hirdetés

John North: A követek titka

A Typotex Kiadó ajánlata

2005. április 19.
North remek monográfiája radikálisan átértelmezi a világ egyik leghíresebb festményét, A követeket. A képet, amelyen számos korabeli tudományos műszer és eszköz látható, rendhagyó módon elsősorban nem művészeti alkotásként, hanem tudománytörténeti forrásként vizsgálja, ily módon bővíti a reneszánsz világáról és benne a tudomány szerepéről alkotott ismereteinket.
hirdetés

John North A követek titka – Holbein és a reneszánsz világa című kötete a Typotex Kiadó gondozásában jelenik meg a Könyvfesztiválra. A kötetet április 23-án szombaton 13 órától mutatják be a Lehár II. teremben, ahol Kutrovácz Gábor ismerteti.

John North
ISBN: 963 9548 46 4
350 oldal, B/5, fűzve
Ára: 3600 Ft
A könyvfesztiválon: 2880 Ft

North könyve a művészettörténészek, kultúrtörté-nészek és általában a történelemtudomány műve-lőinek érdeklődésére éppúgy számot tarthat, mint a reneszánszt kedvelő széles nagyközönség kitüntető figyelmére.
John North a csillagászat történetének egyik legelismertebb élő szakértőjeként számos fontos tudománytörténeti mű szerzője.

Részlet a kötetből:

A koponya helye

„És amikor eljutának arra helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni… Minek utána pedig megfeszíték őt…”  Máté 27,33–35 1

Jézus szenvedésének és halálának témaköre nem volt ismeretlen Hans Holbein, a festő számára. Apja számos Passió-sorozatot készített, az ifjabb Holbein 1524 körül készült Jézus passiója oltárképét pedig olyan nagyra tartották, hogy a tizenhetedik századi festő, Joachim von Sandrart rávette I. Maximilian bajor herceget, hogy rendkívül nagy összeget ajánljon fel érte Bázel kanton irányítójának. Az ajánlatot nem fogadták el, így a mű ma is a város tulajdona. Első látásra hagyományosnak tűnik, noha – ahogy Oskar Bätschmann felhívta a figyelmet – szokatlan fényhatásokat használ: a felső tábla első három jelenete éjszaka játszódik, de a gondosan kiválasztott fényforrások biztosítják a megvilágítást és az árnyékot.2 A keresztre feszített Jézust és a fénnyel való kísérletezést leszámítva azonban semmi nem kapcsolja össze e korábbi művet A követekkel.
 A Holbein életéről birtokunkban lévő ismeretek még kevésbé csengenek egybe a londoni festmény hallgatólagosan tudományos oldalával. Mély szakadék tátong a festmény itt olvasható strukturális értelmezése és azok között az értelmezések között, amelyeknek szimbolikáját minden udvari ember alkalmazhatta vagy felismerhette. E kellemetlen gondolat elhessintésének legbiztosabb módja, ha elismerjük, hogy A követeken a quadrivium tudományait jól ismerő tudósok is dolgoztak. A festmény matematikai rétegéért felelős személy vagy személyek nem pusztán szimpatizáltak a keresztény asztrológiával. A torzított koponyából ez egyértelműen kiderül. Az ettől induló nézővonal más nézővonalakhoz vezet, végül pedig a Jézus halála utáni időpontot megörökítő horoszkóphoz. A rosszindulatú Szaturnusz magasan áll, míg Jupiter, a vallás bolygója, a lehető legalacsonyabb pontra süllyedt.
 Mivel az ilyen jellegű tervezés egészen biztosan meghaladta Holbein képességeit, érdemes összehasonlítani A követeken felfedezett elemeket más asztrologizáló festők műveivel. Először is ismerünk az életrajz kiegészítéseként horoszkóppal kísért festményeket – például sírköveken –, ezeknek azonban egészen más a funkciójuk, és a kiszámolt négyzetet az asztrológus adta át a festőnek másolásra. Érdekesebbek viszont a különféle festett mennyezetek – különösen Itáliában –, amelyek allegória formáját öltik, megszemélyesített bolygókkal és zodiákus jegyekkel, a dátum megállapítását és az elemzést megkönnyítendő pontos elhelyezéssel. Ezekhez is több tudás kellett annál, amivel egy tanulatlan festő rendelkezhetett, nyíltságuk miatt azonban Holbein modelljei ellenszenvesnek találhatták őket. Jupiter figurájának – Jézus gyakori asztrológiai ábrázolása – nyílt elhelyezése barbár ízlésről tanúskodott volna egy nagypénteki jeleneten.
 Nem ismerünk más olyan festményt, amely rejtett horoszkópnégyzet köré épül, de a feladat természeténél fogva az ilyesmit nem könnyű észrevenni. Kasselben őriznek egy képet, amely első látásra mintha ugyanezt a mintát követné. Nem ezt teszi, de jól érzékelteti, hogy mire képes a festő minimális technikai segítséggel, és furcsamód kapcsolódik is a londoni festményhez. Az ulmi festő, Martin Schaffner (1478–1546/49) táblájáról van szó. A festő állítólag Holbein édesapjától tanult, és a kép 1533-ban, A követek évében készült. Schaffner tehetsége meg sem közelítette az ifjú Holbeinét, műve azonban olajfestékkel készült, eleganciája folytán szinte iniciáléra emlékeztet, és a témája is könyvszerű. A hét szabad művészet allegóriája, ahol a művészeteket egy-egy ülő nő jelképezi – grammatika, retorika (itt kereszttel a kezében), logika, aritmetika, geometria, zene és csillagászat. Mindegyikük egy-egy hagyományosan választott bolygó hatása alatt áll, és mindegyikhez tartozik egy szín, egy fém és a hét valamelyik napja. Vörös ruhás férfi tudós (Ptolemaiosz?) a nyolcadik, ő az állócsillagok szférájához tartozik.3 Nyilvánvaló az átfedés a Schaffner, illetve Holbein festményén látható műszerek között, intellektuális és művészi szinten azonban nem emlegethetők egy napon. A közös tulajdonságok nem valamiféle szavakba nem foglalható korszellem következményei, hanem asztrológiával foglalkozó komoly tudósok hálózatával magyarázható, akikkel közvetve vagy közvetlenül mindketten érintkezésbe kerültek – Philipp Melanchton, Johannes Stöffler, Petrus Apianus és Nicolaus Kratzer.
 Holbein horoszkópjáról többet is mondhatunk, és mindez logikusan – vagy inkább asztrologikusan – következik az eddig elmondottakból. A bevett doktrínának van egy pontja, amely a bolygók saját házaival – a szó egyszerűbb értelmében „házaknak” tekinthető zodiákus jegyekkel, ahogy például a Kos a Mars háza, stb. – és a bolygók korábban említett, „lényegi” tulajdonságaival kapcsolatos.4 Az asztrológusok megvizsgálták a bolygók állását a kívánt időpontban, majd a bolygók „erősségeit” összeadták, „gyengeségeit” pedig kivonták. Ha a festményen ábrázolt időpontra elvégezzük ezt a műveletet a Jupiter és a Szaturnusz esetében, rendkívül meglepő eredményt kapunk. Igaz ugyan, hogy a Szaturnusz magasan és erősen állt, közel pályája legmagasabb pontjához, valójában azonban a Rákban, a Jupiter „emelkedésének” jegyében helyezkedett el. És míg a Jupiter gyenge volt és „a legsötétebb házba hullott”, a saját házában, a Nyilasban állt. Az erősségek összeadása után az asztrológus azt az eredményt kapta volna, hogy a Jupiter (amelyet gyakran hoznak összefüggésbe Jézussal) magas értéket ért el, a Szaturnusz viszont (a melankólia és a nyomorúság bolygója) számos gyengeséggel bírt. A számítás módszerei eltérhettek, az általános állításokkal azonban minden asztrológus egyetértett volna. Más szóval, a horoszkóp bolygóinak „eseti” tulajdonságai szomorúak ugyan, a „lényegi” tulajdonságok mégis optimizmusra adnak okot. Az a keresztény asztrológus, aki azt a helyzetet kereste, amely a leendő üdvözülésnek és a jó rossz feletti győzelmének üzenetét hordozza, nehezen találhatott volna kedvezőbb bolygóállásra.
 Egy másik asztrológiai doktrína is összefügghet a festménnyel. Szigorúan véve nincs köze az implicit horoszkóphoz, hanem a Mars, a Jupiter és a Hold helyzetéhez kapcsolódik. A lovagi Mars, amely valószínűleg a nemes Dinteville-t jelképezte, a Halakban állt, míg a Jupiter és a Hold – talán a de Selve-hez hasonló egyházi személyek jelképei – a Nyilasban helyezkedtek el. Amint már említettük, csak ez a két zodiákus jegy látható a torquetum legalsó lemezén.

Jegyzetek:
1. A latin fordításban a szöveg így hangzik: „et venerunt in locum qui dicitur Golgotha quod est Calvariae locus…” Vö. Márk 15,22 és János 19,17.
2. Bätschmann – Griener, Hans Holbein. 51–53. o. Az oltárképet (hársfa, külső táblák 136 x 31 cm, belső táblák 149,5 x 31 cm) ma a bázeli Öffentliche Kunstsammlung őrzi. Voon Sandrart akkor másolta le, amikor az oltár a Városházán volt, ahová 1529-ben szállították a mű védelme érdekében.
3. A művet a kasseli Hessiches Landesmuseum őrzi. A művészeteket jelképező nőalakok bukolikus környezetben ülnek, munkába merülve, és munkájuk jelentősége a mellettük lévő szövegben olvasható. Egy példa: a geometria egy asztalnál ül, kezében körző, előtte geometriai alakzatok. A kék szín, a csütörtök, az e naphoz tartozó bolygó, Jupiter és az ón tartozik hozzá. Hasonló a helyzet a többi művészettel, amelyek kissé különös sorrendben követik egymást: grammatika (könyvvel), retorika (kereszttel), aritmetika (modern módszerrel, abakusz nélkül dolgozik), logika (koronát visel és gyermeket tart), geometria (figyeljük meg a földön lévő mérleget), zene (citerával, lanttal és énekeskönyvvel) és csillagászat (armilláris gömb, szentségtartó és kígyó). A középső részt a kék ég foglalja el, amelyről a megszemélyesített bolygók sugározzák hatásukat az adott művészetre. A nem egészen négyzet alakú tabló minden oldalán négy alak ül, ezért jut hely egy kopasz tudósnak, kutyával a lábánál, körülötte könyvekkel, az előtte lévő asztalon pedig nemcsak könyvtartó polcot, hanem éggömböt is láthatunk. A művészetek nőkként való ábrázolása nagy hagyományokkal rendelkezik. Az egyik híres példa Herrad von Landsperg  Gyönyörűségek kertje című kézikönyvében szereplő 336 szemléltető rajz (ma már csak tizenkilencedik századi másolatuk ismert). Hortus deliciarum. (Szerk. Rosalie Green és mások), Warburg Institute, 2 kötet. London, 1979. II. 57. o.
4. A „ház” technikai jelentéséről lásd a XXX. oldalt.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.