hirdetés

Juan Marsé: Gyíkfarkak

A Magvető Kiadó ajánlata

2005. április 14.
A 90-es években, amikor megjelenteti A kétnyelvű szerelmes és a Sanghaj varázsa című regényeit, rangos díjak egész sorát nyeri el. Ezután hét év hallgatás következik, majd megjelenik az ismét barcelonai környezetben játszódó Gyíkfarkak, amelyet mind a nagyközönség, mind a kritika lelkesen üdvözölt. Elnyeri vele a Kritikusok Díját és az elmúlt év legjobb prózai művének járó Nemzeti Díjat.
hirdetés

Fordította: Dobos Éva
Terjedelem: 392 oldal
Ára: 2690 Ft
ISBN 963 14 2426 X


Juan Marsé a mai spanyol irodalom egyik legnagyobb alakja, számos spanyol és nemzetközi irodalmi díj nyertese. 1933. január 8-án született Barcelonában. 13 éves korában ékszerész-tanoncként kezdett dolgozni. 1947-ben jelennek meg első elbeszélései az Ínsula című folyóiratban. Délelőtt egy ékszerész műhelyben dolgozik, délután pedig egy filmfolyóiratnál. Egy elbeszélésével megnyeri a Sésamo-díjat. 1958-ban jelenik meg első regénye a Bezárva egyetlen játékkal. 1960-tól Párizsban dolgozik laboránsként a Pasteur Intézetben, filmforgatókönyveket fordít spanyolra és spanyol órákat ad. Kapcsolatba kerül a Spanyol Kommunista Párttal. Visszatér Barcelonába, s megjelenteti Utolsó délutánok Teresával című regényét. Filmdialógusokat ír, 1970-től a Bocaccio című folyóirat főszerkesztője. Megjelenik Montse unokahúgom sötét története című regénye, majd a Ha azt mondják neked, hogy elestem, amelyet a spanyolországi cenzúra miatt Mexikóban adnak ki. 1974-től állandó rovata van a Por favor című folyóiratban. 1975 és 78 között több filmforgatókönyvet ír, leginkább Jaime Camino rendezővel dolgozik együtt.
1978-as Az aranybugyogós lány című regényével megnyeri a Planeta Díjat, s egy csapásra népszerű lesz. Regényeinek visszatérő színhelye a háború utáni Barcelona: Egy napon visszatérek (1982), Guinardói őrjárat (1984). 1984-ben szívinfarktust kap, és súlyos műtéten esik át. Két év múlva azonban újra publikál, ezúttal egy elbeszéléskötetet jelentet meg Bravo hadnagy címmel (1986). A 90-es években, amikor megjelenteti A kétnyelvű szerelmes és a Sanghaj varázsa című regényeit, rangos díjak egész sorát nyeri el. Ezután hét év hallgatás következik, majd megjelenik az ismét barcelonai környezetben játszódó Gyíkfarkak, amelyet mind a nagyközönség, mind a kritika lelkesen üdvözölt. Elnyeri vele a Kritikusok Díját és az elmúlt év legjobb prózai művének járó Nemzeti Díjat.


A Gyíkfarkak című regény 1945-ben játszódik Barcelonában. Egy magzat meséli el, mi történik ebben az időben egy külvárosi kis lakásban, ahol anyja, a szép, vörös hajú varrónő, Rosa asszony lakik kamasz fiával, Daviddal. A fiúnak különös képességei vannak: látomásaiban gyakran találkozik megszökött, anarchista apjával, halottakkal beszélget – mindenekelőtt elpusztult kutyájával, valamint egy lelőtt ír pilótával, akinek valaha fontos szerepe volt az anyja életében. Rosa asszonyhoz időnként egy rendőrfelügyelő kopogtat be, aki az asszony férje után nyomoz, de egyre inkább belebolondul a várandós nőbe. Fojtott indulatok, szenvedély és gyűlölet, szerelem- és bosszúvágy közepette a magzat hű krónikásként, "méhen belüli íródeákként" vési emlékezetébe a születése előtti eseményeket, hogy később – mindenkit túlélve – hírt adjon azokról az időkről, amelyekre nélküle senki sem emlékezne.



Juan Marsé: Gyíkfarkak (részlet)


"...befogtam a fülemet a kezemmel, a kurva életbe, mi ez?, kiabáltam, milyen fura dolgok történnek az én szegény fülemben? Egy méh repült volna bele, vagy egy tücsök? Egy újabb bombázást jelző sziréna volna? Egy lezuhanó Spitfire vadászgép? A hirosimai atombomba sivítása?

De még jóval azelőtt, hogy mindezt hallottam volna, egy másik bomba sivítása vette be magát a fülembe. Amikor kicsi voltam. Annak a lezuhanó bombának a sivítása volt az első, ami belebújt a fülembe, doktor úr, és sosem ment el többé. Attól a naptól fogva, sosem szűntek meg a zajok. Néha olyan, mintha selymet hasogatnának a fülem belsejében, vagy amilyen hangot a hullám ad, amikor lágyan lehúzódik a homokról és visszatér a tengerbe. Vagy egy ventilátor zümmögése. Most már minden zajt ismerek. És később egy napon egy-egy tücsök bújt be mindkét fülembe, jobban mondva, egy méhkasra való méh. Vannak napok, amikor egy madárkereskedés van a kobakomban, doktor úr. És még ez a legjobb, ilyenkor még többé-kevésbé elviselhető ez a szar, mert van úgy, hogy hirtelen bevadul, nagyobb hangerőre kapcsol, váratlanul tör rám, és ilyenkor égszakadás-földindulás van a fejemben, igazi rémálom. Soha semmi bajom sincs a Campo de la Calva ricsaja közepette, sem akkor például, amikor a Verdi utcai bandával vagyok, vagy Paulinóval nyűglődöm a moziban, vagy a rumbatököket vagy a rádióból jövő zenét hallgatom; ritkán kapcsol nagy hangerőre olyankor, amikor a legjobban tartok tőle és számítok rá, például amikor petárdák durrognak a Szent János-napi búcsún, vagy amikor villamoson vagy a metrón utazom, és nem tudtam miért, mígnem egy napon megértettem, aznap, amikor a főnököm az esküvői és keresztelői fényképész hosszasan ordibált velem, mert elvesztettem neki valami fotókat, én pedig fogtam magam és bezárkóztam a sötétkamra vörös csöndjébe, és ott bent ráébredtem: nem arról van szó, hogy az a rohadék tücsök néha elhallgat, hanem egyszerűen arról, hogy egy erősebb zaj kitörli a cirpelését, elfojtja. Ezért rémít meg az éjszaka csöndje, doktor úr. Most például, szörnyen érzem magam. És ezért kezdtem el magamban beszélni.
 Hmm. Te azt hiszed, hogy magadban beszélsz, de a legtöbb esetben ez nem így van, jelenti ki a fül-orr-gégész. Ezek a fülbetegségek a legravaszabb embert is félrevezetik. Lehet, hogy a nyakcsigolyákban rejlik az oka, bár én nem nagyon hiszek a túlságosan földhözragadt diagnózisokban. Van ebben a betegségben valami misztikus tényező, amit tiszteletben kell tartanunk. Mutatok néhány egyszerű nyak- és vállgyakorlatot.
 Súlyos eset, doktor úr?
 Nem örökletes. Fontolóra vehetnénk egy irányított csöndterápiát is a dobüregben, ezek azonban olyan finomságok, amelyeknek tanulmányozása eleddig csak kevéssé kielégítő eredményekhez vezetett...
 Mi bajom van, doktor úr?
 Egy mérges virág nő a füledben, fiam. Nem ismeretes olyan gyógymód, ami orvosolni tudná ezeket a zajokat és zörejeket, meg kell tanulnod együtt élni velük, uralni őket, kezelni őket, kijátszani őket. Be kell csapnod, össze kell zavarnod őket, vagy végeznek veled. Játszd a siketet! Hallgass más hangokra és hívásokra, gyűjtögess más szeleket, más visszhangokat. Fojtsd bele a kígyó sziszegését valami elviselhetőbb zajba! Mert ezek a zajok immár örökre, míg csak meg nem halsz, míg csak a semmi ólma be nem dugaszolja a füledet, s meg nem ajándékoz az örök csönddel, el fognak kísérni, és úgy fogják átlyuggatni napjaidat és éjszakáidat, ahogyan a giliszták furkálják át a földet a zöld gyep alatt. Foggal-körömmel kell védened magad, fiam! Ez mindig jusson eszedbe, valahányszor csak ránézel a fülemre, ami ezen a falon függ! Jó éjszakát."

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.