Karom izmosodik
Kisinterjú Halász Péterrel
A litera új sorozatában íróknak, költőknek, színházi embereknek, a közöttünk alkotó művészeknek teszünk fel keresztkérdéseket. Halász Pétert színpadi próbák és egy filmforgatás közepette e-mailben sikerült elérnünk. - Bárdos Deák Ágnes beszélgetése.
- 2003. október 9.
Több mint 25 éve telepedett le New Yorkban, több mint 12 éve dolgozik újra Magyarországon, ingázik a kontinensek között. 2003 őszén milyen érzések fogják el, ha kiteszi maga elé az amerikai és magyar útlevelét?
Nincs magyar útlevelem. A határon mindig reszket a térdem, hogy nem hasonlítok a fényképre, és ebből még kellemetlenségem lehet. A fotó igazi, én meg változom, tehát rám nem igazán lehet számítani, és ezért felettébb gyanús vagyok.
Harmadik évadját kezdi el a Városi Színház a nyolcadik kerületi Kálvária téren, amely, az alapító hitvallása szerint, energiáit a városból meríti, és szervesen él együtt közvetlen környezetével. Milyennek látja most ezt a „nehéz várost”, Budapestet?
Nehéz ez a város? Melyik nem az? De benne élek, városi ember vagyok. Különben idegesít, és elszívja az energiáimat. Ez utóbbi pozitív, mert azt is gondolhatom, hogy szükség van rá.
Min dolgozik most?
Vadonatúj darabot kezdtem el próbálni, a címe: Petit Mal. Dobai Péter szerzői estjét szervezem és Andy Warhol A-tól B-ig című könyvét fordítom. A könyvismertető egy kultúrműsor keretében kerül a nézők elé október végén. Ezen kívül a Turay Ida operettársulat előadásait fogadtam el a Városi Színházban vendégjátékként. Elég alternatívval gyötörjük az embereket, és ez műfaj kultikus, megtalálja a közönségét itt a környéken, ahol senki sem rágódik a kultúrhatóságok gondolatmenetén, az új TTT-n.
A Halász-színház élő színház, a szöveg a darabok egyik eleme csupán. Idén megjelentette a Gázórát, amelyben közli öt előadása szövegét. Miért?
Mert azt gondolom, hogy kellemes olvasmányok. És rendet kell teremtenem a kéziratok között. Ez a leghatásosabb módja: kidobni a felesleges kéziratokat, variációkat, és azt, ami fekszik, nyugszik. Ez a darab. Ezt írtam.
A Halász-színház egyik jellemzője, hogy a színészek jelentős fizikai megterhelésnek vannak kitéve. New Yorkban, sok más magyar művész-emigránshoz hasonlóan Ön is kétkezi munkával keresett pénzt. Mit gondol a fizikai munkáról?
Szeretem a fizikai munkát. Szeretem a munkatársakat. Nyolc óra, és vége. Munka közben énekelünk, beszélgetünk, fütyörészek. Karom izmosodik. A jól végzett kétkézi munkának van becsülete. És jól megfizetik.
Ön szerint vicces nép a magyar? Elég humorosak vagyunk? Van ránk jellemző, magyar humor?
Minden nép vicces. A magyar nagyon vicces. De nekem leginkább a bolíviai humor fekszik.
Mi az, ami az utóbbi időben leginkább felbosszantotta, vagy aminek a leginkább örült?
Tegnap egy füstös étteremben a pincér nem volt hajlandó összetolni két asztalt a társaságunknak. A Podmaniczky utcai görög étteremről beszélek a Teréz körút közelében. Valamint filmforgatás közben rám szólt egy teremőr, hogy ne hamuzzak a földre. Miért nem a gyártásvezetőnek mondja? Így aztán a jelenetben rá kellett gondolnom. És ha véletlenül bakizok, több milliós kárt okozok a filmgyártásnak.
Amúgy minden rendben van.
Nincs magyar útlevelem. A határon mindig reszket a térdem, hogy nem hasonlítok a fényképre, és ebből még kellemetlenségem lehet. A fotó igazi, én meg változom, tehát rám nem igazán lehet számítani, és ezért felettébb gyanús vagyok.
Harmadik évadját kezdi el a Városi Színház a nyolcadik kerületi Kálvária téren, amely, az alapító hitvallása szerint, energiáit a városból meríti, és szervesen él együtt közvetlen környezetével. Milyennek látja most ezt a „nehéz várost”, Budapestet?
Nehéz ez a város? Melyik nem az? De benne élek, városi ember vagyok. Különben idegesít, és elszívja az energiáimat. Ez utóbbi pozitív, mert azt is gondolhatom, hogy szükség van rá.
Min dolgozik most?
Vadonatúj darabot kezdtem el próbálni, a címe: Petit Mal. Dobai Péter szerzői estjét szervezem és Andy Warhol A-tól B-ig című könyvét fordítom. A könyvismertető egy kultúrműsor keretében kerül a nézők elé október végén. Ezen kívül a Turay Ida operettársulat előadásait fogadtam el a Városi Színházban vendégjátékként. Elég alternatívval gyötörjük az embereket, és ez műfaj kultikus, megtalálja a közönségét itt a környéken, ahol senki sem rágódik a kultúrhatóságok gondolatmenetén, az új TTT-n.
A Halász-színház élő színház, a szöveg a darabok egyik eleme csupán. Idén megjelentette a Gázórát, amelyben közli öt előadása szövegét. Miért?
Mert azt gondolom, hogy kellemes olvasmányok. És rendet kell teremtenem a kéziratok között. Ez a leghatásosabb módja: kidobni a felesleges kéziratokat, variációkat, és azt, ami fekszik, nyugszik. Ez a darab. Ezt írtam.
A Halász-színház egyik jellemzője, hogy a színészek jelentős fizikai megterhelésnek vannak kitéve. New Yorkban, sok más magyar művész-emigránshoz hasonlóan Ön is kétkezi munkával keresett pénzt. Mit gondol a fizikai munkáról?
Szeretem a fizikai munkát. Szeretem a munkatársakat. Nyolc óra, és vége. Munka közben énekelünk, beszélgetünk, fütyörészek. Karom izmosodik. A jól végzett kétkézi munkának van becsülete. És jól megfizetik.
Ön szerint vicces nép a magyar? Elég humorosak vagyunk? Van ránk jellemző, magyar humor?
Minden nép vicces. A magyar nagyon vicces. De nekem leginkább a bolíviai humor fekszik.
Mi az, ami az utóbbi időben leginkább felbosszantotta, vagy aminek a leginkább örült?
Tegnap egy füstös étteremben a pincér nem volt hajlandó összetolni két asztalt a társaságunknak. A Podmaniczky utcai görög étteremről beszélek a Teréz körút közelében. Valamint filmforgatás közben rám szólt egy teremőr, hogy ne hamuzzak a földre. Miért nem a gyártásvezetőnek mondja? Így aztán a jelenetben rá kellett gondolnom. És ha véletlenül bakizok, több milliós kárt okozok a filmgyártásnak.
Amúgy minden rendben van.
Hozzászólás