hirdetés

Karafiáth Orsolya: Él

2015. május 4.

Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotiká­ról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. – Karafiáth Orsolya Él című verseskötetét ajánljuk.

hirdetés

Az otthon éjjel


Pókok

Én úgy alszom, hogy jól tudom
mi zajlik éjjelente itt.
A pókok fogják, s megragadják
szobám szabályos sarkait.

Kifordítják, akár egy zsákot,
meggyűrik és továbbszövik;
a tér nyúlik, csücskét behúzzák
egész mélyre, az álomig.

Háló lepi lezárt szemem:
belül a látvány szétszakad.
Rémekre oszlik, látomásra,
gyötri foglyát, az árnyakat.

Sürgő iszony – bennem cikázik –
amorf csapdám ehhez kevés.
Ti jó pókok, hiába minden:
befon mindent az ébredés.

 

Molyok

Ha azt hiszed, a meztelen test
megvéd majd és egybetart,
riadj csak fel ma éjszaka!
És éberen figyeld magad.

Először csak a szárnycsapások.
Idegbajos, vad verdesés.
Aztán már hallod is: hasít.
Foszló szövet zaja, a bőrödé.

Innen már tudd: aludj tovább.
Reggelre úgyis összevarrnak.
Boszorkányöltés, mestermunka lesz.
Foltok, csomók gyűrődnek rajtad.

Vastag, erős anyag a fejben.
Roncsolják csak ronggyá a fodrát!
Szálazzák csak valósra szét!
Cincáljátok, okos molyocskák!

 

Szú

Reméltem, ez csak altatódal.
Ahogy csendült – egyetlen hangra.
Marták a csendet, ringattak,
a józanságot szétkaparva.

Mintha a régi ágy lábát
harapnák, jaj, pedig dehogy.
A testre mennek, és tovább.
A csontba fúrnak vájatot.

Percegnek minden mozdulatban,
s te hánykolódsz reménytelen.
Dobnád magad kívülre de
csak visszaránt a félelem.

Kegyes a szú, majd mindegyik:
a lágy velőre, vérre nem megy.
Kikezdenek, de össze nem dőlsz.
Megtart egy elfojtott lehelet.

 

A patkány

Beengedted. Vagy itt volt rég.
Veled jött – még ez is lehet.
Amit hagytál, megnőtt azon.
Ágyadba bújt, ébren, veled.

Fehér, akár a dunyha, párna,
Ha rád néz, visszalátsz bele.
Folyik beléd, elönti álmod.
Akár a vér – vörös szeme.

Karmod lesz! Mondd, te hogy kapaszkodsz?
Fogad mibe mélyesztheted?
Minden éjjel csapda, vesztő,
felhizlalja félelmedet.

És éhezel! És szomjazol!
Kiáltasz is megint, hiába.
Tetőled nyer erőt az állat,
míg átrágod magad a mába.

Karafiáth Orsolya hetedik kötete (mely egyben a negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet. A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotiká­ról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken. Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Kriptomán_ Kriptomán_ 2015-05-04 22:13

Szegény szúrágta Guminő. :-) Még mindig működik, és pont ezért kétségbeejtő, szerzőtől függetlenül, hogy négy versből már ki kellene rajzolódni valaminek - de majd megnézem a többit is -, kapaszkodom a híd réseiben, élvezem a csomók mintáját a köteleken, de a lábaim a levegőben kalimpálnak a szakadék felett. Persze k....bonyolult világban k....egyszerű verseket írni k.... nehéz*. Meg itt van nekünk Alexander Kovats is súlyosbításként.

(*A magam részéről bármikor kiírom szégyenkezés nélkül, csak a fiatalok...)

Signor Formica Signor Formica 2015-05-04 18:21

Azt gondolom, hogy a sok ajánlás között bőven elfér ez a kötet is. A Litera olvasói pedig majd eldöntik, tetszik-e nekik ez a költészet vagy sem, megveszik-e vagy sem ezt a kötetet. Az ízlés mellé nem kell zsandárt állítani. Egyrészt mert nem fekete-fehér, másrészt mert nem szűk keresztmetszetet fed le: van némi holtjátéka, mondhatni.

A Litera színvonalát szerkesztőinek ízlése határozza meg, ízlésük határozza meg, gondolom én, választásaikat is. Ezzel semmi baj nincs: ők fontosnak tartották ezt a kötetet ajánlani. És ez közlés nagyon hasznos volt pl. az én esetemben.

Mert ezekkel a versekkel a Litera megspórolta nekem, hogy könyvesboltban bolyongva kinyissam e kötetet. Én biztosan nem veszem, meg, mert üresek, pózszerűek ezek a versek, hiába mondta nekem egy-két lézengő ritter, hogy ez most más, jobb, mint amit a költőnő eddig művelt. Az én ízlésemnek ezek a versek olyanok, mintha selyemmel próbálná meg kitörölni a popsiját a lírai én, miközben egy színpadon áll.

A költőnő megnyilvánulásainak femme fatale póza george sand-wirginia woolf-sylvia plath tengelyen előadva nagyon komikus. De lehet, nincs igazam, ez csak egy vélemény. Lehet, rossz a humorérzékem.
Irodalmi közéletünk tarkaságába bőven belefér ez a lírai fátylak mögött lejtő piruett-balerina.

hidegvég hidegvég 2015-05-04 16:05

Vajon mi oka lehet a Litera szerkesztőségének arra, hogy ezt a roppantul középszerű, bizsu költészetet, a feltüntetett versekkel együtt, immár többedszerre teszi ki a kirakatába? Karafiáth nem eléggé celeb már amúgy is? Muszáj a Litera olvasóinak az ízlését szakadatlanul rongálni? Mondja csak, Keresztury úr! Ugye maga miskolci ihletőségű palánta, eredetileg? Netán a Maga szívét is az Edda művek dobogtatja még, mint fülke(sic!)forradalmi miniszterelnökünkét?