hirdetés

Belépés

2007. március 14.

Joyce és Re-Joyce

Interjú Bozai Ágotával

„Ha a fordító érti Joyce lényegét, a végtelen szójátékosságot, a nyelvi brillírozást, a jelentések egymásra épülését, egymásból következését, kezelni tudja az asszociációk logikai rendjét vagy rendetlenségét, rendesen ismeri a célnyelvet és hajlandó beállni Joyce mögé játszani, akkor képes élvezhető szöveget produkálni a Finnegansből (is).”
A Finnegans Wake az egyik legtöbbet hivatkozott, de legkevésbé olvasott mű – angolul is. Magyarul egy rövid részlet jelent meg korábban könyv alakban ( Finnegan ébredése: részletek, Budapest, Holnap Kiadó, 1992, ford. Bíró Endre). Mesélne a mű eddigi fordítás-kísérleteiről, illetve, hogyan jutott a fordításának gondolatára?
 
A Finnegans Wake fordításának gondolata meg sem fordult a fejemben, míg tavaly ősszel a Napvilág kiadónak fordított Robert Polhemus könyv, az idősebb férfi-fiatalabb nő kapcsolatról szóló Lót leányai című kultúrtörténeti műben nem akadtam egy megkerülhetetlen idézetére. A szakma szabályai szerint eljárva kerestem a megjelent fordítás-töredékben, de nem volt benne. Így aztán halogattam, merthogy ez a szöveg minden angolszakosok réme. Az a helyzet, hogy kissé megkésve, 40 évesen felvételiztem és iratkoztam be az ELTE Angol-Amerikai Intézetének modern angol irodalom PhD képzésére, és tavaly egy vizsgámon Sarbu Aladár tanár úrnál meglehetősen megszenvedtem a Finnegans tétel kérdéssel, pontosabban a válasszal. Ott álltam a nem-szeretem részlettel, plusz a traumatikus szövegemlék, és fogalmam sem volt, mihez kezdek vele. Aztán egy este, már a leadási határidő vészes közeledtekor, meglehetősen fáradtan rászántam magam, és nagyon-muszáj-már alapon nekiálltam. Engem is meglepett, hogy rögtön „megszólalt” a szöveg, ráéreztem, összejött a hullámhossz, szinapszisok rövidzárlatba csaptak, gondolatok cikáztak meg ilyesmi. Mintha nekem találták volna ki. Szerelem első nekifogásra, mondhatni. Lehet, az is segített, hogy nekem a napi munka utáni kinyúzott tudatállapot a legalkalmasabb nagy kreativitást igénylő fordításhoz, mint a Finnegans; ilyenkor jönnek a legszebb freudi elütések, amiket aztán persze beszervesítek a szövegbe.
 
Fordítás-kísérletekkel nem foglalkozom, forrásnak sem tekintem őket. Nem nagyképűségből vagy ilyesmi, csak angolilag azt hiszem én is ott vagyok a szeren, szóval ilyen természetű forrásul nyilván nem kell használnom ezeket, és zavarna a más szövege; megdöccenne tőle az enyém, ha figyelembe venném.
 
Milyen fázisban tart a fordítás?
 
A munka jelenleg kezdeti stádiumban (in progress) jár, de máris több van meg, mint ami eddig magyarul megjelent. Eredetileg nem volt szándékomban belevágni a fordításba, de elküldtem azt a sikerült Finnegans részletet a téma egyik szakértőjének, Takács Ferencnek, aki történetesen tanárom az ELTE-n, azzal a kérdéssel, hogy ez-e a megfelelő Joyce-i hang, vagy köszörüljek rajta még. Meglehetős pozitív visszajelzést kaptam. Aztán félévkor az egy évvel korábbi keserves vizsgaválasz felelevenítéseként jegybeíratáskor említettem a sikeres Finnegan-szöveg-birkózásomat Sarbu tanár úrnak, küldtem a részletet, és ő felvetette, hogy lehetne témaváltást kezdeményezni. Eredetileg Imaginary Identities in Salman Rushdie’s Novels lett volna a témám, és sokat dolgoztam már benne. Sajnálom leadni, de Joyce ugyanolyan joy, ráadásul elég unikális. Szóval, ha az ELTE Doktori Tanácsa elfogadja, akkor úgy másfél év múlva doktori disszertáció lesz a fordítás. Ha nem, akkor kicsit később lehet belőle kiadás, mert előbb meg kell írnom a szakdolgozatomat.
 
Kiadói felkérésre fordítja vagy Ön keresett meg kiadót?
 
A kiadói felkérés ravasz, fogós kérdés. Nem kínáltam vele végig a kiadókat, akiknek dolgozom. Egy patinás, nagy kiadót megkerestem, érdeklődtek, vissza is hívtak, megígértem, hogy küldök részletet, ám még nem tettem, időhiányból főleg. De Bloomsdayre tervezek egy nagyobb részletet közreadni. Szóval a téma nyitott. Kiadókkal szívesen egyezkedem, ha megkeresnek, bár ezt a fajta kreativitást és bölcsész szöszmötölést, amit a Finnegans Wake fordítása megkíván, nem lehet megfizetni, ezt csak szerelemből lehet jól csinálni, szóval inkább a kiadó presztízse, mint a pőre anyagiak a preferencia. Egyetlen kikötésen van, hogy a kiadáson témavezetőmön kívül Szabados Tamás szerkesztővel dolgozhassak. Benne nagyon megbízom, jól tudunk együttműködni a szövegminőség érdekében.
 
Milyen műfordítási/nyelvi kihívásokkal szembesül(t) a munka során?
 
Hú, hát ez egy kész disszertációs téma, tömörítése nekem most komoly feladat lenne. Passz. A legfontosabb kihívás talán mégis az, hogy Joyce ebben a művében közismerten igencsak szabadjára engedte a nyelvet, az pedig mondhatni önálló életet élve csapong. Na, erre kell gombot varrni magyarul. Rengeteg utalás, szójáték, metafora, ilyen-olyan nyelvi alakzat van a szövegben, és ez nagyon sokat kivesz az emberből. Nem szoktam elemezni a kihívásokat meg a nehézségeket, csak leülök, ott van velem szemben a szöveg, és kizárólag arra koncentrálok, hogy előjöjjön a jelentés, mégpedig úgy jöjjön elő, hogy az gondolathű, és magyarul is élvezetes legyen. Ez a legfontosabb szempont. Ha a műfordítói munka kihívásait elemezném, nem tudnék dolgozni. Ez nem is az én dolgom, azt hiszem. Joyce-t parafrazálva: száz disszertáció-írónak adok témát ezzel a fordítással. Szóval én inkább nem elemezném.
 
Milyen más fordításokat vett figyelembe?
 
Fordítást nem, csak a McHugh-féle és más annotációkat, valamint egyéb szakirodalmat, hogy a szöveg filológiai igényességű és alaposságú legyen. Megjegyzem, az előző magyar fordítási kísérletek kísérlet stádiumban maradásának oka az is lehet, hogy nyelvünkben úgy 20 éve jött el az a korszak, amikor a lexéma-szintű szójátékok bekerültek az irodalom főáramába. Mert már a nyugatosok is remek szójátékokat alkottak, de ezek mainstream művekben nem voltak jellemzőek. A „matuzsálom” a „pinoráma” a „dóráma, drauma, dórauma, tórauma,” „hímvesszőfutás” szavak, kifejezések létrejöttét, első blikkre való ért(elmez)hetőségét, elfogadhatóságát a mai nyelvi környezet tette lehetővé.
 
Mikor adják ki a művet?
 
Ha az ELTE Doktori Tanácsa jóváhagyja a témaváltásomat, akkor disszertáció formájában olvasható lesz a tanszéki könyvtárban. Hogy lesz-e rá kiadó, az megegyezés kérdése. A honlapomon, www.bozai.hu címen van fenn egy részlet a „Fordítói munkák” rovatban, a Finnegans Wake cím mellett, a Sample szóra kattintva előbukkan. Abszolút szabadúszó vagyok, kiadói ajánlatok welcome, aztán mazsolázunk. Azért jó lenne 2009-re, a mű megjelenésének 70. évfordulójára kiadni. Célozzuk be ezt a dátumot, de Joyce-stílusban szólva: ne igyunk előre a medve előbőrére.
 
Sokak szerint hiábavaló a mű lefordítása, mivel eredetiben is nehezen olvasható, de csak úgy élvezhető. Fordításban sem lesz népszerűbb széles körben. Mire számít ez ügyben?

Sokak is tévedhetnek közvetlen tapasztalathiány vagy „irodalmi ijesztgetések” miatt, ahogy én is ódzkodtam tőle, míg munkaügyből kifolyólag bele nem folytam, hogy képzavarral éljek. Nem foglalkoztat, hogy mennyire lesz népszerű a magyar változat, vagy mennyire nem. A mű fordítása azért nem hiábavaló, mert ez a 20. századi egyetemes irodalom egyik meghatározó alkotása; ismereteket, szellemi élményeket szerezni pedig sosem hiábavaló. Akit érdekel, elolvassa, másoknak pedig szabadságában áll nem érdeklődni iránta. De nem igaz, hogy csak eredetiben élvezhető. Ha a fordító érti Joyce lényegét, a végtelen szójátékosságot, a nyelvi brillírozást, a jelentések egymásra épülését, egymásból következését, kezelni tudja az asszociációk logikai rendjét vagy rendetlenségét, rendesen ismeri a célnyelvet és hajlandó beállni Joyce mögé játszani, akkor képes élvezhető szöveget produkálni a Finnegansből (is). Erre törekszem. A műnek van finn és japán fordítása is, tehát a feladat nem lehetetlen. Kissé munkás ugyan, de nem lesz erőltetett izzadtságszagú. (Mert másfajta, kellemes izzadtságszag is van, mint tudjuk.)
          Jut eszembe, Salman Rushdie két regényében is említi a Finnegans Wake-et. Előbb a Sátáni versekben a Mimi nevű karakter, majd a Fúriadüh-ben (Fury) Solanka professzor jelenti ki, hogy átrágta magát a regényen (utóbbi kétszer is), melynek említése mindkét esetben a modernizmus lényegértésének bizonyítékául szolgál.
          Azon a napon, amikor beadtam témaváltási kérelmemet, Siófokon, ahol lakom, a kultúrpajtában bizonyos ír koncert volt. A zenekar a megfelelő mennyiségű jóféle whiskey elfogyasztása helyett (?) eljátszotta nekem a Finnegan’s Wake című klasszikusnak számító kocsmadalt, aminek azért van némi köze a műhöz.
          Most, hogy fordítom, jól elvagyok a szöveggel; nagyon élvezem, bár ez saját regényem írásának rovására megy. Tettem egy fogadalmat: ha befejezem, gyalog megyek a legközelebbi Joyce-kegyhelyre; Dublinba objektív ok (Ír-tenger) miatt ez lehetetlen, Párizs messze van, az én lábamnak Genf is necces, de Szombathely-Trieszt „csak” 390 kilométer. Will you joyce me?
Rácz I. Péter
hirdetés