hogy a pályázók és a kurátorok tisztességesek. Kicsit árnyaltabban: momentán nem adódhat olyan helyzet, amelyben bárkik tisztességesebbek lennének. De pont a homályosan fogalmazó szövegek elöterében (ld. az MZs ösztöndíj MSz-e) fontos a látszat, a formaságok, a technikai részletek mikéntje – leginkább itt adódhatnak tanulságok a jövöre nézve. Caesar felesége ne csak legyen tisztességes, látsszon is annak – és abban a helyzetben, ami az irodalmi élet, ahol író írónak eszkimója, mindenki Caesar felesége kicsit. Talán emlékeztek arra a jelenetre, amiben a Keresztapát arra kéri az öreg olasz-amerikai pék, hosszabbíttassa meg az állampolgárság nélküli vöjelöltje tartózkodási engedélyét. Don Vito bólint, majd azt mondja a tanácsadónak, ezt nem bízhatjuk egy olasz képviselöre. Túl közvetlen lenne, és így a jogos igény (mint a regényböl kiderül: ezreké) bekerülne egy parttalan, méltatlan és mellékes vita kontextusába. Nem lévén tag, nem tudom, hogy a JAK hogyan jelöli ki a kurátorait – de az a pici malör, hogy nem egy olyan kurátort jelöltek ki, aki esetleg ugyanezt a szakmailag megalapozott (!) döntést hozta volna, de akinek a döntése lett volna egyértelmüen fontos, nem az egyéb funkciói (amik akkor is fontosak, ha nem kéne azok legyenek), nos, szerintem ennek a következménye ez a mostani elfajulás. Nem felelösségröl beszélek, hanem arról, amit viszonylag könnyen lehet másként csinálni legközelebb. És újra hangsúlyozom, szerintem a pályázat végeredménye jogos, ezt nem díjazott pályázóként is mondom. Az iménti példával sem valami kétes maffiózózást akarok elkezdeni vagy folytatni (mint pont a Keresztapa-trilógia tanúsítja: a tiszta kezü felvilág még ennél is neccesebb), csak a formai részletek fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Nem tudom, merre megy tovább ez az ügy. De ha az egészböl csak az jön ki, hogy lesz egy kevésbé homályos Mük. Szab., a kurátorok névsora esetleg még a pályázati határidö lejárta elött hozzáférhetö lesz a neten, és az nyer végleg is, aki nyer az eredményhirdetés napján, már jól jártunk. És ha megint pályázunk és nem sikerül, az sem feltétlenül egy ördögi összeesküvés ránk vonatkozó fejezete, lehet, hogy egyszerüen több dolgunk van még ezzel a gyönyörü nyelvvel, mint azt fényes onániáink idején hittük. Ami pedig az erkölcsi ítéletet illeti – milyen alapon vesszük ennyire komolyan ezt a játékteret eszkimó és eszkimó között?
Kedves Pollágh Péter! Nem tudom, eljut-e hozzád a kommentedre írt válaszom, talán feltévedsz ide is. Először is, kérlek, vedd figyelembe, hogy nem vagyok közvetlenül érintett, sem téged, sem JS-t nem ismerem, a cyber-térben sem, nem pályáztam meg ezt az ösztöndíjat stb. A probléma tágabb összefüggései miatt írok. Alapvetően ugyanis a szabadságról van szó. Mint látod, teljes névvel írok, így startból egyszerűbbre vesszük az általad is felvázolt, névtelenség mögé rejtőzéssel kezdett játszmák körét. Viszont olyat kedvem lenne veled játszani, hogy leülünk, és te figyelsz rám. Feltételek nélkül, nem nézve az órát, teljes figyelemmel. És én olvasnék neked a verseimből, az esszéimből, elbeszélném, milyen kérdések nyugtalanítanak, mit találtam válaszként, eléd tárnám azt, amit jobb szó híján "műveltségnek" hívnak, ami azonban nem az elolvasott, megírt könyvek számát jelenti, hanem igazából egy minőségi kategória, a gondolatok belső érettségét, összetettségük fokát jelzi -- mintegy a primitivizmus ellentéteként. És aztán megvárnánk, hogy mit szól mindehhez a te lelked. Nem beszélnél róla, állítsuk fel ezt a játékszabályt, csak meghallgatnád a szavát, a rezgéseit mindarra, amit tőlem hallottál. Kimondanod nem kell, amit a lelked mélyén érzel, mert nem várok el tőled semmilyen szolidaritást, megértést vagy felelősségvállalást, ami a kimondott szóval jár. És folytatnánk a te teljes némaságodban: elmondanám neked, mit tettek velem "az irodalmi világban", a gondolataimmal, a gondolataim szabadságával, amikor bár a mondatot rendszerint úgy kezdték: "Ön kétségtelenül tehetséges", de miért nem ezt és ezt gondolja, miért nem ír ilyen és ilyen stílusban, miért nem illeszkedik be az általunk diktált irányvonalba, miért nem sikereket akar, belső szellemi út és fejlődés helyett, miért nem fogadja el a szexuális ajánlatainkat, hiszen karriert kapna cserébe?! És különben is miért olyan MÁS, miért különbözik, miért szabadabb, mint mi???!!! De ha már ilyen, akkor fogadja el, hogy az írasait visszadobjuk, figyelmen kívül hagyva minden esztétikai értéket, vagy kifordítjuk azokat, épp ellenük, hogy nem tiszteljük sem azt, hogy ember, sem azt, hogy nő, és gúnyolódó, cinikus hangnemet ütünk meg, hogy örökösen abban a félelemben tartjuk, hogy gondolatai sehol sem látnak napvilágot, ha pedig valahol ezek után még pályázni mer, tudtára adjuk világosan, hogy SOHA, SEHOL, SEMMILYEN lehetőséget nem kap annak a tudásnak és tehetségnek a kibontakoztatására, amit ugyan fél mondatban elismertünk mi magunk is, de ami mégsem tetszik nekünk, mert nem felel meg a MI életszemléletünknek és érdekeinknek. Megmutathatnám neked szerkesztők nekem címzett tucatnyi levelét, amiben mindezt felvázolták nekem. Nyilván nem tenném, mert nekik is joguk van a levéltitokhoz, és én szeretek flair play-t játszani. De a tények, attól még tények. És most lehet fröcsögni rám, hogy frusztrált, áhh, csak irigy, gyűlölködő, paranoiás, stb-stb-stb. Azonban én senkinek nem tettem rosszat, míg velem megtették. Egy embert, főleg aki nő és egyedül van, mert nem tagja semmilyen klikknek, nagyon könnyű szerencsétlenné tenni. Nem fogja megvédeni magát, mert ahogy Simone Weil mondta, a szerencsétlenek erre képtelenek, elakad a szavuk ilyenkor. Nyilván ő másfajta érzékenységgel tekintett az emberekre, mint te, és ahol te militáns attitűdöt látsz valakiben, amögött ő a maga sokkal komplexebb, kevésbé primitív, igazságkereső gondolkodásával egész más dolgokat tárt volna fel. Becsülendő, hogy te magad, ahogy írod, soha nem negatívan tekintesz az emberekre, és bizonyos szint alán nem alacsonyodsz le a netes kommunikációban sem. Azonban mégis mintha csak a magadfélék felé működne ez az empátia, és érződik, hogy az "idegenről" mégiscsak él benned valamiféle ellenségkép is egyúttal. Az idegen, aki más szemmel látja azt az -- estünkben irodalmi -- közeget, ahová te sikeresen beilleszkedtél. Mert ez az idegenek szokása: más szemmel tekintenek a dolgokra, szabadon érkeznek eléd, és másféle igazságok hordozói, mint azok, akik neked bólogatnak. Emmanuel Lévinas szerint viszont épp az idegen iránt empátiával viseltetni -- ez az emberi élet egyik legnagyobb kihívása, amit senki nem kerülhet el. További sok sikert kívánok Neked a munkádhoz, és minden másban! ps. az igazság kedvéért megjegyezném, hogy szűkös e hazában is akadnak szerkesztők, akik képesek erre az empátiára, és tisztelik az idegenben megjelenő szabadságot, de ők vannak kevesebben -- és miért, miért nem, nem ők rendelkeznek döntő szóval, amikor az életben maradáshoz szükséges anyagi javak elosztása felett ítél 'a világ'.
Először a számok: 6 kurátor = 2 (jak) + 2 (fisz) + 1 (isz) + 1 (szt) 13 díjazott Ha a jak és a fisz egy emberként gondolkodik (teheti), akkor a 4x3-at jelölnek (minden írószervezet 3-at), s valahogy eldöntik a 13. helyet. Ezt átbeszélik, gondolkodnak rajta, nem veszekszenek, s rendben van. Ha jak és fisz nem egy emberként gondolkodik, akkor 6x2-őt jelölnek (minden kurátor 2-őt), s valahogy eldöntik a 13. helyet. Ezt átbeszélik, gondolkodnak rajta, nem veszekszenek, s rendben van. 2 kiemelten problémás eset van (dm és pp), ez a 13-nak kb. 16%-a. sok? kevés? ha jászberényi ezt a 16%-ot úgy támadja meg, mintha el lett volna adva, meg lett volna véve a teljes idei móricz, akkor jászberényinek nagyobb a füstje, mint a lángja. ha jászberényi megtámadja egy ilyen módon tagolt döntésben a döntés 16%-át, akkor jászberényinek személyes ellenérzései vannak, és nem az igazságot akarja vagy leleplezni a korrupciót, hanem támadni. ezért jászberényi utánakutatott és támadott. ez rendben is van. lehetnek ellenségeink, lehetnek számunkra nem szinpatikusak. sajnos jászberényi gyáva. miért? mert hatalmas füstjelekkel üzen hadat a korrupciónak, miközben szíve icipici, de pokoli forró tüzén vélt vagy valós ellenségei papírra írt nevét sütögeti. nem szabad hinni neki. a személyes gyűlölet szülte érveknek nem szabad hinni. quod erat demostrandum
Bár ez a hozzászólás nem a Litera.hu-ra érkezett, a megszólaló személye miatt itt van a helye a Litera kommentek között. Az alábbiakban Pollágh Péter kommentjét közlöm változtatás nélkül az előszezon(http://eloszezon.freeblog.hu/archives/2010/05/10/abszurdisztan/#comments) irodalmi hírportálról. Nem kívánom kommentálni. Sziasztok Előszezonosok, én is szezon-olvasó vagyok, mivel sok korrekt dolog van itt. Van olyan fórum, ahol nem kommentelnék, de ez nem olyan. Aki picit is ismer, tudja, idegen tőlem a kakaskodás, vicsorgás, sárdobálás, győzködés, a beszéd- és íráskényszer. Sokan nem ismernek persze, és ez jó is így. A gond inkább ott van, mikor valaki azt kezdi képzelni, behaluzni, hogy ismer engem. Az már patológia. Tucatnyi névtelen rágalmat, átlátszó provokációt, fenyegetést hagytam már szó nélkül, mert minek alámerülni. Nem szeretek komplexusokkal, frusztrációkkal, projekciókkal vitatkozni. Sorry. (Kedves András, szeretném megköszönni, hogy nevedet vállalva írsz rólam. Ez elég ritka az internet világában, ezért érdemes megemlíteni. Amúgy meg az a biztos, ha magáról ír az ember, nem másról, úgy csak önmagát tudja megsérteni, s az legalább vicces is tud lenni.) Írtam kritikákat, recenziókat, publicisztikákat, tudósításokat, verselemzéseket stb.. Ha kellett bíráltam, ha kellett, ironizáltam. Esteken is elmondtam, ha a moderátor megkérdezte, hogy kiről-miről mit gondolok. Szerkesztőként pedig utasítottam vissza szerzőket, s nem néztem, ki kinek a kije. Vagy épp névvel-arccal valaki ellen szavaztam egy tagfelvételkor pl., vagy egyszerűen csak nyilvánosan elmondtam, hogy nem értek vele egyet, nem támogatom az indítványát stb. Volt, hogy minősíthetetlen reakciók jöttek: elintézünk, kicsinállak,zsidó vagy, náci vagy, miért vörös a hajad, miért vagy 192 cm, hogy mersz rágyújtani, levegőt venni, mosolyogni, nem vagy ember, blablabla. Pl. a megbírált, visszautasított szerzők, kollégák közül páran azt mondták pl., eddig jó író volt pp., mostantól dilettáns, s így tovább, egyszerűen, hangosan, sunyin és bután. Nem lehet mindig igent mondani, mert akkor „feloldódsz az éjszakában”. (Szabó Dezső parája.) Meg lehet szokni a fenyegetéseket. (vö. „Demokratának lenni annyi, mint nem félni”.) Mi történt itt? Mi itt valójában az abszurd meg az Abszurdisztán? Az, hogy idén is kiosztották a Móriczot? Vagy az, hogy akik megkapták, azok más tevékenységeket is végeznek az óbégatáson és az íráson kívül? Ez a hőbörgés emlékeztet arra, mikor Nagy Ferónak kezdett el valaki írogatni a Garázs c. rockműsorba, először megpendítette, hogy Feró szerezhetne neki egy bőrkabátot, aztán ezt elnevezte „ügy”-nek, végül már azt állította, hogy Feró ígért neki egy kabátot, ami neki jár, s Ferót mocskolta. Díjakat, ösztöndíjakat több száz író kapott az elmúlt 20 évben (is). Móricz-pályázatomat az Írószövetség, a Szépírók Társaság, a JAK és a FISZ kurátorai is támogatták. Valakit ismerek, valakit nem: több száz kollégának mondtam már, hogy helló, vagy jónapot kívánok, vagy kezit csókolom. Több száznak nem, mert soha nem találkoztam velük. Több száz szerkesztő rostáján átmentek a kézirataim (egy fórumon néha több szerk. jóváhagyása is kell), s az én rostámon is átmentek sokan, de nem mindenki természetesen. Sorry. 31 éves vagyok, 15 éve publikálok, 3 könyvem van, 10 éve pályázom Móricz-ösztöndíjra. (Időmet pedig nem koldulással töltöm, hanem 10 éve eltartom magamat, még akkor is, ha hó végén kölcsön kell kérnem.) Szakmai önéletrajzom és publikációs jegyzékem nyilvános. Ahogy korábbi Móricz-ajánlóim nevei is. Tehát akkor legalább kilencszer kellett volna feljelentést tennem a kurátorok és a díjazottak ellen? Vagy legalább kocsmai és netes kampányt kellett volna indítanom mindenki ellen? Évente egyszer? Vagy gyakrabban? Egy életen át? Álnéven? Több álnéven egyszerre, ahogy ez „szokás”? Meg honlapokat is létre kellett volna hoznom, hogy mocskoljam azokat, akik nem szimpik, akikkel nem értek egyet? S hergeljek másokat is, főleg olyanokat is, akik alul vannak informálva; minél rosszabb, annál jobb alapon? S ha ezt megtenném mint sértett, síró költő, akkor hős lennék? Egy szabadságharcos? Áldozzam az életem mások lejáratására, befeketítésére? Karatézzam le, aki nem tetszik? Vagy simán lőjem a Dunába? Micsoda impotencia, micsoda boldogtalanság! Milyen haszontalan, fölösleges élet. Hogy van ez? Aki mindenütt ott van, aki hangos, aki kiabál, annak van igaza? Aki másokat mocskol, attól tiszta lesz? Attól tisztul meg? Hol van itt a keresztény kultúra? Polgári kultúra? Hol az ép ész? Empátia? Etikett? Nézőpontváltások? Ráció? Másokkal foglakoznak, csak hogy ne kelljen önmagukkal. Fájdalmakkal, kudarcokkal,frusztrációkkal, kételyekkel. A gyűlölködőben nincsen kétely, derű, se szeretet. Kérdések: Egyáltalán mik ezek a militáns netes hangok? Hol kezdődik a patológia és a kriminlaisztika? Meddig ostoba, primitív valaki, s honnantól válik szocio- vagy pszichopatává? Milyen szerepe van ebben a drogoknak, gyógyszereknek például? Meddig lehet egy közösség része valaki? Mikor lesz bűnelkövető, illetve potenciális bűnelkövető? Meddig tekinthető beszámíthatónak? Mikortól lehet kényszergyógykezelni? Mit tehet egy ember, hogy megvédje magát? S mit tehet egy közösség? Meddig csak dögunalmas minták alapján szerveződő irigység, rosszindulat, sértettség egy támadás? Mikortól zaklatás valami? Becsületsértés, rágalmazás, uszítás, hamis vád? Emlékeztek az ELTE-s S. Ábelre? Aki verseket írt, s 22 rossz évért 22 embert szeretett volna legyilkolni? Én ált. kedélyesen figyelem ezt a nagy netes figyelmet. Ezt a mániát. Ezt a rengeteg energiabefektetést. Olyan, mint egy gyógyíthatatlan, viszonzatlan szerelem mániás fázisa. Mikor a másik kurvává, stricivé, ördöggé válik. Egyébként figyelni is fárasztó, van fontosabb dolgom, nem tudok és nem is akarok igazán mindenkinek „válaszolni”. (Persze kérdések nincsenek, csak felkiáltások.) A feljelentéseknek pedig megvan a maguk komoly nyilas és kommunista hagyománya. k.kabai: eddig minden kiírásban az volt, hogy az ösztöndíjat háromszor lehet megkapni. Nyilván sokan meg is kapták kétszer-háromszor. Most volt egy másfajta, amszatosabb kiírás. És elvették kabaitól. Ez a botrány, ez a szégyen, ez az abszurd. Mit mondjak még? Ember vagyok, nem tudok mindenkit szeretni, nem fogadtam el minden gesztust, kinyújtott kezet. Észre sem veszik, fel sem tűnik a hangzavarban, ha nem támadsz, nem mocskolsz. Pedig az is egy gesztus, ha nem teszed. Nem is kicsi. Aki másnak vermet ás, maga esik bele, és Istentől is szépen mindent visszakap. A gyűlölet ártalmas. Rákot is lehet tőle kapni. Állítólag még agyhugykövet is. Aki úgy dönt, hogy drága idejét továbbra is mások mocskolásával tölti, annak sok sikert, okosító olvasmányokat, gazdag önismeretet, alázatot, derűt, megértő családot, türelmes barátokat, elnéző rendőröket és bírókat, sztárügyvédeket, aranyos cellatársakat és jó orvosokat kívánok. Pollágh Péter
http://kozert.blog.hu/2009/12/02/magyar_palyazas_andrassew_1_2_millioja
Valóban összetett kérdésről van szó, a jelenlegi politikai közélet miatt igen terhelt és problematikus összefüggések merültek fel. JS azt állítja: "Ma Magyarországon több, mint 100 irodalmi/kulturális periodika jelenik meg, az ezek köré csoportosuló szépírók száma több ezerre tehető, korántsem állíthatjuk, hogy kicsi lenne a magyarországi szépírók köre." -- valóban, több tucat irodalmi folyóirat van, de a valóságban a legtöbb ugyanazzal a szerzőgárdával dolgozik. Ezt JS-nek is tudnia kell, ha olvas irodalmi lapokat. Mint minden korban és minden országban, több tíz- vagy több százezer ember ír verseket, novellákat, forgatókönyveket, de igazán nagy tehetség kevés van. Valakinek meg kell itélnie, egy díjat vagy ösztöndíjat ki érdemel meg, és ki nem. Magyarországon minden szakmában ismerik egymást a szakemberek, legyen szó szívsebészekről, bírókról, vagy írókról. Nem lehet teljesen független bizottságot létrehozni. Amennyiben jól értem, a jogi értelemben meghatározott összeférhetetlenség egyik kurátorra sem áll fenn. Örülhetünk csak, hogy a JAK hatékony és széleskörben elismert fóruma a fiatal íróknak, ahol a tehetségek lehetőségekhez jutnak, ezek szerint a szervezet többnyire jól végzi a munkáját. Sajnos az összeférhetetlenség minden kis országbeli kuratóriumban hasonló problémákkal jár, így Magyarországon is, legyen szó tudományos, művészi vagy bármilyen területről -- jó törvények kellenek, hogy a szakmai szinvonal ne sérüljön, és az összeférhetetlenséget is egyértelműen meg lehessen állapítani.
kovátssy, mondd, mi jár a sérült agyadban, mikor ezt leírod?? a mondott levélben információ közlés történik, ami azzal áll összefüggésben, hogy mennyire sikerült a jak-nak figyelembe vetetni a véleményét egy adott díjnál. ezt összefüggésbe hozni a móricz üggyel nagyon aljas dolog. és megdöbbentő.
lehet cinikusnak bélyegezni a biztosság döntését, de jogilag az úgy van, hogy ha valaki pl. felmond, akkor már nem dolgozik ott, ez szerintem eléggé világos. mért lenne ez cinikus jogilag? illetve, amiért nem kap pénzt, az nem üzleti kapcsolat. amiről ti beszéltek, az valami homályos összeesküvés elmélet és tényleg azt vonná magával, hogy senki ne ismerjen senkit. ez nonszensz.
Így legyen. Ám ha nem közölnék is, mi történne? Aki e "következményre" hívja fel a figyelmét, az csak megfélemlíteni akar. Régi módszer, ócska. Persze nemcsak őt, mert az ilyen célzásokat valamenyiünknek szánják, akik úgy érezzük és tapasztaljuk, hogy igaza van, és értelme van a tiltakozásnak. A publikációs lehetőségek elveszítése fölött görcsölő, szorongó, nyüszítő, szánalmas társaságot szeretnének a JS-ok helyett.
Igen, Jászberényi Sándornak igaza van. Miért lenne besúgó az, aki saját neve alatt a nyilvánosság elé tár összefüggéseket??? És miért akkora baj, ha frusztrált; hány ember nem frusztrált ebben az országban? Van miért, ami azt illeti. A mutyizó attól még nem válik ártatlanná, üzenem a csokitortával dobálózóknak. Nem csak igazságtalanság, de jókora cinizmus is van abban, ahogy pályázati kiírásokra, formai követelményekre fittyet hányó emberek fapofával pályáznak, sőt meg is nyernek ösztöndíjakat, ilyen-olyan pályázatokat. Nyilván tudnak valamit, a szerkesztő, zsűritag vagy akárki meg épp kilépett cigizni... Hogy ki fogja ezután közölni JS-t? Akit a leadott szöveg minősége érdekel. Vagy ha mindenáron távolabbra néz, akkor azt látja, hogy ebben a fiatalemberben nemcsak írói tehetség, de gerinc is van.
,,azok az emberek, akik soha nem kaptak semmit, egy idő után nem is kérnek. Csak azok rinyálnak, akik hozzászoktak a segítséghez." - ez Jászberényi Sándor legutóbbi könyvblogos posztjában van. Aminek az a címe, hogy Bassza meg a társadalom. http://konyves.blog.hu/2010/05/10/bassza_meg_a_tarsadalom#comment-form Osztom a nézeteit.
Az ösztöndíj egyik kurátora két JAK-körlevélben (márc. 17., 19.) is kifogásolta, hogy a József Attila-díjat „az első négy jelöltünk közül Pollágh Péter nem kapta meg, holott a tagok, azaz a Ti szavazataitok szerint a jelölés folyamatában a második legtámogatottabb JAK által jelölt szerző volt”. Nyilvánvaló volt, hogy valamivel kárpótolni kell szegényt, ne búsuljon.
Lényegtelen, ezért is minősítettem ovi-szintűnek a téma terelését... és persze, hogy igaz... Már túl régóta igaz...
Sándornak igaza van. Szerintem lényegtelen most azt vizsgálni, hogy miért szánta rá magát a nyilvános "harcra". Van benne egyéni sértettség (mindenki vallja be szépen magának, hogy ha esetleg pályázott, és nem nyert, bizony sérült a hiúsága, aki azt mondja, nem, az sajnos hazudik saját magának), de szerintem beleszámíthatjuk az igazságérzet berzenkedését is! A Bizottság nyilakozata valóban cinikus - pl. Pollágh pontosan februárban mondott fel, és márciusban megkapta a díjat... haha. Kabain meg elverték a port - ezt attól függetlenül mondom, hogy megérdemli-e a díjat vagy sem. Csak a vak nem érzékelte, hogy milyen kapcsolatok vannak a kuratórium egyes tagjai és némely díjazott között.
Kedves Klauz, elveszítetted a biztonságérzeted? Internetes viselkedésformák elemzői egyébként egybehangzóan azt álltíják, hosszú évek megfigyelései alapján, hogy az "ámokfutás"-t amiről te beszélsz, tehát az efféle, nyilvánossághoz fordulás alapján működőket, az emberek névtelenül teszik. A név felvállalása viszont jelzi, hogy másról van szó, névvel nem fut ámokot az ember fia vagy lánya. Sajnos most nem tudom megkeresni neked az angol nyelvű cikket, ami e kérdéssel foglalkozott, pedig tanulságos lehetne. Egyébként a hsz-ed egész barátságos, vicces. Én már az oviban is a vicces fiúkat kedveltem, a sok arrogáns nagycsoportos között tényleg üdítő látvány voltak :)
nem ez az igazság, kérem szépen, jászberényi szerintem kb egy hónapja sokallt be, méghozzá a magvető új szerzőjétől, gressaitól: "Egy tizenéves fiú költeményei a magvető kiadónál. Első közlésként, mint a mesében. Lófaszt, kérem szépen. Emberek, itt mindenki publikál. Több, rangos helyen, évek óta. Most azonnal abba kell hagyni és elkezdeni ámokfutni. mert más megoldás nincs." és voila. elkezdett ámokfutni! hehe. senki sincs biztonságban:)
Csakhát mit jelent ma ebben az országban ez a fogalom, hogy "független jogi bizottság"? hajh demokrácia..., de szép álom.
nincs ilyen tényállás. js benyújtott egy észrevételt, amit egy független jogi bizottság kivizsgált, dokumentumok, jegyzőkönyvek a pim honlapján. k. kabaitól elvették a díjat, a többi felvetését elutasították. természetesen joga van feljelentést tenni a bíróságon. persze ha véletlen újra nem adnának igazat neki, akkor a másik felet itt becsületsértés érte. meg hamis vád. aminek szintén jogi következménye lehet. de hát ugye így működik a demokrácia. azt pedig, hogy mindezek mögött nettó frusztra és gyűlölet áll, egy bíróság sem tudja bebizonyítani majd.
Válasz "csak nem" kommentjére: Meg óvodás korában fikázott, és biztos nyilvánosan megvakarta a tökét, meg volt részeg is, és fityiszt mutatott Kádár emlékének. Lehet itt még ezerrel terelni, szart hajigálni, kérődzni, de az nem meríti ki a korruptság fogalmát, mert mindenki saját kasszájára, önmaga számlájára hülye. Itt viszont komoly, egyeseknek az életben maradást jelentő havi nyolcvanezerért balfék. Az irodalom persze nem szociális intézmény, de ne legyen a Lordok Háza.
Tényállás: a díjat a szabályzatot megkerülve, korrupt módon egymásnak osztogatják az érintettek. Mivel az ártatlanság vélelme természetes a demokráciában, ezért J. S.-nak bizonyítania kell az idézett személyek bűnösségét. Ez történt a fenti dokumentumokban, amely a korrupció gyanúja és a közpénz ilyen módon való elosztása miatt bíróság elé kerül. Mivel J. S. korábban már próbálkozott jelezni az összeférhetetlenséget, és ezt az "ad hoc" bizottság - valóban cinikusan - elutasította, érthető a lépése, hiszen panaszát nem orvosolták. (Azaz felajánlotta a peren kívüli megoldás lehetőségét.) Mivel ő maga lemond a díjról (valószínűleg ezek után kevésbé esélyes rá), hihető, hogy nem kizárólag önös érdekből cselekszik, nem is pénzért, talán egy kis - és talán megérdemelt - odafigyelésért. Inkább becsülendő, hogy J.S. fel meri vállalni ezt az ügyet. Nincs egyedül.
az a Jászberényi Sándor a civil kontroll, aki ezt írta: „1. Sajnos el vagyok tiltva a balhétól. De remélem egyszer mégiscsak találkozunk személyesen öregem. (…) 3. Fejletlenebb országokban embert ölnek hazugozásért és nyílt becsületsértésért. Meg is felelnék neked szívem szerint, de lásd az első pontot. (kikerülésében bármiben nyitott vagyok)” az a Jászberényi Sándor, aki kis barátival létrehozta a Napiszarvers című nagyreményű blogot, „lányok” álnév alatt? Áldemokratikus duma, frusztrációk, fóbiák, gyűlölet. De legalább jól el tudja adni magát.
Így van, hozzuk vissza a közéletbe a feljelentés módszerét, végülis 44-től 89-ig jól működött. Lehet, hogy most is trend lesz belőle. J.S. majd elindítja.
Vajon ez a "kicsi szakma" valóban úgy működik, hogy a bírósági végzések hozhatnak benne változást? Kétlem. Elmérgesedést, az igen. Jöjjenek a mediátorok, a beszélgetések, a fórumok, a nyílt levelek és a nyílt viták! - nem lehetne így kezdeni és így (próbálni) kezelni a dolgokat? Előbb jöjjön az irodalmi nyilvánosságért való felelősségvállalás, hajrá. Még a bíróságok előtt.
Gratulálok. Én három emberről tudok (persze az egyik én vagyok) akik a fent említett okok miatt idén már be se adtuk a pályázatunkat, de csak a sörünk mellett beszélünk erről. Mindenki tudja ezt, csak kicsi a szakma. Szerinted ezután minden folyóirat örömmel várja, és hozza le az írásaidat?
Kedves Lóránt, tökéletesen igaza van, meg is követném. Azt az egy állításomat nem ellenőriztem levelem elküldésekor, hogy Ön pontosan milyen titulusban is vett részt a JAK-ban. Hivatalos beadványom elküldése után pár nappal jöttem rá, hogy Ön nem elnöki, hanem a JAK füzetek szerkesztőjeként tevékenykedett az egyesületben. Azért közöltem ezzel az eredetileg hibás állítással a szöveget, mert ezt adtam be a PIM-be. Azt gondolom, érdemi változást nem okoz az általam felvetett problémák kérdésében az Ön JAK-os titulusa, kérdésére válaszolva pedig a többi állításomat nyilvános, hozzáférhető forrásokra támaszkodva (pl. cégbíróság, stb.) írtam le.
Sándor, nem tudom, honnan gyűjti az információit, de soha nem voltam a JAK elnöke.