hirdetés

Kazovszkij – Csendéletek

2016. január 29.

A túlélő árnyéka című El Kazovszkij-kiállítás képei ihlették Csutak Gabi szövegeit, melyeket egy új sorozat első darabjaiként közlünk. A rendszeresen jelentkező rovatban képzőművészeti alkotásokhoz született írások olvashatóak majd.

hirdetés

Rög Lórándnak

1.
Nem vagyok se nő se férfi, csak várom, hogy megetesse a farkasaimat. A bőröm alatt altatom őket. Ha megérzik a szagát, felélednek, de én kosztümöt hordok, hogy ne lássa, hogyan rángatóznak, mint régen, amikor még el kellett hessegetnünk a döglegyeket.

2.
Vízbe fulladt cigánylányok hajából lopott szalagokra fűzött fel, hogy valaki másra emlékeztessem, aki szerinte én voltam régen. Pedig én már nem tudok olyan lényre hasonlítani, akit neveken szólítanak. Amikor már foszladoznak a szálak, lassan kihúzom őket a kötőtűvel szúrt sebekből, hogy mégis kifeszíthessek valamit magamból a falán lógó képkeretekre.

3.
Minden lefejezett angyal láttán lihegnek bennem a farkasok, mert újra és újra őt vélik felismerni. Remegő horpaszuk miatt még a fényképezőgép gombját is alig tudom lenyomni. Otthon aztán csak elsuhanó fénysávokat találok, amikor ki akarom teríteni eléjük a tiltott zsákmányt.

4.
A körmöm alá gyűlt bőrcafatokból névtelen állatokat gyúrok, és elrejtem a vitrinben sorba rendezett műanyag lovasaim mögé. De ő erős, mint egy nő, és szép, mint egy férfi: éjszakánként kitör az üveglapok alól, és lekaszálja a csillagokat.

 

(A szövegek a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett A túlélő árnyéka című El Kazovszkij-kiállításhoz írt lábjegyzetek.)

Csutak Gabi

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.