Jónás Tamás

SZŐKE KISLÁNY!


Személyiségünk partjain, jaj, nem csendes morajlás
van, s nem hideg-meleg gőzök takarják el a semmit.
Sikoly van, ordibálás, tiszta emberi szók, hangok,
csecsemőkín, karambol-dörrenés, s valaki verset olvas,
és ott ül csendben énünk legrosszabb arcú alakja,
és okosan ül, és sorolja a színeket, a bűnről
olyan nagy odaadással mond ki vérfagyasztó, igaz
szentenciákat, hogy, aki azt meghallja és érti,
nem tehet mást, hazamenekül, és tévét kapcsol, zenét
hallgat, vagy a konyhaszekrény kincsét magába tömve
ül, leül a konyhaasztal mellé, és hallgat, de az fáj,
hallgatózni kezd hamar, befele, de még az is kong,
hát hallgatja a testvérét, az anyját vagy szerelmét,
hogy mit hallgat, hogy mért beszél, hogy miért dudorászik,
és elgondolkodik, hogy talán el kéne, hogy mondja,
hogy járt ma ott, ahol az ember ritkán, ahol a partja,
a szél, szele van a személyiségének, ahol nem is ő az úr már,
de döbbenten csak hallgat, ül, mert más is odaér majd,
és nem szabad, hogy tudja, hogy az rettenetes hely, mert
még félő, hogy szemeit majd jó előre csukja,
és átszalad, mint halálon szoktak átbukni a gyávák,
altatókkal, csitítókkal, nem kerek, meredt szem
néz némán a másik kegyetlen, embertelen útra,
amit halálnak hívunk egyszerűen, pedig út csak,
szögesdrót-kerítések között dús cseresznyefák, és
bölcselkedő meggyfák, kurvinca körtefák térdelnek,
és makognak majmok, és a hideg szélből vas lesz,
és azt dobálja arcodba a porrá széteső nap,
jaj, arra jártam pénteken és szombaton és máma!
És láttam, hogy rohadt dióként, ott van anyám álma!
És láttam, hogy az apám sorsa összegyűrt papír csak,
és testvéreim nyitott csapokként csepegnek űrbe,
és nincs is űr, csak tároló, és nem tudni, mikor megy
a végtelennek tűnő, mégis olyan rövid útra,
mely elvisz innen mindent, ami szennyes, ami romlott,
a lelkemet is vitték volna, nem adtam, de martak,
te vén kegyetlen létezés, te semmi, szőke kislány!
Bezárt ajtó vagyok, cáfolj a rosszra, és ma nyiss rám!


Beszélő, 2010. őszi szám

Vers

Jónás Tamás: Szőke kislány!
*
A liberalizmus kritikai hagyománya
Kende Péter: A republikánus szabadelvűség felívelése és lehanyatlása
az ezredforduló körüli Magyarországon
*
Ádám Zoltán – Neményi László: „A felelős politikát is el kell adni a választóknak”
Szigetvári Viktor kommunikációs szakértővel, egykori miniszterelnöki kabinetfőnökkel és MSZP-kampányfőnökkel Ádám Zoltán és Neményi László beszélgetett
*
Zolnay János: A köztársaság bukása
*
Mink András: A liberálisok bénultsága
*
Ádám Zoltán: Túlfeszített lényeglátóból valódi realista?
*
Játéktér
Papp László Tamás: Biszku szerint a világ
*
Pál Attila: Eltűnő szivárvány
Dél-Afrika: a világbajnokság napos és árnyékos oldalai
*
Eörsi László: A „Wesselényi” csoport, 1956
*
Galántai Zoltán: Az internet anonim korszaka
*
Vajda Mihály: Rettegés az egységtől…
Az emberek többsége éppen azt érzi a legnagyobb sértésnek, ha ironizálnak vele. Úgy gondolom, Isten is így van ezzel.
*
Kultúra
Centauri: Rondó
IV., befejező rész
…az eleve elítélt lelkek engedelmesen lépdelnek a semmi alagsorán…
*
Egressy Zoltán: Szaggatott vonal (részlet)
kibaszott cigány, veti oda a szemüvegesnek, aki nem cigány egyébként, valaki rá is néz a bunkóra csodálkozva, nehogymá ezér rasszista legyek, ez az utolsó benti mondata, meglöki kicsit az asszonyt, majdhogynem finoman, nyilván csak ahogy szokta…
*
Várady Szabolcs: Ha ott is: itt
A hetvenéves Pór Péternek
*
Szöllősi Mátyás: Állapotok
*
Bazsányi Sándor: Irónia – működésben
Nádas Péter iróniájáról
A behatolás pillanatától ugyanis már nem őt akarták, hanem valami olyasmit, amit bárkin keresztül megközelíthettek volna, akinek van ritmusérzéke és fasza…
*
László Emese: Esti mesék
Esterházy Péter Esti című könyvéről
Esterházy bravúrosan teremt itt a vereségből győzelmet, a halálból életet, a melankóliából pedig sugárzó vigyort.
*
Mink András: Mintha ott se lettünk volna
Szilasi László Szentek hárfája című regényéről
....a múltbéli események hézagmentes rekonstrukciója a legaprólékosabb és legkitartóbb adatgyűjtés ellenére is lehetetlen...
*
Krusovszky Dénes: Szent mindennapiság
Lanczkor Gábor A mindennapit ma című kötetéről
A gyermeki önfeledtség és normaszegés ütközik és fonódik egybe a vallási rítusok komolykodásával és a test profán szükségleteivel egyetlen virtuózan megkomponált jelenetben…
*
Szűcs Teri: A testért
Takács Zsuzsa A test imádása – India és Borbély Szilárd A Testhez című kötetéről
Ami pedig ennyire testies, arra talán már csak a test tud megfelelni…
*
Beck Tamás: Haldoklik a Kedves
*
Kulturális terek
Borsos Noémi: Új és megújuló kulturális terek Budapesten
Az a város tud megújulni, amelyik szoros kapcsolatot ápol a kultúrával...