hirdetés

Kedvencek temetője: Rejtő Jenő a Margó Fesztiválon

2018. június 11.

A Margó fesztivál harmadik napján, péntek este fél kilenckor a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarában a szavak mesterei ismét egy évfordulós nagy magyar íróból merítettek inspirációt. – A kedvencek temetőjében Szijj Márton járt.

hirdetés

Az irodalomnak azt a magányosságát kívánja ellensúlyozni a Margó, amely a könyv és az olvasó zárt kapcsolatából adódik. A Margó közösségi műfaj, az író, a könyv és az olvasó egymásra találása rendhagyó szerzői esteken, koncerteken és felolvasásokon, mellyel mindig az irodalom közvetítésének új útjait keresi. Nem volt ez másként a fesztivál harmadik napján sem, hiszen péntek este fél kilenckor a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarában a szavak mesterei ismét egy évfordulós nagy magyar íróból merítettek inspirációt. Pilinszky, Petri és Arany Toldija után most Rejtőn volt a sor, aki idén 75 éve hunyt el. A színpadon Tuskó Hopkins, Fülig Jimmy, Senki Alfonz, a Nagy Levin és Vöröskarom és mások mellett megelevenedtek olyan valószínűtlenül ismerős figurák, akik ma is nemzedékeket kötnek össze.

Rejtő a harmincas évektől kezdve a negyvenes évek elejéig publikálta novelláit és regényeit. A rendszerváltás után pedig számtalan gyűjteményes kötet, válogatás, (félbemaradt) sorozat, újabban (főleg a 2014-es jogdíj-kötelezettség lejárta után) e-book, hangoskönyv adja közre az író életművét, idehaza és külföldön egyaránt.

Az este házigazdája (ahogy az lenni szokott) Horváth Kristóf és a Bob és Bobék Orchestra volt, valamint közreműködött: Cserna-Szabó András, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Péterfy Gergely és Szécsi Noémi.

A fellépők az író regényeiről (illetve regényeiből) adtak elő változatokat, legtöbbször a slam poetry, a spoken word, de olykor akár az esszé vagy a levél műfaját hívva segítségül, melyeket a zenekar az éppen aktuális regény megzenésítésével konferált fel.

Fotók: Posztós János

Néhány perccel a meghirdetett időpont után a zenekar felvezetésével kezdetét vette az esemény. Az első vendég Cserna-Szabó András volt, slam poetryben elevenítette meg Vanek urat, a Vanek Úr Párizsban és A tizennégykarátos autó egyik emlékezetes szereplőjét. Cserna, mintha csak a tizedik kerületi Vanek Úr Polgári étkezdében ülve, szószokkal és fűszerekkel nyakon öntve adta elő Vanek úr kalandos történetét a szanatóriummal való levelezésétől kezdve az idegenlégióskodáson át a cirkuszi oroszlánnal való letelepedéséig.
Előbbi regény egyébként a nyolcvanas évek elején – jóval a szerző halála után – került elő még eléggé hevenyészett változatban, azonban idén a Szépmíves Könyvek kiadó jóvoltából végre olvasható a teljes, befejezett kézirat is.

Ezután a Péterfy Gergelynek öltözött Tuskó Hopkins (A három testőr Afrikában, Az elátkozott part), Csülök és Senki Alfonz legjobb barátja következett egy feszes slammel, amely rövidsége ellenére a műsor egyik fénypontja volt, amit a hatalmas taps is mutatott.

A harmadik fellépő, Szécsi Noémi előtt Bob és Bobék az este legfülbemászóbb számát adták elő a gyönyörű, de félelmetes Vöröskaromról, akinek a bőrébe bújva Szécsi, mint az egyetlen erős és önálló női Rejtő-karakter, a mindennapi szexizmus problémájára világított rá slamjében. A téma aktualitása mellett frissítőnek éreztem, hogy a performansz az előző kettővel ellentétesen egy kissé szabadabban mozgott a regény (Piszkos Fred, a kapitány) történetétől függetlenül.

Kukorelly Endre Piszkos Fred-előadásában az esszé és a „novellino” műfaját kötötte össze oly módon, hogy tulajdonképpen párhuzamosan olvasott fel két szöveget, közben egyikről a másikra váltva („majd mondom, mikor”). A két szöveg érdekessége volt, hogy tulajdonképpen egy szövegről volt szó, hiszen amennyire mindkettő megállt volna a saját lábán, annyira biztosította közöttük a koherenciát a folyamatos egymásra reflektálás.

Az együttes zenés slamjét követően Németh Gábor érkezett a színpadra és Fülig Jimmy hozzá írt levelét olvasta fel slammesített változatban (és helyesírási hibák nélkül), de az elmaradhatatlan, szállóigévé vált mondások (kés és kockázás) felelevenítésével.

A műsort alkotó előadások műfaji sokszínűségének keveredése nem hogy elnyomta volna Rejtő rejtőiségét, hanem éppen ellenkezőleg: rávilágított arra, hogy egy klasszikus szerzőt mennyire sokféleképpen lehet újjáéleszteni (miközben talán nem is halt meg soha igazán), a Bob és Bobék pedig változatos zenei eszközökkel tökéletesen hozta a regények hangulatát.

Az esemény az érdeklődőkkel teli PIM-udvarban este tízig tartott.



Szijj Márton

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.