Jónás Tamás: Kiszámítható józanság
A Magvető Kiadó ajánlata
Jónás Tamás új kötetének versei: szerelem-, halál- és anya-versek. Irodalmat csinál abból, ami fáj vagy mocskos vagy elviselhetetlen: ez életben tartó munka. Életben tartó irodalom.
- 2006. március 31.
Jónás Tamás: Kiszámítható józanság
Budapest, Magvető Kiadó, 1690 Ft
ISBN 963 14 2502 9
Keménytábla védőborítóval
A Kiszámítható józanság az Ő című verseskötet méltó és, mondhatni, szerves folytatása. Erős és egyenletes színvonalú verskönyv, tudatos és az olvasó számára élvezetkeltő szerkesztettséggel, mely a témák előfordulásában, valamint a különböző kötött formák a kötet-egész ritmusát meghatározó váltakozásában egyaránt megmutatkozik.
Jónás Tamás új kötetének versei: szerelem-, halál- és anya-versek. Nem könnyű ember – nehéz „én” –, nem könnyű témákkal; bármely műfaj is az, amelyben éppen megnyilatkozik. Ahogy a novelláiban, ezekben a versekben is a saját poklába enged bepillantást, a saját sötétségébe. Persze: belepusztulunk – persze, csak ha van szívünk. De irodalmat csinálni abból, ami fáj vagy mocskos vagy elviselhetetlen: ez életben tartó munka. Életben tartó irodalom.
A Magvető Kiadó honlapjára juthat, ha ide kattint.
Anyu, utoljára
Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.
Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.
Tudom, hogy mindent lezárni csak nagyon kevesen,
de azért gyötör, hogy nem tudtunk mindent mi sem.
Talán emlékszik rá, amikor tavaly megfogtam a kezét,
maga fázott, nyár volt, nekem meg nem ment a beszéd.
Féltem, hogy valami sutaságot mondok.
A halottak is ilyen szégyenlős bolondok?
A kezét, amikor megcsókoltam, féltem,
mert valami rémületet láttam utána a szemében.
Ha nem kezdett volna el akkor sírni, lehet,
hogy meg is szólalok, s ma kevésbé szenvedek.
Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd.
Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét.
Nem állt jól magán. Már szinte semmilyen ruhadarab.
Az arcát elfelejthetem, de az a pulóver megmarad.
Elnézést, anyám, hogy így el-elkalandozok.
Szégyenletes nekem, mint a halála, az ok.
Most már nem maga miatt mondom, de hát
engem még itthagyott küzdeni: szerettem magát.
S hogy Egy volt (akik olyan kevesen): anyám.
Még a magáé vagyok. És maga már nem az enyém.
Holló uram
Ugyan, ugyan, Holló uram!
Ne vigye már el a lelkem!
Nem tombolán nyertem.
Vagy ha viszi, ne cibálja!
Van még, aki visszavárja.
Van még talán,
fiús lány,
aki várja,
visszavárja.
Ugyan, ugyan, Holló uram!
Mivel vádol, minek károg?
Ha van, eljön, amit várok.
Miért tudna maga többet?
Hát még, akik kiröhögnek!
Szemem, lábam
bedagadt,
új út készül
lábam alatt.
Ugyan, ugyan, Holló uram!
Mindkét szememet kivájja?
Nem szólok, de hogyne fájna!
Rám nehezedik a szárnya.
Kiabálnék, ha nem bánja:
Uram, nekem
ördögöt
ígértél, nem
madárdögöt!
Hozzászólás