hirdetés

Kemény István: Nílus (részlet)

2018. április 8.

„A szó elszáll, és megmarad" – A hónap szerzőjétől, Kemény Istvántól négy verset olvashatnak a Könyvfesztiválra, a Magvető kiadónál megjelenő Nílus című kötetéből.

hirdetés

Növényevők dala

Valószínűtlenre szelídítve
csordában élek Bulgáriától Normandiáig,
száraz szabadságot legelek
a kivilágított szavannán,
és jogosnak érzem, hogy vadásznak rám.

Megértem az oroszlánt, a leopárdot,
tolerálom a krokodilt, a hiénát.
Amikor megnyitják a torkomat,
türelmesen, kissé ijedten nézem,
ahogy méltatlankodva távozik a vérem.

Nem panaszkodom, én akartam így,
négy lábon stabilabb, Európa fikció volt,
na meg a bűntudat meg a barbárokra várás,
meg a dolgok másik oldala folyton,
és a ragadozók sem boldogok.

jön a bizottság helikopterrel
megy a bizottság helikopterrel
több vizsgálat is folyik az ügyemben
felkel a nap egyedül
lenyugszik a nap egyedül.

 

Internet

A szó elszáll, és megmarad.

 

Címszó az ásványlexikonból

Szingularit: az emberi értelem számára áthatolhatatlan,
ásvánnyá sűrűsödött jövőkép. Keménység, szín ismeretlen.
Nevét a technológiai szingularitás kifejezésről kapta. Az
utolsó ítélet alkalmával kiosztásra kerülő jutalomplakettek
legalkalmasabbnak ígérkező alapanyaga.

 

A Leglassúbb Teve tánca

és jöttek
jöttek
az események:
esemény
újabb esemény
újabb esemény
újabb esemény
és egy
karavánra
hasonlítottak.
de nem is
hasonlítottak:
pontosan
az voltak
így együtt:
karaván.
külön-külön
pedig
tevékre
hasonlítottak
az események:
esemény
újabb esemény
mind egy-egy
tevére.
és ez így ment
legalább
ezerszer
ezerszer
tízezer éve.
de olykor
történt
valami
egy-egy
tevével:
váratlanul
megtorpant és
táncolni kezdett:
egyet előre
majd kettőt
hátralépett
és újra előre
és megint hátra
és körbefordult
és még kettőt
hátralépett.
és oldalra egyet
és vissza kettőt
és mosolygott.
és bevallom
hogy én
aki szintén
teve voltam
és a karaván
ritmusa
szerint
születtem
és éltem:
esemény
újabb esemény
most
irigy lettem
erre a másik
tevére
hogy ő
meg meri tenni
amit én nem.
azt hittem
most majd
megöljük
együtt
mert feltart
minket
de más történt:
az információ
végigfutott
rajtunk
előre és hátra
vagy körbe:
a Leglassúbb táncol!
táncol valahol
megint!
és mi
igazodtunk
a Leglassúbb
Tevéhez:
megálltunk
hogy legyen helye,
hadd táncolja ki
magát.
és ő bizony
kiállt
a sorból
beügetett
középre és
ott táncolt
tovább
a figyelemtől
ráncolva
a homlokát
és ezt a kis dalt
énekelte közben:
„egy lépés előre:
előfutár vagyok
két lépés hátra:
utóvéd.
én vagyok
a karaván
leglassúbb
tevéje.
szeretnek
és én meg
ahelyett
hogy jobban
szedném a lábam
táncolok."

 

Kemény István

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.