hirdetés

Kántor Péter: Feltételes megálló

2018. december 16.

A Szépírók Társasága a Literával közösen felolvasóestet szervezett Tandori Dezső születésnapjára, december 8.-ára, a Szimpla Kávézóban. Az író huszonnégy verseskötetét sorsolták ki a fellépők között, akik a kötetekre reflektáló szövegeket írtak. – Kántor Péter versét olvashatják.

hirdetés

Kántor Péter: Feltételes megálló

Tandori Dezsőnek és a Nagymamának

Egy nap a Csengery utca felé menet, a Podmaniczkyn
megálltam, mint egy feltételes megállóban,
mintha a 73-as trolit várnám, de nem azért,
megálltam, hogy megnézzem a házadat, nagymama,
megnézzem a Podmaniczkyn annyi év után,
nem tudom, mennyi év után, azt a házat,
ahová mindig mentem, ha hozzád mentem,
ahová a Visegrádi utcából költöztetek családostul,
amikor megvettétek, megvette az apád a házat,
és voltak rendes bérlőitek, még egy grófnő is,
minden szinten egy lakás, így volt elrendezve,
bár nem az én időmben, az én időmben máshogy volt,
egyszer beköltöztették hozzád a Balogh bácsiékat,
egy ideig ott laktak ők is valahol a lakásban, mint talált
tárgyak, vagy szegény rokonok, bár nem voltak rokonok
szegény Balogh bácsiék, ott laktak egy kis ideig,
amíg meg nem halt a Balogh bácsi, láttam őt
feküdni a hátán mozdulatlanul, a szobájában,
akkor láttam életemben először halott embert,
na gyere ki onnan, mondták a kisgyereknek,
aki voltam, szóval ilyen ez, ilyen egyszerű ez,
mintha csak aludt volna, hanyatt az ágyon,
aludt mélyen és zavartalanul, amíg el nem vitték,
álltam a Podmaniczky túloldalán, egy sor hatalmas,
dupla méretű fakózöld kuka mellett, szemben a házzal,
ami nem is a te házad volt, hanem egy másik, a 33-as ház,
a te házad még odébb volt, a Podmaniczky 41, hát persze,
az a szép kis vöröstéglás, három emeletes ház az erkéllyel,
a balusztrádos erkéllyel, amin annyiszor bámészkodtam,
közben egy nagy fehér kagylóból hallgatva a tenger zúgását,
már-már ellágyultam, vagy csak szerettem volna ellágyulni
ott a kukák mellett, kilenc kuka volt, megszámoltam mind,
egy egész kukahadsereg, és szorosan mellettük hallgatagon
ugyanannyi szeméthordó talicska csatasorban,
épp szemben a 33-as házzal, nem messze a Körúttól,
a Nyugati felőli oldalon, a Podmaniczkyn, ahol álltam,
közben eszembe jutott a pályaudvar a hátam mögött,
hogy annak idején azért vettétek meg a házat,
mert volt egy terv, hogy elköltöztetik onnan a Nyugatit,
és a helyén egy óriási zöld park lesz fákkal,
madarakkal, bokrokkal, aranyesővel, és az erkélyről
mindezt látni lehet majd, naná hogy megvettétek,
ma is itt áll, ma is szemben a Nyugatival, és ma is szép,
a legkeskenyebb ház mind között, és ma is három emeletes,
akármi történt is azóta, mióta, pedig 'nie kommt...',
mondta csak nemrég egy ezüsthajú hölgy biccentve,
'nie kommt was besser', és futott tovább fürgén
egyikén dicstelen napjainknak, hát igen, egy szép kis ház,
és ha egyszer, puszta megszokásból, erre járnál, ha, de
nem akadt ilyesmire példa még sohase, itt megállnál,
mint akivel megáll az idő egy feltételes megállóban,
te se mondhatnál mást, bizony, te se.

Kántor Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.