hirdetés

Karafiáth Orsolya: Túl

2018. december 30.

A Szépírók Társasága a Literával közösen felolvasóestet szervezett Tandori Dezső születésnapjára, december 8-ára, a Szimpla Kávézóban. Az író huszonnégy verseskötetét sorsolták ki a fellépők között, akik a kötetekre reflektáló szövegeket írtak. – Karafiáth Orsolya versét olvashatják.

hirdetés

1.

"Bár az ólom /
ott lenne, mint szivembe zártan //
már semmi, csak halálra-vágy van,
istenmagok cseresznyetálban:"

Amikor a nagyanyám nyert a kaparóson,
gránitsírkövet csináltatott, rajta volt a nevem.
Elalvás előtt mindig az évszámot is láttam.
Sok legyen! Messze legyen, soha legyen!

Elképzeltem az évszámot, a sohát és benne magam.
Az élőt, a diadalmasat, a kívül lévőt, a szépet.
Néztem a halálom, és tetszett, ahogy átélem.
Fekete ruhában voltam! Pompásan feketéllett!

Hogy szerettem ezt a sohát, különleges a halálom!
Egymagam vagyok benne, tetszem, ugye tetszem?
Összeomlok, fátylam lobog, oh, ti könnyeim!
Visszaéltek a gyásszal. Hogy így szeretem a testem.

2.

"(...) a többire lehullt a hó, / a feledés hársfalombos hava, / s ki tudja, hol a hársfalomb maga /// (...) Holt köreim rovom, / mint hűlt helyük."

Arcokban látom meg,
egy-egy mozdulatban, félelmetes.
A tónál. A levelek rajzolatában.
Egy fintorban, nézésben. Miért üres?

Miért nevet valaki ugyanazon a hangon?
Egy másik macska bundája. A borzolás.
A ráncok, a szájszél, ehhez közel hajoltam.
A zavar. Erek, ujjongok, a 'van' - talán.

Nem akartam, ez nem is én vagyok!
Szegény halottaim, ti kedvesek!
Ti régiek, ti újak.
Lehet-e a gondolni az ürességre?
Van-e értelme annak, hogy nélküle, nélküled?
Ki tudhatja? Ti vajon sejtitek?

3.

"Ezért kellett annyi évtizedet, / órát percet élni, hogy a gyerek - / és hogy az is én legyek, csak magam, / ködös téli szabad-napja, ha van: - ? "

Bekötött fej, ciki, semmi kalózos.
Ez nem a szomszéd Gyuszi kicsúzlizott szeme,
ez csak a gödi strand, ahol hétévesen úszni tanulok,
a megtanult úszás ez, és a fülgyulladás.

Én vagyok a fejbelőtt túsz, a kapitány nevet,
kötözzük össze, dobjuk a vízbe!
Egy ilyennel nem jutunk előre!
Hülye háttalúszó! Mindig visszafele néz.

Nekünk nem kell a part,
vasmacskánk sincs.
Mi nyílt vizekre vágyunk!
Ez volt az ő daluk.
S én énekeltem utánuk.

Hadd álljak közétek, esküszöm megszolgálom!
Feszül a kötél, megtartom, főzök rátok, legények!
Ha nem, röpítsetek ólmot, bele a szívembe!
Én esküszöm tirátok, a vízre, a csempékre, a tatra!
Micsoda hajónk van! Micsoda személyzet!

Jó volt: a kislány-legénység engedelmes.
Én így szerettem lenni, vissza, vissza hátra!
És mindig azt képzeltem közben,
hogy a legnagyobb vizekre készülök.
Ahol nem csapódom folyton a medence falába.

4.

"S a vad tenger-éj hullámzás csak a válasz.
Zeng, zeng az őstülök az anyagokban."

történik leírom de történik megint
és megint megtörténik
le kell hát írni
és ha meg sem történik azt is leírom
és emlék lesz és bűnös ki az emléket
elsodródni hagyja
és azt is ami soha nem lesz leírom
gyorsan hogy soha ne is lehessen
írom írom írom és az is egy történet
hömpölygés zúgás áradás
ez érdekes ez hogy maradhatna ki
vízcseppek vízpontok vízegész
elpárolog és lezúdul rám az égből
állok az esőben leírom
írom írom belealszom
beleébredek beleálmodom de írom
hibázhat-e a víz
tudja-e saját folyását
telik, telik, hullám, ismétel, megtelik
túlcsordult időt tölt az én vizembe is

5.

„Ha értelme lenne, írni se kellene, / nagy egyetértésben üdvözült csönd lenne"

Időm mint a tenger, tengernyi az időm.
Ki merült a tenger időbe? Belefulladt vajon?
Vagy kimerült karcsapásokkal élte csak, túl,
a partig vergődve? Háttal a sodráson, mert ilyen vakmerő?

Kik voltak a kalózok, ismerem őket?
Foguk között kés, elvágták a hajókötelet!
Tépázták vitorlám, ez az ő vizük, igaz.
Én csak tudok róla. Ők mesélték, lehet.

Mikor történt mindez? Mennyi időnek tűnt?
Tengernyinek tényleg? Vagy mint egy folyó, úgy folydogált csak el?
Vagy cseppeknek nevezzem csupán?
Tócsának, semminek? Vagy óceánnak?

(Valami beleúszott az én időmbe,
egybeúsztatta hullámát fövenyemmel.
De lehet, hogy csak mosta s mossa egyre.
Elönt magával a végtelennel.)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Video: Kis Norbert

Karafiáth Orsolya

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.