hirdetés

Kemény István: Gyűlölet helyett - Antal Balázs versei

2018. április 15.

Antal Balázs sokfelől lát: Pestről és Kolozsvárról és Nyíregyházáról és Csernelyről, a szülőfalujából is. A falusi kisfiú szemével. Meg az egyetemista szemével. Meg az egyetemi tanár szemével. És persze a költő szemével is. - Antal Balázs költészetét a hónap szerzője, Kemény István méltatja.

hirdetés

Ez itt egy fiatal tehetség bemutatásának a helye. De Antal Balázs negyvenegy éves, és már rég nem tehetség, hanem érett költő, sőt, a legfontosabbak egyike ma Magyarországon.

De Antal Balázs fiatal. Nemcsak hozzám képest, hanem sajátos költői pályafutása miatt is. Merthogy egy verseskötete jelent meg eddig: a tavaly ősszel. Címe: Vad. A könyv verseit sokan ismerték már, mert sok év óta jelennek meg, de csak most gyűjtötte össze (és adta ki a Műút, kabai lóránt szerkesztésében). Második novelláskönyve szintén tavaly jelent meg. 2017 tehát Antal Balázs pályafutásában olyan, mint egy elképesztően erős indulás. Csak éppen negyvenévesen.

Antal Balázsnak valahogy máshogy jár az órája. Eddigi életművének az alapja az öregekhez való viszony. Nem az öregséghez, nem az öregedéshez, hanem magukhoz az öregekhez. Az öreg emberekhez. Az öreg falusi emberekhez.
Magyarország társadalma öreg. (Ha Antal Balázs költészetének a távlatait nézzük, Európa, az európai társadalom is öreg, vagyis ha úgy tetszik a 21. század legaktuálisabb témája az övé.)

Innen, Pestről már vagy száz éve úgy néz ki a falu, hogy mindjárt vége. Néptelenedik el, öregedik el, reménytelenedik el. Hogy mindjárt nem lesz. Hogy már most sincs. Hogy már el is rohadt. Hogy jé, még mindig van, de ha van is, már nem érdemes foglalkozni vele. Mert ami még van belőle, az nem számít, mert az rossz.
Antal Balázs sokfelől lát: Pestről és Kolozsvárról és Nyíregyházáról és Csernelyről, a szülőfalujából is. A falusi kisfiú szemével. Meg az egyetemista szemével. Meg az egyetemi tanár szemével. És persze a költő szemével is. (És a prózaköltő szemével is. Mert a novellái alapján is költő.) És minden nézőpontját fenntartja, és mindegyikből élesen és kegyetlenül pontosan beszél.

És azt mondja, hogy minden igaz, ami látszik Pestről. Igen, a falu elrohadását mondja, az örök elrohadását, és az elrohadásban való létezését. Hogy létezik a falu, és létezni is fog. De így, ahogy most. Öregen és örökre megkeseredve.
Olyan indulattal mondja, ami első pillantásra gyűlöletnek látszik, pedig a legkeserűbb szeretet. De olyan keserű, amilyet én nem is tudtam elképzelni. Mert ilyen keserű szeretet nincs is. De Antal Balázs megmutatta nekem, nekünk, hogy van. Hogy igenis létezik annyira keserű szeretet, ami a megszólalásig hasonlít a gyűlöletre, de mégsem az.

És ezzel arra is rámutatott, hogy vannak olyan emberek, dolgok és tárgyak, amiket csak ennyire keserűen lehet szeretni. Egyszerűen nem lehet édesebben, mert abból hazugság lenne, képmutatás, és végül valódi gyűlölet. És ilyen emberekből, dolgokból és tárgyakból áll a mai Magyarország és a halálra fáradt és fárasztott mai magyar társadalom, Pesten és vidéken. Amit valahogy mégis muszáj szeretnünk, mert a másik lehetőség a semmi. Én is szeretni akarom. És ebben segít nekem Antal Balázs. Nagyon-nagyon sokat.

Kemény István

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.