Laptop

Aki beszélni sem képes,
az is megtalálja a nyelvét.
És ízekkel veszi körbe a tervét.

S amin keresztül javítgatja a lelkét.

Ha van nyelv, ami elfér még.
Ha ki nem szorítja megannyi érték.
S lesz hozzá hit és lépték.

Magának e nyelvet megképezheti.
Majd a beszéd helyébe szépen beteszi.
A gondolkodás meg a nyelvet megeszi.

A nyelv a nyelvét megleli.
Legfeljebb kézzel-lábbal érteti meg magát.
Pantomim lesz a blues. Nem kabát.

S a nyelv megráz, mint villanyáram.
A fogak között, a nedvek világában.
Ahol nincs félelem. Csak nyál van.

S a száj is szabadságra megy most.

A nyelv viszont nem alszik. Egy gondolattól
megfoszt. S egy szó-csészét elmos.

S az elmélkedés nem kímél.
Most inkább megfedd és ítél.
Nyelvek, szájak, beszéd: egy koszt.

A logosz a nyelvhúsba beépült a laptop.

Megint kopogtat a délután

TD – nek

Hiába szeretném akarni, amit nem fogadok el belül.

Elég egy kis gond és a szokások értéke

mindenen felülkerül.

Rögtön mássá tesz az emlékezés.

Mindig készen állni rá, hogy semmi ne legyen.

Nem kell hozzá sok.

Anyagcsere-liturgiák és közhely-maghasadások.

Egyenként lehet mind hitelt érdemlő elem.

De egyszerre már sok.

Na és? Akkor mi van? Megy tovább a fim.

Az elutasítás jobbra, a rokonszenv balra van.

Döntés kérdése, bosszantom-e magam?

Nem dühösködök. Hálás szívvel éneklem a slágert.

„Nélküled még a legnagyobb cél is légüres tér.”

És lesz egy lágy vers.

Urim, tummim

Az urim és a tummim - Fény és igazság. Világosság és tökéletesség. Két kis tárgy a ítélet-hósén zsebeiben, a főpap a szíve fölött. Táblácskák voltak ezek vagy zacskók, amiben bizonyos porok voltak? Vagy kövecskék, az egyik fehér, a másik fekete. Az egyik az igent jelentette, a másik a nemet. Szent sorsvetés eszközei. Bizonyos esetekben Isten tökéletes akaratának a megtudakolását szolgálták. Ma intuíciónak mondanánk az urimot és tapasztalatnak, praxisnak a tummimot. És mind a kettő igen. Nélkülük kiszolgáltatott az ész.