Hétfőn, január 12-én született 133 éve Jack London, többek között A vadon szava, A beszélő kutya, az Az éneklő kutya, a Fehér Agyar és a Martin Eden szerzője. Az évforduló alkalmából arra voltunk kíváncsiak, igaz-e, hogy "a mai gyerekek nem olvasnak eleget", és nem ismerik a klasszikus ifjúsági regényeket, vagy legalábbis azokat, amelyek szüleik, nagyszüleik idejében voltak népszerűek. S bár erre az összetett kérdésre természetesen nem kaphatunk egyértelmű választ, megkerestük az olvasáskutatással és -módszertannal foglalkozó szakembereket, néhány diákot és tanáraikat, akik közvetlen tapasztalataikkal igazoltak bennünket abban az optimista feltevésünkben, hogy - ha nem is mindenki, és nem is eleget - de igenis olvasnak a diákok. Kérdés persze, hogy mit olvasnak, és az is, vajon baj-e, ha nem a szülők-nagyszülők által etalonként emlegetett olvasmányokat bújják.

Claire Trevor és Glenn Ford az 1942-es Adventures of Martin Eden című filmben

2005-ben az emlékezetes Nagy Könyv programsorozat bizonyította, hogy életünk legmeghatározóbb olvasmányélményeit gyakran gyerekként, fiatal kamaszként szerezzük; akkor egy ország döntött úgy, hogy A Nagy Könyv, vagyis "az ország kedvenc könyve" az Egri csillagok legyen. Rosszmájú megjegyzések szerint ez azért van, mert az általános iskola óta a többség nem olvasott mást. Szerintünk inkább azért ragaszkodunk felnőttként is e regényekhez, mert visszarepítenek a gyerekkor világába. E cikk ötletének megszületésekor magunk is tapasztaltuk, milyen mély érzelmek törnek fel a szerkesztőség tagjaiból a kedvenc ifjúsági regények kiválasztásakor. Egyik kollégánk például, akinek nem árulhatjuk el a nevét, töredelmesen bevallotta, hogy ő máig nem olvasta el elejétől a végéig a Légy jó mindhaláligot, mindig csak az utolsó két oldalt, újra és újra, a katartikus élmény reményében, a sírás felszabadító erejében bízva. Ha már itt tartunk, nézzünk néhány szerkesztőségi kedvencet: szinte egyszerre kiáltottunk fel Edmondo de Amicis Szív című regénye hallatán, Erich Kästner történetei (akinek egyik legismertebb regényét Jánossy Lajos még Gyurka (sic!) és a detektívek címmel olvasta), a végtelen mennyiségű indián-könyvek, és a Rejtő-művek szinte mindenki listáján szerepeltek. Na és persze a Pál utcai fiúk, Fekete István, a pöttyösök és csíkosok, a Brontë-regények, a Fecskék és Fruskák, fiatalabb generációk körében az Anne Shirley- és az Édesvölgyi suli-sorozat, és folytathatnánk a végtelenségig. 

Kamarás István akadémiai doktor, a Magyar Pax Romana alelnöke, a Pannon Egyetem Antropológia és Etika tanszékének habilitált docense, olvasáskutató szerint elsőként tisztázni kell, mit értünk ifjúságon: "a 13-14 évesek még gyerekek (még akkor is, ha esetleg már "ifjúsági" zenét hallgatnak és "felnőtt" thrillert, akciót, horrort néznek)", és mit ifjúsági regényen: "Amit a kiskamaszok olvasnak? (Vagy olvasnának, ha olvasnának?) Vagy, amit a nagykamaszok nem olvasnak. Mintha nem lenne megfelelője az ifjúsági zenének regényben. 1964-ben még Gárdonyi és Mark Twain ott volt a legnépszerűbb szerzők között, 1985-ben már nincs ott ifjúsági regény, a 15-19 évesek körében olyan művek népszerűek (pontosabban: népszerűbbek, mint az idősebb korosztályokban), mint a Pillangó, A lepkegyűjtő, az Akiért a harang szól, a Virágot Algernonnak, A fej nélküli lovas, az Északnyugati átjáró, A zöld íjász, 2008-ban pedig Robin Cook, Danielle Steel, Stephen King. Úgy vélem, a valamennyire nívós gyermek-, ifjúsági és szórakoztató irodalomnak is van helye az oktatásban. Nem lehet megtenni, hogy ne legyen arról is érdemben szó, ami a gyerekeknek és fiataloknak (éppen) tetszik. A tévé semmiféle - elképzelésre késztető - olvasmányt nem pótol. Érződik a mai 15-18 évesek körében a fiú- és lányregények hiánya, és az ebből fakadó szocializációs deficit."

S hogy helyet kapjanak-e a régi klasszikusok a mai oktatásban? "Ragaszkodni, de nem erőltetni, ez rendkívül nehéz feladat. Bizonyos iskolák, bizonyos tanárok, bizonyos pedagógiai és irodalomtanítási módszerek, bizonyos helyzetek esélyt adhatnak akár még klasszikusoknak is. A kiskamaszoknak ajánlanám a gyerekirodalom legjobbjait Lázár Ervintől a Micimackón keresztül a Harry Potterig, Vernétől Lemig és Rejtőig, de ajánlanám Darvasit, Szabó Magdát, Endét is. Nagyon különbözőket a nagyon különböző társadalmi helyzetű 13-14 éveseknek. (Unokáim ekkor a Jane Eyre-t falták.) Az ember, a gyerek és a fiatal is, jó esetben valamihez olvas, kevésbé jó esetben valami ellen vagy valami helyett. Itt is érvényes az „akinek van, annak adatik” evangéliumi elv. Az irodalomolvasás sokkal jobban növelné a manapság minálunk mindenhonnan nagyon hiányzó empátiát, mint a mozgókép; csakhogy az empátianövelő olvasmányok befogadásának egyik legfontosabb feltétele éppen az empátia. Ebből a bűvös körből kitörni úgyszólván csak varázslat segítségével lehetséges. Harry Potternek váratlanul sikerült...."

Kovács Eszter, a Pozsonyi Pagony Kiadó vezetője kiemelte, hogy "viszonylag sok ifjúsági regény jelenik meg, elég nagy választékban. Ebben jobban lépést tartunk a nyugattal, mint a képeskönyvekkel. Nagyon divatos a fantasy, ez a fő trend, sokkal inkább, mint a mi gyerekkorunkban (Gyűrűk ura, Narnia, Eragon, Sárkánylovasok, stb.), és nagyon sok olyan ifjúsági regény van, amely komolyan foglalkozik mindenféle kamasz (és nem csak kamasz) problémákkal – persze ezek lehetnek tinglitangli csajos sztorik is, de sokszor egyáltalán nem csak azok. Elvált szülők, kábszeres testvér, alkoholista anyuka ugyanúgy lehet téma, mint az ezeknél mondjuk köznapibb, de fontos problémák, például a magány, vagy a beilleszkedés nehézsége. Azt hiszem, manapság a klasszikus szerzők (mint Jack London vagy Verne) kevésbé divatosak, de folyamatosan jelen vannak a piacon, ez pedig nem jelent mást, mint hogy veszik őket, tehát igény van rájuk. Csak nyilván nem keltenek akkora szenzációt."

"Az ifjúsági regények között nagyon jó az angol Jacqueline Wilson, az osztrák Christine Nöstlinger, az amerikai Lois Lowry vagy a német Cornelia Funke. Ezzel a négy szerzővel egyébként nagyjából a különböző stílusokat is lefedtem: J. Wilson trendi és lelkizős kamasz szerző, igazi csajos könyvekkel, Nöstlinger talán kevésbé vagány és modern, de nagyon ért a gyerekek nyelvén, a fiúkén is, Lowry komolyabb és bátrabb témákhoz nyúl, Funke pedig nagyon jó fantasy-szerző." Nincs ok a panaszra, aki akar jó könyveket találni, az talál. "Az, hogy a mai gyerekek nem olvasnak, nem igaz. Inkább azt mondhatjuk, hogy másfajta irodalomra van szükségük, mint az 50-100 évvel ezelőtti gyerekeknek, az Egri csillagokat és a Légy jó mindhaláligot valóban nem csípik, de egy olyan könyvet, amelynek feszes-pörgős cselekménye van, vagy egy olyat, ami abszolút az ő életükről szól, azt szeretik."

Megkérdeztük Tamás Zsuzsa irodalmárt, a prae.hu gyerekrovatának vezetőjét, aki Kamarás Istvánhoz hasonlóan elsőként az ifjúsági regény fogalmának megváltozására hívja fel a figyelmet: "A kérdés magában hordozza azt az előfeltevést, hogy egyrészt vannak kortárs ifjúsági regények, másrészt azok sikeresek is a mai olvasók körében. Több „felnőtt” írónk jelentkezett az elmúlt években gyerekkönyvvel, ezek azonban sokkal inkább meseregények, mint ifjúsági regények. S bár felnőtt fejjel olvasva szórakoztató könyvekről van szó, mind világlátásukkal, -ábrázolásukkal, mind nyelvezetükkel, terjedelmükkel több ízben feszegetik a meseiség (akár a mai meseiség) határát, ezzel jócskán próbára téve az elvileg megcélzott olvasóközönség türelmét. Ha a magyar könyvpiacon megjelenő ifjúsági regényekről beszélünk, elsősorban az Animus kiadó kitűnő kiadványai jutnak eszembe. A Harry Potter-sorozat kiadója Rowlingon kívül is számos remek szerző regényeit adja ki sorra, olyan professzionális szerzőkéit, akik – érzésem szerint – még mondataik hosszának megszabásakor is szem előtt tartják, milyen idős gyerekeknek szánják művüket, s miközben nyelvileg és cselekménybonyolításban viszonylag egyszerűek maradnak, nem félnek bonyolult – és a gyerekeket nagyon is érintő – témákról szólni. Például a modern lányregények anyja, Jacqueline Wilson tudja, milyen nehéz elvált szülők gyerekének lenni (A kofferes kislány), vagy akár idős házaspár egy szem gyermekének (Komisz lányok); tudja, hogy egy olyan anyát is nagyon lehet szeretni, aki saját bizonytalanságai miatt elviselhetetlen (Micsoda anya!) és még sorolhatnám. Lois Lowry pedig az utópiák nyelvén mesél másságról és elfogadásról (Az emlékek őre; Valahol, messze; Hírvivő), de jelent meg regénye az 1943-as dániai ellenállásról is, amelynek során csaknem a teljes zsidó lakosságot átmenekítették Svédországba. A kiadó regényei között olvashatunk még hajléktalan kisfiúról (Paula Fox: Majomsziget), a varsói gettó kis lakójáról (Uri Orlev: Sziget a romok között) stb. A felsorolt regények nem rémesebbek, mint a gyerekeket körülvevő világ, sőt a maguk szelíd eszközeivel éppen megérteni segítenek azt."

Tamás Zsuzsa is feltétlenül beemelné ezeket a regényeket az oktatásba. "A kötelező olvasmányok jelenleg is működő rendszere úgy elhibázott, ahogyan van. Nem számol a gyerekek életkori sajátosságaival (a kötelezőként számon tartott regények, talán A Pál utcai fiúk kivételével, életkoruknak nem megfelelő problémákat tárgyalnak); az ábrázolt világok és a saját világuk közti lassan áthidalhatatlan szakadékkal; és egyébként is óriási tévedés azt hinni, hogy elég egy tanévre egy regényt feladni. A gyerekek sok-sok könyvet képesek felfalni, ha valóban érdekli őket, amiről olvasnak. Talán az sem katasztrófa, ha nem szüleik, nagyszüleik kedvencei adják meg nekik azt az élményt, amely az örömmel olvasás páratlan élménye. Elvégre mi sem azok a „fürgencz fiúk és jó kis leánykák” voltunk-vagyunk, akiknek Döbrentey Gábor képzelte olvasóit az 1800-as években…"

E témakör vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elmúlt hónapokban nagy vihart kavart Nógrádi Gergely által újraírt klasszikusokat sem. A PetePite kiadó (a nagysikerű PetePite című regény szerzője, Nógrádi Gábor saját kiadója) arra vállalkozott, hogy újramesél egyes klasszikusokat. Egyelőre A kőszívű ember fiai és Az arany ember, valamint az Egri csillagok című regénye jelent meg „újramesélt” változatban, de előkészületben van a Szent Péter esernyője és a Nyomorultak is. Nógrádi a többszáz oldalas klasszikus regényekből a mai fiatalok számára érthető, rövid, "izgalommal és örömmel olvasható" változatokat készített. Káros folyamatról, a klasszikus művek meggyalázásáról, vagy az aktuális trendek követéséről, tanári segédeszközről van szó? 

A kiadó szerint "A klasszikusok olvasása nehéz a diákok számára. A régies nyelvezet, az idegen szavak és a bonyolult körmondatok miatt a legtöbb fiatal már néhány oldalt sem képes elolvasni Jókaiból." Szerinte ugyanakkor elengedhetetlen ezeknek a műveknek az ismerete, mert "igazán magyar érzelmű és tudatú művelt polgár nem lehet, aki nem ismeri a Baradlay család, Bornemissza Gergely vagy Tímár Mihály történetét."

Ha kezünkbe vesszük a könyvet, a karcsú kötet címlapján ugyanakkor szerzőként Jókai Mór és az eredeti cím szerepel, csak a "Klasszikusok újramesélve" szlogen jelzi, hogy nem az eredeti művel van dolgunk. Az újramesélő szerző, Nógrádi Gergely neve csak a negyedik oldalon az apró betűs impressszumban szerepel ("Szöveg / Jókai Mór eredeti regénye alapján újramesélte: Nógrádi Gergely"). A kötet megjelenésekor megkerestük Margócsy István irodalomtörténészt, aki "barbár hülyeségnek" nevezte a kezdeményezést, és felháborítónak tartja, hogy Jókai nevét ilyesfajta üzleti célra használják fel. Margócsy szerint ez a "regény" nem egyenlő Jókai regényével, hiszen a Nógrádi által részben megőrzött dialógusokkal nem pótolható az eredeti teljes cselekmény (az 500-600 oldalról 150-160 oldalasra rövidített változat Nógrádiék szerint "mégis teljes remekmű"). Ezekkel a könyvekkel Margócsy szerint nem hazafiakat nevelünk, ahogy Nógrádiék állítják, hanem sznobokat.

Tarján Tamás irodalomtörténész, a kiadvány szakmai lektora ezzel szemben reményének adott hangott: a sorozat "olyan pedagógiai segédlet, irodalmi bázis lesz, amelyre az oktatás alapkeretei között, megfelelő metodikával építeni lehet, s amely az iskolai fórumokon kívül is értékes segítséget, "oldalvédet" jelenthet a szépirodalom számára." Tamás Zsuzsa szerint ugyanakkor "Az újramesélés mint megoldási kísérlet azt sugallja: a hetedikes kötelező olvasmány még mindig A kőszívű ember fiai (s mellé: ötödikben A Pál utcai fiúk, hatodikban az Egri csillagok, nyolcadikban a Légy jó mindhalálig). Pedig az erősen élő tanítási tradíció ellenére sokkal nagyobb volna a magyartanárok mozgástere. Jelenleg ugyanis egy kompetencia alapú nemzeti alaptanterv, a NAT 2003 van érvényben. Ez csak azt határozza meg, hogy a különböző életkori szakaszokban – nem is osztályokról beszél – milyen képességterületen kell fejlődnie a diákoknak. Nem ír elő konkrét tananyagot, tehát nemcsak kötelező olvasmányokat, de még szerzőket, műveket sem határoz meg. A hajdani kronologikus irodalomoktatás tette hetedikes kötelező olvasmánnyá Jókait, hiszen a XIX. századi irodalom hetedikes anyag volt, s a XX. századi nyolcadikos (Légy jó mindhalálig). Sem a heroikus, történeti nagyregényre, sem egy olyan gyerek finomságára, tétovázásaira, akit legszívesebben jól megvernének a szünetben, nem fogékonyak a mai gyerekek. Később, már nem „ifjúságiként” elolvashatják, s meg is érthetik, meg is szerethetik mindkettőt (s valószínűleg Nyilas Misi történetét – a magányos szembeszállást egy emberidegen rendszerrel – hamarabb meg is szeretik). Mindenesetre A Klasszikusok újramesélve sorozat kezdeményezői érzékelték a mai gyerekek és a kötelező olvasmányokként számon tartott – nem ifjúsági – regények közti szakadékot, de ahelyett, hogy alternatívát kínáltak volna fel, úgy kerestek megoldást, hogy konzerválták a problémát (továbbra is maradjanak ezek a kötelező olvasmányok – immáron ráadásul lerövidítve). Az újramesélés másik implicit üzenete az, hogy a „kötelezők röviden” típusú kiadványoknak létjogosultságuk van. Ezt nagyon károsnak tartom. A kihagyhatatlan, de – tudjuk – egészében fogyaszthatatlan kötelezők olvastatása helyett (gondolok itt a középiskola hagyományos olvasmányaira is, Íliász, Isteni színjáték stb.) akkor már inkább részletek olvastatását és közös feldolgozását preferálnám."

Megkerestük Szalontai Ágnest, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium magyar-francia tanárát, aki szerint egyáltalán nem igaz, hogy nem olvasnak ma a gyerekek. Természetesen nehéz megtalálni, hogy mivel lehet megfogni őket, de annyi bizonyos, hogy igazodni kell hozzájuk: ők például hetedikben lecserélték Verne Két évi vakációját és a Gullivert Böszörményi Gyula Gergő-sorozatára, amit imádnak a gyerekek, valamint olvassák még Darvasitól a Trapitit, Szijj Ferenctől a Szuromberek királyfit, Lázár Ervintől a Szegény Dzsoni és Árnikát, vagy Varró Dánieltől a Túl a Maszat-hegyent (ami náluk érettségi tétel is, Varró Dániel is AKG-s volt). A Légy jó mindhalálig helyett inkább az Abigélt választották, amit szintén nagyon szeretnek. Hiába imádja ő például Jókait, ha a gyerekek egyszerűen nem értik, Az arany embernek sokszor a szerkezetét sem bírják követni. Így aztán próbálnak olyan könyveket keresni, amelyek az olvasást szerettetik meg velük. A diákok viszont gyakran nem merik behozni az órákra azokat a könyveket, amiket olvasnak. De miért lenne baj, ha egy igényes lektűr, A katedrális vagy a Da Vinci-kód miatt éreznek rá az olvasás ízére? Sok tanítványa éppen A katedrális után kezdett hosszabb könyveket olvasni, és jutott el például Umberto Ecóig. De a régi klasszikusok közül is sok máig hatalmas népszerűségnek örvend, például a Tanár úr kérem, A Pendragon legenda, a Bűn és bűnhődés, na és persze Rejtő minden mennyiségben. Nagyon szeretik még az Asimov-regényeket, a Galaxis útikalauzt, A gyűrűk urát, vagy Wodehouse-t (Forduljon Psmithhez), a lányok mostanában pedig Ann Brashares Négyen egy gatyában sorozatáért rajonganak. Na és persze nem maradhat ki a sorból Harry Potter sem, aki olyannyira népszerű, mondja Szalontai Ágnes, hogy még a "sznobságból Harry Potter-gyűlölők" is szó szerint idézik.  

Készítettünk egy nem reprezentatív gyors felmérést is a fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium és a Közgazdasági Politechnikum mintegy ötven (14-18 éves) diákja között.  Arra kerestük a választ, mit olvastak utoljára a kötelező olvasmányokon kívül, mi alapján választanak könyvet, és melyek voltak a kedvenc regényeik az általános iskolában. Mondanunk sem kell,  a kedvencek között magasan győzött a Harry Potter-sorozat, de a második helyen szinte holtverseny alakult ki A Pál utcai fiúk és a Rejtő-könyvek között, mögöttük biztos befutó még Böszörményi Gyula Gergő-sorozata, A gyűrűk ura, az Asimov-regények és az Egri csillagok. A diákok válaszai tehát alátámasztják a megkérdezett szakemberek véleményét, a felidézett címek nagyjából ugyanazok. S ha már ezen a héten volt Jack London születésnapja, rákérdeztünk arra is, mit tudnak  róla. A válaszadók körülbelül 10 százaléka tudott felsorolni Jack London-regényeket, sőt még a kedvenc regények között is akadt elvétve egy-két A vadon szava vagy Fehér agyar, a többség azonban nem nagyon tudta megmondani, ki volt (egy válasz a sok közül: "Az égvilágon semmit sem tudok róla, azt hinném, ingmárka..."). Ám aggodalomra semmi ok: az utolsó olvasmányélményt firtató kérdésre olyan könyveket soroltak fel a diákok, mint például A GULAG-szigetcsoport, A firenzei varázslónő, a Mester és Margarita, Az alkonyat, az 1984, Horowitz és Vonnegut vagy Mérő László könyvei, az Utas és holdvilág, Pí élete, vagy A pestis.

A Felsőoktatási Információs Szolgálat (FISZ) 2007-es Országos Középiskolai Kutatása (512 középiskola, 2863 diák részvételével)  volt a legutolsó reprezentatív felmérés ebben a témában. A felmérés eredménye szerint országosan még mindig a klasszikus szerzők a legkedveltebbek a középiskolások között.  A korábbi évekhez hasonlóan a diákok első három legkedvesebb irodalmi személye ugyanaz volt, csak a sorrend változott, 2007-ben Ady Endre, József Attila és Petőfi Sándor voltak a legnépszerűbbek. A legnépszerűbb húszba bekerült még Jókai Mór, Radnóti Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Mikszáth Kálmán, Szabó Magda, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és Tóth Árpád. A külföldi kedvencek között inkább találni már kortárs szerzőket, mert habár Shakespeare  is előkelő helyen áll a listán, mellette népszerű J. K. Rowling is. A Gyűrűk ura-trilógia szerzője azonban 2007-ben már nem fért bele a húsz legjobb hazai és külföldi író, költő listájába. Helyét a brazil származású Paulo Coelho vette át, mellette Agatha Christie,  Edgar Allan Poe és Dan Brown, a nagysikerű Da Vinci-kód szerzője szerepel a listán.