Dél van, ez még nem a Könyvhét, majd csak 4 óra után lesz az. Fizikailag terhelhető könyves szakemberek hozzák ölben a csinos műanyag székeket, könyveket, reklámfüzeteket, próbálgatják a napernyőket. Utolsókat simítanak. A tér közepén, a Vörösmarty körüli zöldövezet szélső fája alatt, mindjárt a mobil vécék mellett egy mackónadrágos ember nyújtózkodik fölfelé. Virágot szed öblös, tengerkék vászonszatyrába, kis sárga virágokat a hársfáról. Teának lesz? – kérdezem. Persze, mondja, és helyettem egy hozzá hasonló korú (kb. 70) szabadidő ruhás egyénnel beszélget tovább. Ő puszta kézzel érkezett, de azért szintúgy szedi a virágokat. Na most, ezek amerikaiak. Nem akarok itt sokat időzni, egy perc alatt ilyeneket tudok meg: Jim harminc éve a kanadai Victoriában él, nyárra mindig hazajön, tart fenn egy lakást a Hársfa (!) utcában, imádja a teát, de Kanadában nincsen hársfa, kénytelen itt feltankolni. John Seattle-ben (USA) lakik, ’56-ban ment ki, azóta. Eredetileg Prohászka Ottokárnak hívják, mint néhai nagyapját, aki püspök volt Fehérváron, ugye, de Amerikában nem tudják ezt kimondani, „kár”-nak hívta mindenki, mit az autót, ezért fölvette hozzá a John nevet is. Ezt azért nem nagyon hiszem el, mire megmutatja a jogosítványát: John Ottokar Prohaszka, ez áll a képe alatt. Még csak annyit: korábban nem ismerték egymást, itt jöttek össze félórával ezelőtt. A Könyvhét nyitónapján, a hársfa alatt. Pár méterrel odébb a szoborember sminkel, majdnem teljesen ezüstszínű már. Ebből él: bekeni magát, kiáll a placcra és úgy marad valami pózban. Zenét hallgat közben fülhallgatóval, bár most nem működik a diszkmenje, lemerült az elem. De nem baj, egy óra múlva lesz már pénze újat venni.

Háromnapos esőt jósolgatnak a könyvesek, ezzel riogatják egymást. Meglátjuk. Egyelőre minden rendben van, kellemes az idő, gyülekeznek a nézelődők, vásárolnak is szépen. Miután a tűzoltózenekar letáborozott a színpad előtt, a MKKE elnöke elárulja Lator Lászlóról, hogy egyidős a Könyvhét gondolatával (82), bár mind a ketten (L. L. és Könyvhét) jó tízet letagadhatnának. Négy óra van, Lator László megnyitja az ideit okosan, kedvesen. Úgy néz ki, lesz három jó napunk.