hirdetés

Juhász Katalin: Vágy és más versek

2018. november 18.

Az örök városban nincsen szállásunk, / állunk a bezárt bazilika előtt, / mint egy eltévedt küldöttség,és tudjuk, hogy kora reggel / mindenképp tovább kell menni – Magasiskola rovatunkban októbertől év végéig felvidéki írók műveit közöljük. Ezen a héten Juhász Katalin verseit olvashatják.

hirdetés

Vágy

még fikciónak látszott
még nem potyogtak szikrák
a testemre mindig
mikor felbukkantál

még eszemmel tudtam
hogy nem lehet
hogy csak repedéseimet
napoztatom veled

egyetlen villám elég
hogy összezárjon az ég
bent maradni gitárral
egy dallamot gyakorolni

amíg magától nem megy
amíg nem azt hallom
mindenütt magamban
a sötét űr zaja helyett

ilyen lehet a beleveszés
lassú játéka csacska vágynak
hogy ha letakarom az órát
ott maradhatok nálad

A pápa portréja egy bögrén

Ez a délután totál beomlott.
Nincs esély boldog végre.
Vacogós éjszakának néz elébe,
akit érdekel, mi lesz itt még.
Az örök városban nincsen szállásunk,
állunk a bezárt bazilika előtt,
mint egy eltévedt küldöttség,
és tudjuk, hogy kora reggel
mindenképp tovább kell menni,
„a vonat nem vár, a sorompó áll".
Elharapott mondatok a szeretetről.
Egy kép dereng egy régi könyvből,
rajta valaki hamut szór fejére.
A szuvenírbolt ajtaja hívogat,
mint valami díszes szentély.
Hátha kapunk vizet odabent.
Hiányos horizont öleli körül
életterünk határait.
A sötét képű fickó rendes,
három palackot is megtölt
jelképes vásárlás fejében.
Hátizsákunk súlya a földhöz ragaszt,
míg körbeadjuk a Szentatyát,
aztán elcsomagoljuk a tetejére.

Tapintatos hó

mogorva februári reggel
nyújtózkodás, hátha
megkapaszkodhatsz
a szétmálló párnában

mint ujjaid közül a vatta
hull a lélek zúzmarája
nem tudod, mennyi
időt töltöttek beléd

mocskos fehérre
mosott most is a tél
vagy az örökké próbált
lelkes átélés, átállás

az évszakok szerint levés
kissé felülstilizálva
saját képek saját keretben
hogy csak pislogsz belé

semmilyen fintorgás
nem lehet ártalmatlan
kedved gyorsan apad
mint a víz a kádban

épül s ápol a hóból
lassan alakot öltő
nedves bizonyosság
az utakat már tapossák

végig a nyomokba
lépni csak ügyesen
/működnek a szervek/
mintha könnyű volna

Vendégek

A krákogásukról megismerem őket,
ahogy a hallban vetkőznek.
Esélyt sem adnak menekülésre,
szekrénybe bújásra,
na, játsszál velük szépen!

Billegő, furcsán vihorászó népség.
Cirokseprőn érkeztek
A hegyen túlról, ez bizonyos.
Hiába zárnám magamra az ajtót,
átbújnának a kulcslyukon.

Öltöztetjük hát ötödszörre is
Zsuzsi babát, most zöld
kezeslábasba. Csak úgy ráng az arca.
Festett gumihaját tépné,
ha nem volna sapka rajta.

Kint poharak koccannak.
Rumos meggyet mi is kapunk.
Nagyság szerint ülnek
az unott hercegnők a heverőn
az élők a sor elején.

Rövidfilm

Vitt a mozgólépcső,
nem rohanhattam ellenkező irányba,
magam sem tudom, hogy váltunk el.
Egy hosszú mondat közepén
egyszerűen elragadott a futó szerkezet.
Előtte sírtam is.
Tenyérnyit meríthettél volna könnyeimből.
Dallamtalan vartyogás bárzene helyett,
dühösen vetném magam a vurlitzerre,
de nem léphetek ki ebből a történetből
amelyben te már a múlthoz tartozol.
Este akar lenni, hosszú, meleg árnyékok,
torkomban riadt vakond kotorász.
Pedig az összes sejtem
ötször kicserélődött már.
Nem értem, a hő miért önt el.
Vödörnyi aranyhal se tudná teljesíteni,
amit most kívánnék.

Mélyről ér fel

Az ég mintha kettérepedt volna
Irányzott csóvákként
ostromolnak a napsugarak
recseg-ropog a jég tükre
rálépni máris veszélyes
olyan lesz végül, mint a celofán
alatta felsóhajt a lélek
mint tófenékre merült téli hal
mélyről ér fel, utat talál
ha már színültig telt szeretettel
ez a mindig bús bányató,
csillog majd a jégezüst és
várható kis jókedv is

A visszabillenni tudás

Fejemből nem tudok kiverni
egy bugyuta kis dallamot.
Úgy írták meg, hogy hasson,
pedig egészségre káros,
és hosszú távon halálos.
Számból meg szinte már
hiányolom a cukorkát.
Ez olyan jóízű gyógyszer,
ami semmit nem csinál velem,
így a lázat is kiélvezhetem.
Mint a hátára fordult bogár
kapálódzom. Ehhez gyakorlat kell.
A visszabillenni tudás
és a haladás irányának
magabiztos betájolása
volt egykor minden vágyam.
És nem bennégni
a felgyújtott házban.
Ugrottam egy gyufa láttán,
akár pőrén is, ki az ágyból
Aztán rájöttem, nincs segítség.
Portrémat már bekeretezték.
Ezért magamból senkihez
nem léphetek ki rég.
Élményeket rakok el befőttnek.
Ásítás ellen jót tesz,
ha majd előveszem őket.

A versek a szerző hamarosan megjelenő kötetéből származnak.

Juhász Katalin

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.