A Krisztinaváros későnyáron, koraősszel különösen szép. A helyszínelő már előre látja maga előtt a fákról pár hét múlva lehulló leveleket. Van a Krisztinában valami időtlenség, ami pont akkor tűnik fel az embernek, amikor az idő éppen megváltozik. Ettől frusztrált és nyomott is ez a városrész némiképp, de mire a helyszínelő idáig jutott a spekulációban, addigra már az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet körtermében volt. Körülötte színházi moraj. Pajkos, izgatott dramaturgok, Hegedűs D. Géza jelmezben, az ünnepségről egyenesen próbára sietett. Később ez a teátrális jelleg nemcsak, hogy megmaradt, hanem még fokozódott is. A klasszikus, polgári színműbe illő helyszínen ugyanis egy kísérleti, alternatív színházi előadás valósult meg. Ugyanis vagy a díjazottak, vagy a díjazottat méltatók nem voltak jelen.

fotó: Valuska Gábor

A házigazda Nagy András, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója, a rá jellemző frappáns helyzetfelismeréssel rögtön egy pirandellói helyzethez hasonlította az estet és az esetet, melyben a díjak keresik a díjazottakat. Az első két díj a Szép Ernő Jutalom volt. Azért két díj, mert az egyik jutalom drámaírói életműre, a másik pedig az ígéretes pályakezdésre vonatkozik. Drámaírói munkásságáért idén Békés Pál kapta a Szép Ernő Jutalmat. Őt régi barátja, színésze Hegedűs D. Géza köszöntötte. Aligha csupán a színházi jelmeze, sokkal inkább orgánuma miatt lett Hegedűs D. Géza méltatása: előadás. Egy olyan drámai monológ, melyben megelevenedett Békés Pál színházi világa és életszemlélete is. HDG játszott Békés darabjaiban, rendezte is azokat, ezen kívül olvassa prózáját, de ami ennél is érezhetőbb volt, szereti Békés Pált. A díjazott betegsége miatt nem tudott személyesen jelen lenni. Hegedűs D. Géza emelkedettebb, retorikus szövege ezt a távolságot is igyekezett áthidalni, sikerült is közel hozni Békés személyét, valahogyan Békés Pál egyszercsak jelen lett. Monológja végén megidézte Fodor Gézát is, aki utolsó publikációjában, mely a Holmiban jelent meg, Békés Pál epikáját olvasta végig. 

Ígéretes pályakezdéséért a Szép Ernő Jutalom másik díját idén Vinnai András vehette át. De ez a „vehette át” zsurnalisztikai fordulat ebben a helyzetben nem állta meg a helyét, ugyanis Vinnai se volt jelen, így felesége vihette el a díjat. Vinnai éppen a határokon túl tartózkodik, és méltatásában Alföldi Róbert a Vinnai-darabokban folyamatosan lebomló határok határtalanságáról beszélt, és arról az alkatról, amelyik félelem nélkül, szabadon tud csak alkotni.

Ezután következett a belső díj, a Dramaturg Céhének a szakmai díja, a Bálint Lajos-vándorgyűrű. Itt mind a díjazott, mind a méltató jelen volt. A gyűrűt Lőkös Ildikó és Radnai Annamária egy sajátos performance keretében adta át. A dramaturgok, hogyha egymás között vannak, úgy kezdenek el viselkedni, mintha egy oldott zsúrban lennének. Minden egyes mondatot, amit a másik mond, kiigazít az egyik; hogy aztán fordítva a másik hozzátoldjon még valamit ahhoz, amit kifelejtett az egyik. Az idei díjazott Faragó Zsuzsa pályáját így ismerhettük meg.

Hátra volt még az évad legjobb magyar drámájának a kitüntetése. Ez is egy vándordíjnak tekinthető, hiszen tavaly után idén is Térey János kapta a díjat. A Színházi Dramaturgok Céhe idén a Jeremiás, avagy Isten hidege című drámát találta a legjobbnak. A díj biztos, hogy továbbvándorol jövőre, hiszen Térey ezzel a darabbal, egy időre legalábbis mindenképpen, befejezettnek tekinti a drámaírói pályáját. Ennél a díjátadásnál a díjazott volt jelen és a méltató nem. Dömötör András rendezőt, aki a Jeremiás felolvasó színházi előadását rendezte, Takács Katalin helyettesítette, aki maga is játszott a darabban. Az előadásból részleteket is láthattunk a kivetítőn. Hallani már kevésbé lehetett, mindenesetre a hangnélküli felolvasó színház experimentális újítása jól illet az Áldásy-palota körtermében lebonyolított játékhoz.  Az est végén a Pont Műhely tagjai (Enyedi Éva, Pereszlényi Erika, Szalontay Tünde, Szabó Simon, Vicei Zsolt) az elmúlt évad öt legjobb drámájából (Lackfi János: Lágeroperett, Sultz Sándor: MAL'HABA, Szabó Borbála - Varró Dániel: Líra és Epika, Térey János: Jeremiás, avagy Isten hidege, Zalán Tibor: Rettentő görög vitéz) olvastak fel részleteket.