- Tanár úr, én készültem!\\r
     - Igen, fiam? No akkor min csodálkozik annyira? Üljön le és kezdjük!\\r
     - Bocsánat, de lehet, hogy eltévedtem. Talán mégsem ez az a nap, nem ez az épület, nem ez a terem...
     - Hogyhogy?
     - Sehol a megszokott félhomály, égnek a villanyok, ...ott balra a pódiumtól a Rádió felvevőpultját látom három szorgos technikussal és... igen, semmi kétség, velük van Bán Magda rendező is.
     - Ne ravaszkodjon! Készült?
     - Igenis, Tanár úr, én készültem! Csak olyan különös most minden...\\r
     - Ez természetes. Mit tud a hatosról?
     - Ha a mai napon a hatost, Benedek Anna, Grecsó Krisztián, Horváth Györgyi, Kálmán C. György, Károlyi Csaba és Vörös István alkotja, akkor azt Szextettnek hívjuk.
     - Nézzen ki az előtérbe! Látja őket?
     - Igen, kérem! Nagy Gabriellával ülnek egy asztalnál, és igen tanakodnak.
     - Folytassuk! Mi jut eszébe az egyről?
     - A Szextett egyetlen vendége, Szabó Magda írónő. A nyílt vita tárgya a szerző: Für Elise című könyve, mely nem az egyetlen regénye.
     - Eddig jó! Nézzen két sorral a háta mögé!
     - Ó, hiszen ott ül Magda néni, kezében a Holmi márciusi számával. 
     - Most valljon szépen a négyesről is!
     - A Für Elise negyedikkiadását az Európa Kiadó jelentette meg. A belső címlapon a Cilinek ajánlás szerepel, de ez nem volt mindig így. 
     - No, és ha összeadja a 6-ost, az 1-est és a 4-est, az mennyi?
     - 11! Jé, ma pont április tizenegy van. Akkor mégiscsak jókor jöttem, és ez a Műcsarnok.
     - És tudja, mire készülnek a Szextett tagjai?
     - Ők hatan vállalva a kritikusi szerepet...
     - Ez az! Szerep, szerző, 6 és 1! Nos?
     - Megvan: Hat szerep keres egy szerzőt!
     - No látja, tehát minden rendben van. Ugye rájött a négyes további összefüggésére is? Gondoljon a szerepek olykor kibogozhatatlan viszonyára! Gyorsan súgjon egy nevet, mert a Szextett már elfoglalta a helyét!
     - Henrik - seppegtem a Tanár úr fülébe. 
     
     Ő elmosolyodott, én meg próbáltam ellesni Horváth Györgyi irigylésre méltó lazaságát, aki a mai estén a moderátor szerepét is magára vállalta. Pedig nem volt könnyű a megszólalás, mert valami hihetetlenül finom, tapintható sűrűségű, tisztelet- és szeretetteljes légkör burkolta be a termet. Belőlünk áradt, valahová a hátam mögötti második sor felé.
     
     Horváth Györgyi első kérdése arra irányult, hogy valóban önéletrajzi regényről van-e szó a Für Elise esetében? Vörös István, aki olvasás előtt a külső borítótól rendszeresen megszabadítja a könyveket, egyértelműen regényként értelmezte. Bár visszahelyezve a borítót - így annak fülszövegét, a mű szerves részévé téve -, már nem is olyan egyértelmű a válasz. 
     (Ma este még egy borító is szerepet játszik. Hmm... hihetetlen.)
     A külső megközelítés után, kritikusaink gyorsan belemerültek a tartalmi összefüggések elemzésébe. Kiderítették, hogy a regény alakjai közül egyik-másik már egy-egy előző műből köszön vissza ránk. Ha pedig feltűnésükben ilyen következetesség fedezhető fel, akkor érdemes utána nézni valódiságuknak is. Lendületesen rajzolódott ki előttünk egy egész életmű utalásos rendszere, mely tovább segítette a nyomozást a dokumentumértékekkel bíró részek beazonosításában. Hamarosan megoszlottak a vélemények az önéletrajzi meghatározásról.
     Tovább bonyolította a cseppet sem egyszerű helyzetet a moderátor megjegyzése: "Az életrajzi alakok is a fikció által meghatározottak."
     Ezzel egyetértve Grecsó Krisztián is a regény mellett tette le a voksát.
     Ám ekkor felbukkant egy különös regényalak: Cili. Az örökbefogadott leánygyermek elválaszthatatlan része a vele együtt felnövő Magdának. Mindkettőjük istenáldotta tehetség. Cili már az óvodában kitűnik énektudásával, Magda pedig 3 évesen szólal meg először: latinul. A két gyermek szinte mindenben ellentéte a másiknak. 
     "- Cili és Magda hiányaiból, egyetlen ember gyúródik össze" - merengett Vörös István. 
     "- Egymásban tükröződik a tökéletesség és a hiba" - állapította meg Grecsó Krisztián.
     Éreztük, valahol e két regényalak között bújik meg az igazság. A hat szerep forró nyomon van, mindjárt megtalálják a szerzőt.
     Már-már hátradőltünk, amikor újabb kétségek merültek fel. Ha Cili alakja valóságos, akkor tényleg önéletrajzi regényről van szó. 
     De ki is ez a Cili?
     Vörös István úgy vélte, hogy magát a dalt, a muzsikát megtestesítő kisleány a regényben születik meg. "Sőt, maszkokat lát maga körül, szereplőket és szerepeket" - toldotta meg Kálmán C. György. Benedek Anna a regény elején kétdimenziós figurákat látott, stilizált jelenetekben feltűnni. Nem találta élőnek őket. A leánynevelőintézet túl kemény ábrázolása is abban erősítette meg, hogy nem valós világban játszódik a történet. Ekkor vetődött fel, hogy a gyermeki világlátásban gyakran egybemosódik az objektív valóság és a képzelt világ. A nézőpont az, ami játékos fénytörést okozva a dolgok csillámló felületén egy csalóka világot fest elénk. De ettől még minden lehet valódi.
     (Hű, Tanár úr! Itt valami hihetetlen koincidencia gyűrkőzik. 6, 4 és 1.)
     Moderátorunk ekkor jól időzítve kitágította az értelmezés tartományát. Egy egész életműre feszítette ki a textuális hálót. Felhívta a figyelmet a regény közepe táján található latin auktorok említésére, a mitológiai személyekre és a remekbe szabott retorikára.
     Az Elfújta a szélre való emblematikus utalásokról sem feledkeztek meg a kritikusok. Grecsó az összetett mondatok varázsáról beszélt, elemezve azok hátravetett részeit, melyek ostorcsapásszerűen magyarázzák meg, hogy miről is volt szó fél oldalon keresztül. A retorikai szövegek, szónoklatok mozgatják a párbeszédeket. A fentebb említett háló mintha megszűnne egy idő múlva, ezzel egy kicsit kötelességből megírt rész érzetét keltve.
     Az apa-anya szálak kidolgozatlanok. Cili és Magda alakja viszont nagyon erős.
     "Egy kritika Magdát tartja főszereplőnek" - dobta be az újabb fejtörőt Horváth Györgyi.
     Némi vivódás után konszenzus jött létre: Cili és Magda között nem igazán lehet megosztani a főszerepet.
     A regény címének apropóján a zeneiség témáját járták körül az ítészek. Volt, aki operához, volt, aki dalhoz érezte közelebb a művet. Szerkezetét tekintve a spirál formában egyeztek ki, az ismétlődő részekre alapozva a megállapítást. 
     A trianoni árvák sorsáról bőséges tudásra tehetünk szert a történetet olvasva. Ám ez ismét becsempészte a dokumentum fogalmát, mely egyre makacsabbnak tűnt a mai estén.
     Elérkezett az idő, hogy a hallgatóság is szóhoz jusson. Egy fiatal hölgy úgy érezte, hogy védelmébe kell vennie a szerzőt. Számára bántó volt a mű ilyen alapos felboncolása. Kálmán C. György frappáns válaszában tisztázta a félreértést: a Szextett tagjai nem azért szedik apró darabokra a regényt, mert nem szeretik, hanem azért, mert egy mondatban képtelenség megfogalmazni, hogy miért jó vagy rossz valami. Ők csak elvégezték, amire hivatottak, a maguk tudása és becsülete szerint.
     Rendhagyó pillanat következett: Szabó Magda a Szextett közé ült. 
     Egyáltalán nem sérelmezte a kemény bírálatot. "Kedveseim, nem vagyok cukorból" - mondta mosolyogva, és hogy örül, hogy a fiatalság ilyen bátor és szókimondó. Egy igazi írónak ezt ki kell bírnia. Ő pedig szereti és tiszteli az ifjúságot. Ezért egyenesen a kozmetikustól jött közénk. Aztán váratlan leleplezésekre kerített sort.
     Körbeadta Cili fotóját.
     Elárulta, hogy a kézirat a gépelés folyamán elveszett, majd megkerülve összekeveredett. 
     Ez az oka a jól észrevett ismétlődéseknek, az időbeliség furcsa szekvenciáinak, az utólagosan magyarázó részeknek és a textuális háló megszűnésének.
     Köszönő szavaival mégsem vehetett könnyed búcsút, mert a Szextett tagjai sorra nyújtották át dedikálásra a köteteiket. Ezen felbátorodva szempillantás alatt kígyózó sor alakult a publikum tagjaiból is.
     A hat szerep keresett egy szerzőt, és megtalálta. Bizonyságul ott lapul mindegyikőjük Für Elise példányában a becses szignó.