hirdetés

Jóna Dávid: Védőháló nélkül

Szerzői kiadás

2007. május 11.
Jóna Dávid
Védőháló nélkül
Szerzői kiadás, 2007.
A/5 formátum
240 oldal
hirdetés

Jóna Dávid 68-as évjáratú médiapedagógus, tanár, újságíró. Három kötete jelent meg (Léleksztriptíz, Kísérletezik az életösztön és a Kattintott egérkorszak) és egy tanári segédkönyve (Elmélkedés a médiapedagógiáról). A Védőháló nélkül című kötetben az elmúlt húsz évét foglalja össze, zárja le.

 
A szerző honlapja: www.jonadavid.hu
 
 
Versek a kötetből:
 
Az ölelésed...
 
az ölelésed mindig hat rám
bárcsak akarhatnám...,
 
mikor képzeletemből előre hozom,
remegés fut át a mozdonyokon,
búcsú csók a homlokomon,
szavak nélkül a peronon,
nem búcsúzkodsz, nem búcsúzkodom.
 
volt már ilyen. szerettem egy nőt,
önvédelemből hátbalőtt,
az arcomon maradt a jel:
miért? s hogy Ő? nem hiszem el!
 
valamit eltört
valamit elvitt
 
volt már, hogy
egy kicsit jó voltam, érdekes, okos, finom,
a fizetség csillogó szem, formás idom,
de útban vagyok, hogy úton lehess,
hogy jobb árfolyamon szeress
 
még csak ígérni sem tudtam,
meggyilkoltan, halottan,
illúziótlanul, fáradtan
bocsásd meg, ha Veled álmodtam...
 
 
Alvadt vér
 
Az alvadt vér szavai:
tettét a kényszer szövetére kente.
Kártyát rak – álmok helyett – kártyát rak éjjelente.
Az ellenfél itt is önmaga,
válla fölött kibicel az est.
A torokban tartott szív altatva,
hol halott már a lélek,
de él még a test.
 
 
 
A hópelyhek méltósággal hulltak szövetkabátjára. Nézte, s elgondolkodott, hogy milyen igényesen megtervezett grafikai munka a hópehely.
*
Csepeg az eső, de emiatt egyetlen egy menetrend szerinti járatot sem töröltek. Vizesek maradtak.
*
A Balaton partján a műút mellett preparált szemüveges svábróka sörétes puskát fog a rövidnadrágos turistára. Sokat változik a világ.
*
Az Állatorvosi Egyetemmel szemben a ház falára írták, hogy a Mikulás meghalt. Szerencsére kislányom még nem tud olvasni.
*
Ha én hagyom el utoljára a süllyedő hajót, akkor én leszek a kapitány?
*
Soláriumba jár, a feje olyan, mint a tegnap pucolt fél alma.
A bérlet azonban nem mehet pocsékba...
*
Az emberiség állításai a reggeli csúcsban újrafogalmazódnak. Az autó ablakai ugyan gombnyomásra működnek, csak nem választanak el semmit.
*
Egy hómunkás akkurátusan keveri csészényi kávéját, s utálkozva nézi a fagylaltozókat. Hosszú az idei nyár.
*
Negyedik napja, hogy esik. Nincs már illata, csak szenvtelensége. A csatorna meg csak nyel, csak nyel...
*
Úgy nézett ki, mint egy megcsontosodott agy – dióhéjban úgy nézett ki.
*
A családhoz került kiscicát nagyon kedvesnek találták állandó dorombolása miatt, pedig csak asztmás volt.
*
A vásárban a játékárus sátránál időzött. A dobozokon a festett gyerekarcok mind nevettek. Nem érezte őket őszintéknek. Egy kisfiú közben halálfejes nyalókát vásárolt.
*
Az állomáson várakozott, a hideg szél ostromolta haját, mégsem tett semmit, azon gondolkodott, milyen hülye szó az, hogy kapucni.
*
A közértben műanyag szódásszifonok rekeszelve. Az „olyan mintha” világunk újabb területet fogott. A szifonban a buborékok idegesebbek.
*
December közepén a piac melletti parkolóban egy autó beleharapott egy fenyőfába. A szájából még kilógtak az ágak. A fenyőnek összekötözve nem volt sok esélye.
*
A család a hegyekbe ment nyaralni, az erdészházban a szállásukat a gondnok mutatja meg: csendről, nyugalomról, őzikékről beszél – cinkost keresve a gyermekarcokkal. A családfő a szobában a tévét keresi.
*
A méhecskék minden vasárnap leültek a párkányra, és hallgatták a tévé FORMA 1-es közvetítését.
*
A főnök az első téli hóesésben sétált. Hideg volt. Csak a rá és a szennyvízcsatorna fedelére eső hópelyhek olvadtak el.
*
Hosszan néztem barátnőmet, s úgy éreztem, mint mikor kint ülök a mólón egy keresztrejtvénnyel, tudok is néhány választ, de nincs nálam toll.
*
Gólya győzködi a fiókáját: – ezt a békát le kell nyelned!
*
A Lázár fivérek sportpályafutásuk során elérkeztek végre oda, hogy hasznot hajtanak.
*
A nap besütött a szobába, s nem lehetett jól látni a monitor képét, ahol gyönyörű tengerparti 3D képek vesztették el színüket.
*
A szakadék szélén ott állt elkeseredetten a férj, mellette zsebredugott kézzel a szándéka. A férfi szembenézett vele, majd elállt mellőle.
*
A zöldségárusnál állt a nagymama és unokája. A nagyi banánt akart venni, aztán elbizonytalanodott, de nem értette, mi az a Star Wars matrica.
*
A „valakire gondolás” ma már tényleg csak térerő kérdése?
*
A vendéglőben a gyermek apja vörösboros poharán át vizsgálta a körülöttük ülőket, akik elég kényelmetlenül érezték magukat, úgy pirosan, maszatosan és torzítva.
*
Aktatáskájába kapaszkodva vitte gondjait. Szembejött vele egy áttetsző selyemruha, az öltöny utána fordult, közben belelépett egy pocsolyába. Isten nem mossa le róla...
*
Gyakran nézte az óráját, aztán a sietős embereket, a buszokból kiözönlőket, a taxiba ülőket. Gyakran nézte az óráját, mintha számítana valamit...
*
A nő reggel felébredt, tompán izomtalanul ült ki az ágy szélére; még nem döntötte el, hogy ma reggel fájjon-e a feje.
*
Az autó fényszórói művelt lámpák módjára azon tanakodtak, hogyan kell pásztázni. A tompított tudta, hogy minden a kormányon múlik. Mondom, a tompított…
*
A hajmosás után, törülközőbe csavarva a tükör előtt szárította haját. Ahogy az oldalsó tincseket szárította a tükörképe úgy nézett ki, mint aki fejbe akarná lőni magát.
*
Nagymamám számítógépes tanfolyamra iratkozott be.
Az első alkalom után elfáradva, kérdésekre válaszolva csak annyit mondott: a kukac a jelszó!
 
 
A váza
 
Körülményekre fogtam;
Mint mikor leversz egy vázát,
s tajtékzod ki rakta oda?
dühösen, kérdően nézel szét
noha,
húsz éve áll ugyanazon helyen.
Tévedhetetlenséged és a váza
ugyanakkor tört szét,
és nem a történet ostoba...

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.