hirdetés

John Ashbery versei a Prae Líratechnikák számában

2018. február 13.

Líratechnikák címre keresztelt lapszámunkat tehát, mely egyúttal a költészet „technikáinak" sokszínűségéről, gazdagságáról, rétegzettségéről kíván a maga szerény módján számot adni, a kortárs magyar lírának is szenteljük, valamint a „világlíra" magyar fordítását egyaránt ünnepelni kívánjunk. – A Prae Líratechnikák számát John Ashbery verseivel és a szerkesztők előszavával ajánljuk.

hirdetés

John Ashbery
Glazunoviána
(Glazunoviana)

A férfi a vörös kalappal
és a jegesmedvével – itt van?
Az árnyra nyíló ablak –
Itt van?
És az apró segítségek,
Égbe írt monogramom,
Egy sarkköri nyáréj körtánca?

A medve
Holtan rogyik össze az ablak láttán.
Szeretni való törzsek költöztek épp északra.
A csillámló estében sűrűsödnek a fecskék.
Szárnyak örvénye körülöttünk és hatalmas bánat.

(Some Trees, 1956)

*

Az élet félrerakott könyvként
(Life as a Book That Has Been Put Down)

Kitöröltük minden egyes betűjét,
Az állítás halványan mégis megmaradt,
Mint egy bank ajtaja felett a véset
Nehezen kibogozható római számaival,
Amelyek a maguk módján túl sokat mondanak.

Szürrealisták lettünk volna? És miért
Elemezgették idegenek a kocsmában a hajad
És a körmeid, mintha a test
Nem keresné és találná meg a legkényelmesebb pozíciót,
És a fejedet, azt a furcsa dolgot,
Ami egyre problémásabb minden ajtócsukás után?

Egymással beszéltünk,
Mindent csak odáig vitatva,
De a megfelelő sorrendben, hogy zene legyen,
Vagy valami zeneszerű, távolról legalábbis.
Tudással alig-alig bírunk,
De a kelleténél több az ambíciónk,
Hogy általa gyümölccsé gyúrjuk a felhőt,
Ami megvéd minket, aztán eloszlik.

De keserű neki a leve,
Nem terem ilyen a kertünkben,
Mászd meg a tudás fáját
Óvatlan szarkazmusoddal, hogy odafent végre
Megtanuld, itt nincs ilyen.
Csak a füst marad
És a némaság, öregkor,
Amit mostanra tájként értelmezünk
Valamiképp, és a béke, ami felülmúl mindent,
És dal zeng a tájban, öröm,
Ami lesz, noha nem ismer minket.

(April Galleons, 1987)

*

Életem története
(The History of My Life)

Egyszer volt, hol nem volt két testvér.
Aztán már csak egy volt: én.

Gyorsan felnőttem, vezetni sem tudtam
még. Ez voltam: egy büdös felnőtt.

Igyekeztem magamban érdeklődést kelteni,
amiért mások is érdeklődhetnek. Nincs szappan.

Igencsak visszasírtam azokat a kellemesnek
tűnő korai éveket. Minél inkább idősödtem,

annál jóindulatúbbá váltam
saját gondolataim és ötleteim tekintetében,

nem gondoltam őket rosszabbnak másokénál.
Aztán egy mindent bekebelező felhő szállt le,

beterítette a horizontot, felitta
az egészet, így volt ez hónapokig vagy évekig.

(Your Name Here, 2000)

Mohácsi Balázs fordításai

Előszó a Prae Líratechnikák számához

Ha igaz az, miként a legutóbb megjelent magyar nyelvű, többszerzős költészetelméleti gyűjtemény előszava állítja, hogy „[a] líra elmélete talán az egyike azoknak az irodalomtudományos tárgyterületeknek, amelyek – némi túlzással fogalmazva – legtovább maradtak érintetlenek az 1980-as–1990-es évektől kezdve több hullámban begyűrűző kultúratudományos fordulattól", valamint hogy „talán a líraelmélet őrizte meg a legtovább az irodalomtudomány azon önértelmezését, amely [...] legfontosabb feladatát az interpretáció, a szövegelemzés metodikájának végletekig finomításában jelölte ki" (Verskultúrák. A líraelmélet perspektívái, szerk.Kulcsár Szabó Ernő – Kulcsár-Szabó Zoltán – Lénárt Tamás, Ráció, Budapest, 2017, 9.), akkor irodalom- és kultúratudományok esetenként még annyira kiélezett párharcában, illetve ellentétében is a költészet nyer olyan jelentőséget, amelynek kihívásai mind az értelmező iskolák, mind a poszthermeneutikai, az interpretáció relevanciáját viszonylagosító vagy éppenséggel egyenesen tagadó felfogások gondolatmeneteiben megőrizték speciális megszólító erejüket. Aligha vitatható módon áll ez összefüggésben Hans-Georg Gadamer Heideggertől eredeztethető, ám ily sajátos sarkalatosságában az ő munkásságában megmutatkozó, a nyelv funkcióteljességére vonatkozó költészetfilozófiai belátásával, mely szerint a líra, a költői szó az az „igazság", amely az eminens szövegek birodalmában az önmagát mondó nyelv verifikációra, (külső) hitelesítésre nem szoruló teljesítménye. Amennyiben tehát a költészetre úgy tekintünk, mint ami a mindig éppen keletkező „igazság" színre vitele – ha tetszik, egyfajta médiuma –, úgy a nyelv eme kivételes teljességében megmutatkozó művészi erő egyszerre szorul rá az általa feltáruló költői világ „belakásában" rejlő interpretatív mozzanatokra – voltaképp az idő- és térbeli „tájékozódásra", „szemlélődésre", kontemplációra –, valamint azoknak az anyagszerű, retorikai és poétikai effektusoknak a feltáró előtérbe helyezésére, amelyek a költemény akusztikai, hangi és képi megjelenését egyáltalán lehetővé teszik.

Jelen kiadvány líraelméleti és a költészetet értelmező dolgozatai e termékeny feszültség, értelmezés és annak elhallgatása, hang és szó, vers és (világ)esemény kettősei révén számolnak a líra teóriáinak lehetséges új, illetve megújuló tendenciáival. Valamennyiben közös, hogy a lírai hang, távlatosabban pedig a költészet képződésének mikéntje, annak következményei állnak érdeklődésük centrumában. Jonathan Culler A líra nyelve című írása például a szerző nemrég megjelent nagy költészetelméleti könyvének (Theory of the Lyric, 2015) egyfajta előtanulmánya, amelynek speciálisan az angol nyelvű költészetre vonatkozó, mert grammatikai és szemantikai kontextusait az angol nyelvből merítő gondolatmenete azonban, úgy véljük, a költői hang és az írott szó jelenné tételének, prezenciájának és eseményszerűségének összefüggéseiben a magyar nyelvű olvasó, illetve a magyar költészet számára is fontos (és friss) belátásokkal bírhat. Friedrich Kittler Lullaby of Birdland című klasszikus dolgozata pedig Goethe A vándor éji dala című jól ismert költeményét fókuszba helyezve jut revelatív belátásokra az Anyából (valamint a német pedagógiai reformokból) kiindulva a Gyermek nyelve és a bölcsődal, azon keresztül pedig az egész romantikus-szerzői líra keletkezésére vonatkozóan, ahol is a nyelv Valósa (a hang, a zörej, a természet beszéde) egy különös manőveren keresztül hatol be a Szimbolikusba (a hagyományos költészetbe, valamint az ember adta és kapta, jelentésekkel és értelmekkel teli nyelvbe), és forgatja fel azt. Craig Dworkin rövid esszéje, miként L. Varga Péter terjedelmesebb dolgozata az előbb említett feszültségek és dichotómiák rendszerében értekezik a költészet nyelvének mibenlétéről. – A tudományos blokkot Kulcsár-Szabó Zoltán prózaverssel foglalkozó, annak angolszász és német hagyományait felelevenítő, majd Nemes Nagy Ágnes és Oravecz Imre egyes műveit összehasonlító tanulmánya, illetve Szabó Marcell a francia érzékelésfilozófiáktól erősen érintett Tandori-elemzése bővíti ki és finomítja, igazolván, hogy a líraelmélet valóban elsősorban a szoros olvasatokon keresztül alkotja meg saját szótári és teoretikus bázisát.

Minden elméleti erőfeszítés azonban – értelemszerűen – az eleven, primér költészetből kell, hogy táplálkozzon. Líratechnikák címre keresztelt lapszámunkat tehát, mely egyúttal a költészet „technikáinak" sokszínűségéről, gazdagságáról, rétegzettségéről kíván a maga szerény módján számot adni, a kortárs magyar lírának is szenteljük, valamint a „világlíra" magyar fordítását egyaránt ünnepelni kívánjunk, s jelzésértékűen utalni szeretnénk annak hallatlan fontosságára. Így e lapszám egyúttal dedikáció is a lírának és a költészet fordításának, ugyanúgy, ahogy azoknak a törekvéseknek, amelyek e kivételes műnem folyamatos és állhatatos (újra)értését tűzik ki célul.

A Szerkesztők

*

PRAE 2017/3.
LÍRATECHNIKÁK (Tartalomjegyzék)

John ASHBERY: Paradoxonok és oximoronok 
Billy COLLINS: Bevezetés a költészetbe 
Wallace STEVENS: A költészet pusztító erő

Jonathan CULLER: A líra nyelve 
Friedrich KITTLER: Lullaby of Birdland 
Craig DWORKIN: A líra és a zene kockázata 
L. VARGA Péter: Szóra bírt anyagiság. A költői szó "igazságának" kérdéséhez – a nem-hermeneutikai változat

KORPA Tamás: Versek 
BALASKÓ Ákos: Versek 
BORDA Réka: A Mars benépesítése 
FENYVESI Orsolya: Versek 
TÓTH Kinga: Versek 
MIKLYA Zsolt: Szöghelyek
NAGY Kata: Pusztulástörténetek 
DRENYOVSZKY Andrea: Versek 
Semezdin MEHMEDINOVIć: Versek 
KOVÁCS Edward: Versek 
ZÁVADA Péter: Mezsgye

KULCSÁR-SZABÓ Zoltán: A prózavers Nemes Nagynál és Oravecznél 
SZABÓ Marcell: Hangulatjelek. Fájdalom, cönesztézia és hangulat Tandori Dezső Hashártyaszakadási elégiájában

LÁNG Orsolya: Egy üres alakzat utóképei 
BORBÉLY András: Moáb 
SÁNTA Miriám: Versek 
NAGY Zopán: Versek 
BERETI Gábor: Óránként 
TÓBIÁS Krisztián: Blondel tükör 
BORDÁS Máté: Versek 
SZELES Judit: Cádizba vonattal

Dominique MEENS: Toll és szőr 
Franck FONTAINE: Részlet 
John ASHBERY: Versek


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.