hirdetés

kabai lóránt: Itt lakom, mb.

2013. szeptember 13.

Nincs első pillanat; nincs olyan szó vagy hely, amely bármi történetnek az egyetlen lehetséges kiindulópontja lehetne. Nincs megállás: ide-oda jár az inga, az elhúzó kukásautó szele szétszórja a járdaszegénynél épp csak összesöpört szemetet... - kabai lóránt írás a Litera Fortepan- és más történetek című sorozatában. 

hirdetés

Kicsi a világ, néha szeretem ezt a közhelyet, olyannyira, hogy eme emlegetett világ szerintem be is fér a Hunyadi térre.


De várjunk csak, hogy is kezdjem, hogyan magyarázzam? Egy élményben persze nem az a lényeges, hogy mindenki saját verzióval rendelkezik, hanem hogy senki sem tudja, vajon a másik is ezt birtokolja-e, vagy valami egészen mást. Például nyilván erősen megoszlanak a vélemények a frissen felújított parkról (szökőkúttal, zenepavilonnal), melyet zárnak is éjszakára, „mint minden európai parkot” a polgármester asszony közlése szerint, magyarán ott ugyan ne aludjon senki… Miközben konkrétan hallom a kutyákat, ahol más műholdsüvítést; valami többismeretlenes egyenlet vendége voltam, amikor rácsodálkoztam: olyan sötét van háromnegyed nyolcra, mintha augusztus vége lenne — való igaz, elfelejtettem nevetni, de mindenki próbáljon csak aludni, majd én átkozom az istent.


Elmondanám, ha nem unnánk már mindannyian, hogy bár nem vagyok, mégis láttam, fönn derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, kora este készült e fénykép — láttam, barátom, messze láttam. És rácsodálkoztam, s félszegen éreztem, nincsenek kezdetek. Nincs első pillanat; nincs olyan szó vagy hely, amely bármi történetnek az egyetlen lehetséges kiindulópontja lehetne. Nincs megállás: ide-oda jár az inga, az elhúzó kukásautó szele szétszórja a járdaszegénynél épp csak összesöpört szemetet; valóság és fikció, anyag és szellem millió módon fonódnak össze, az Egy szál harangvirág bömbölt ma reggel ismét a piacról — teljesen önkényes tehát a választás, hogy honnan indulunk.

Valahogy úgy érzem, mintha valamit elfelejtettem volna, de semmiképp sem úgy, mint Bojler Gyula

Valaki egyszer megkérdezte, akkor most Mátyás vagy János a Hunyadi, és nem tudtam válaszolni — igazából üvöltés volt szájkosárban.
Isten pici, a világ kicsi.

A képek forrása: Fortepan.

kabai lóránt

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Nagy Gabi Nagy Gabi 2013-09-16 20:06

Elnézést, kurziváltam!

kkl kkl 2013-09-16 09:42

Ha már a kurziválás nem jött át, mindenképp jelezném, hogy az „igazából üvöltés volt szájkosárban” mondatot Balogh Ádám megjelenés előtt álló prózájából loptam. (A többi lopott mondatot a tisztelt olvasók gondjaira bízom.)