hirdetés

Kávéházból parasztvilágot ábrázolni – Duba Gyuláról

2018. november 17.

Érdemes művész-, József Attila-, Talamon Alfonz- és sok egyéb díj, 43 kötet és számos különböző műfaj. Hontfüzesgyarmatról Pozsonyba: a parasztvilágból (nem egészen egyenes úton) a szlovákiai magyar irodalmi életbe. Duba Gyuláról készült portrénkat olvashatják.

hirdetés

„Két történelmi jelenség foglalkoztat, mindkettőt élem. A magyar parasztságnak és kultúrájának lassú megszűnése, elhalása. Másrészt a háború utáni felvidéki magyar értelmiség története és léthelyzete. Az előbbiből származom, az utóbbihoz tartozom!"


Duba Gyula parasztcsaládban nőtt fel Hontfüzesgyarmaton, és a gyermekkorában megtapasztalt világot, életmódot jeleníti meg számos regényében: legkiemelkedőbb talán a Vajúdó parasztvilág, ahol részletesen és érzelmi telítettséggel taglalja a falvakban folyó munkákat, a helyiek mindennapjait. Fent idézett kijelentését az is alátámasztja, hogy életművének e kiemelkedő és reprezentatív regényét Pozsonyban, különböző kávéházakban írta. Érdekes kettősség tehát, hogy ebből a városi környezetből, az ablaküveg mögül emlékezett vissza Honfüzesgyarmatra és környékére. Folytatásaként – pontosabban egy trilógia harmadik részeként (1) – is felfogható a Halódó parasztvilág című műve, amely ugyanennek a világnak a hanyatlását, haldoklását mutatja be – ahogyan az a cím alapján is megjósolható –, immár sokkal drámaibb stílusban.

Kép forrása: Új Szó

A róla készült portréfilmben Duba Gyula elárulja, hogy első alkalommal kisgyerekként, második osztályos korában került kapcsolatba az irodalommal: egy tanórán fogalmazást kellett írnia a téli tájról. Írását ő maga „esetlen lírai képnek" jellemzi, akkori tanára mégis felfigyelt rá, és később, amikor valóban elkezdett írni, eszébe jutott ez a jelenet. Ekkor ébredt rá, hogy már nagyon fiatalon megmutatkozott benne az ábrázolás és a különböző hangulatok lefestése iránti érdeklődése, készsége. A polgári iskolában szintén egy tanára figyelmeztette szüleit, hogy gimnáziumba kéne járnia, annak elvégzése után azonban nem adatott lehetősége, hogy felsőoktatásban vegyen részt, mivel közbeszólt a háború és mindaz, amit egyik művében „kis magyar holokausztnak" nevez: a háromévnyi teljes törvényenkívüliség, a „jogok nélkül" létezés helyzete, az anyanyelv hivatalos használatától való eltiltás, a csehszlovákiai magyarság bűnösként történő megbélyegzése. Először a gépműiparos szakmát tanulta ki, majd beiratkozott a kassai gépészeti főiskolára, de az irodalmi élettel ekkor még mindig nem lépett kapcsolatba. Másodévesen kezdte el írói pályáját: eleinte rövid, humoros karcolatokat írt, amelyek közül az elsőket a Fáklya című folyóiratban közölte. Ezután Pozsonyba került, ahol egy már kialakult szerkesztői világba kapcsolódott be – több évébe tellett, míg választani tudott a műszaki és az irodalmi élet között, de végül nem fejezte be főiskolai tanulmányait, és úgy döntött, hogy szerkesztő, illetve író lesz. Az Irodalmi Szemle főszerkesztőjeként és a Madách Kiadó vezetőjeként végül rendkívül fontos szerepet töltött be a szlovákiai magyar irodalom alakításában, Koncsol László szerint pedig (aki életművének kiváló ismerője) az „egész csehszlovákiai magyar irodalom megértésének kulcsa lehet." (2)

Amikor Fonód Zoltán úgy fogalmaz, hogy Duba Gyula „gazdag életművet mondhat a magáénak", és hogy „a prózaíró nemzedék egyik legtermékenyebb és legtehetségesebb írója" (3), nem vádolhatjuk túlzással. A szerző 43 kötetből álló munkássága igencsak színes: eleinte humoreszkeket írt, majd elbeszéléseket, esszéket, kritikákat, végül pedig regényeket. Humoros írásaiban az emberben és az életben lappangó visszásságokat emeli ki, a társadalomnak mutat görbe tükröt. Monográfusa, Szeberényi Zoltán szerint ez az író egyik, ha nem a legsikeresebb területe. (4) Fonód pedig így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Nem az olcsó közhelyek vagy a helyzetkomikumok dominálnak írásaiban, hanem a gondolatiság." (5) A műfajban főleg Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső prózáját helyezte maga elé példaként. Mind a fiktív, mint az önéletrajzi ihletésű műveire jellemző (értelmezői az utóbbiakat tartják kiemelkedőnek életművéből), hogy hőseit ugyan szimpatikusnak ábrázolja, de nem rejti el negatív tulajdonságaikat sem. Így egyszerre válik együttérző, ugyanakkor az emberi hibákra kíméletlenül rámutató szerzővé.

Duba Gyula elbeszéléseinek visszatérő szereplője Morvai, aki egyfajta Esti Kornél-féle alteregóként értelmezhető – bár Tőzsér Árpádot Kafka Josef K.-jára emlékezteti, és szerinte a szerző „nyilvánvalóan saját identitását kölcsönzi neki." (6) A keresztnév nélküli Morvaival először az 1963 körül íródott Valaki kopogott az ablakon c. elbeszélésben találkozhattunk, de alakja végighúzódik Duba egész életművén. Koncsol László mutat rá, hogy Morvait nehézkesen nevezhetnénk igazi hősnek: se ellenfele, se jól meghatározható személyisége nincs, „ilyen is, olyan is." Emellett az is világossá válik értelmezéséből, hogy Duba prózájában hemzsegnek a jelképek, amelyek jelentésmélyítő szerepet töltenek be, valamint hogy a múlt mindig mint a pozitív emberi értékek hordozójaként tűnik fel. Azonban az az erkölcs, amelyet az élet új rendje szül, ugyancsak egy létező és követendő erkölcs. Nem válik tehát egyoldalúvá a parasztábrázolása: egyértelműen nosztalgiával tekint erre a világra, azonban a városi életnek sem csupán az árnyoldalait mutatja be.

„A szó a fogalom képe, a fogalom pedig a valóság határozott néven nevezése. Ebből következik, hogy az írás a rendteremtés művészete, az esetlegesség, a véletlenszerűség és a káosz megszüntetésének és uralásának lehetősége, melynek törvénytevő hatalma és feladata van." – olvashatjuk Duba Gulya egyik nyilatkozatában. A nyelvet tehát egy megbízható eszköznek tartja, mégsem szabad eltekinteni a fenti mondat által előidézett másik tulajdonságtól sem: az írás nemcsak eszköz, hanem felelősség is. Ez a gondolat pedig a gyakorlatban is tetten érhető: a Madách Kiadó vezetőjeként rájött, hogy a szlovákai magyar irodalom a többféle hatás (egyrészt az anyaországi magyar irodalom, másrészt a cseh és a szlovák irodalom) által gazdagabbá tehető – és mindvégig céljai között szerepelt, hogy ez a gazdagság és sokszínűség létrejöjjön és tartóssá váljon.

 


(1) Cselényi László, Duba Gyula = Kimeríthetetlen tenger. Irodalmi barangolások az ókortól napjainkig, Lilium Aurum, Budapest, 2008, 257.

(2) Koncsol László, Értékek szembesítője. Duba Gyula novellái, Alföld, 1976/8.

(3) Fonód Zoltán, A magyar sors és a szülőföld hűségese. Duba Gyula szépprózai munkássága, Irodalmi Szemle, 2002/6.

(4) Szeberényi Zoltán, Duba Gyula, Pozsony, 1997.

(5) Fonód, i. m.

(6) Tőzsér Árpád, A perem és centrum identitásformái. Cselényi László, Duba Gyula, Koncsol László, Mács József egy-egy új könyvéről, Nyelvünk és kultúránk, 2010/3.

(7) Koncsol, i. m.

Kiss A. Kriszta

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.