Kántor Zsolt: Cseng-bong a műgond (részlet)

Döntés kérdése, bosszantom-e magam? / Nem dühösködök. Hálás szívvel éneklem a slágert. / „Nélküled még a legnagyobb cél is légüres tér.” – Kántor Zsolt könyvhétre megjelenő kötetéből ajánlunk részletet.
- 2017. szeptember 3.
Laptop
Aki beszélni sem képes,
az is megtalálja a nyelvét.
És ízekkel veszi körbe a tervét.
S amin keresztül javítgatja a lelkét.
Ha van nyelv, ami elfér még.
Ha ki nem szorítja megannyi érték.
S lesz hozzá hit és lépték.
Magának e nyelvet megképezheti.
Majd a beszéd helyébe szépen beteszi.
A gondolkodás meg a nyelvet megeszi.
A nyelv a nyelvét megleli.
Legfeljebb kézzel-lábbal érteti meg magát.
Pantomim lesz a blues. Nem kabát.
S a nyelv megráz, mint villanyáram.
A fogak között, a nedvek világában.
Ahol nincs félelem. Csak nyál van.
S a száj is szabadságra megy most.
A nyelv viszont nem alszik. Egy gondolattól
megfoszt. S egy szó-csészét elmos.
S az elmélkedés nem kímél.
Most inkább megfedd és ítél.
Nyelvek, szájak, beszéd: egy koszt.
A logosz a nyelvhúsba beépült a laptop.
Megint kopogtat a délután
TD – nek
Hiába szeretném akarni, amit nem fogadok el belül.
Elég egy kis gond és a szokások értéke
mindenen felülkerül.
Rögtön mássá tesz az emlékezés.
Mindig készen állni rá, hogy semmi ne legyen.
Nem kell hozzá sok.
Anyagcsere-liturgiák és közhely-maghasadások.
Egyenként lehet mind hitelt érdemlő elem.
De egyszerre már sok.
Na és? Akkor mi van? Megy tovább a fim.
Az elutasítás jobbra, a rokonszenv balra van.
Döntés kérdése, bosszantom-e magam?
Nem dühösködök. Hálás szívvel éneklem a slágert.
„Nélküled még a legnagyobb cél is légüres tér.”
És lesz egy lágy vers.
Urim, tummim
Az urim és a tummim - Fény és igazság. Világosság és tökéletesség. Két kis tárgy a ítélet-hósén zsebeiben, a főpap a szíve fölött. Táblácskák voltak ezek vagy zacskók, amiben bizonyos porok voltak? Vagy kövecskék, az egyik fehér, a másik fekete. Az egyik az igent jelentette, a másik a nemet. Szent sorsvetés eszközei. Bizonyos esetekben Isten tökéletes akaratának a megtudakolását szolgálták. Ma intuíciónak mondanánk az urimot és tapasztalatnak, praxisnak a tummimot. És mind a kettő igen. Nélkülük kiszolgáltatott az ész.
Hozzászólás