Kemény-napok Miskolcon
Az Ezredváltó életművek sorozatban Kemény István és kora címmel rendezték meg hétvégén, a miskolci Cinefest keretében a második Műút-napokat. - Ott jártunk.
- 2011. szeptember 28.
Kemény István és kora címmel szeptember 23-án és 24-én került megrendezésre a második Műút-napok Miskolcon, mely egyben első darabja az Ezredváltó életművek elnevezésű konferenciasorozatnak. A 8. Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál adott otthont a rendezvénynek a miskolci Művészetek Háza falain belül.
Pénteken délután kellemes napsütésben gyülekeznek a résztvevők és érdeklődők a Művészetek Háza kávézójában és annak teraszán. Filmesek és irodalmárok mindenfelé, műutasok, Kemény István családja és barátai. Öt óra után kicsivel Zemlényi Attila, a Műút főszerkesztője a folyóirat blogjára korábban kirakott idézetekkel megnyitja a napokat.
Majd Lakatos István Kemény Kedves ismeretlen című regénye alapján készült, Pryck és Griga című képregényéről k. kabai lóránt beszélget az alkotóval. Lakatos István elárulja, hogy tőle nem megszokott módon nehezére esett húzni az eredeti szövegből. A regény egyik fontos szereplője, Emma hasonlít Lakatos korábbi művének, a Lencsilánynak szereplőjéhez. A képregénnyel a Műút októberi számában találkozhatunk majd először.
A következő beszélgetésben, amely címe Ady-kocsma volt, Zemlényi Attila kérdezi Bartis Attilát, Milián Orsolyát, Péczely Dórát és Szilasi Lászlót művészeti szerepvállalásról Kemény Nyakkendő és Búcsúlevél versei, valamint Térey János Magyar közönye kapcsán. A beszélgetés alatt párhuzamként felvetődik Tar Sándor, Szálinger Balázs, Parti Nagy Lajos neve is. Péczely szerint a fiatalabb nemzedékhez tartozó Szálinger megkerülhetetlen a témában. Szó esik még a múlt feldolgozatlanságáról, a feldolgozásra irányuló gesztusok elmaradásáról. Felmerül a kérdés, hogy a mai húszasok mit gondolnak a témáról. A fiatalok szerint el kell és el lehet menni. De a nyelv és a kultúra (maradéka) miatt mégis csak itt kéne maradni. A hivatalos programot Bartis Attila végszava zárja: „Vannak jó versek, meg vannak nagy versek, amiktől elszorul az ember torka.”
Vacsora után a MissionArt Galériában Kemény István és vendégei olvasnak fel (András László, Bartis Attila, Vörös István, Wirth Imre). Utána rövid ízelítő a kisfilmekből, melyekben Kemény-verseket olvasnak fel barátai, és a kortársak, a filmek megtekinthetők a YouTube-on is. Az est zárásaként a Kisszínes ad koncertet. Kemény Zsófi és Kemény Lili bár álmosak, de előadásuk sugárzó, és megnyugtató befejezése a napnak. A kedves dalok hallgatása közben a galéria falain megtekinthető a Művésztelep a Vasgyárban című kortárs képzőművészeti kiállítás Bánki Ákos, Csontó Lajos, feLugossy László, Koronczi Endre, Molnár Ágnes Éva, Szabó Attila, Szirtes János, Varga Éva, Verebics Ágnes munkáiból.
A második napon némi csúszással kezdődik a konferencia. Az első szekcióban Mészáros Sándor a főelőadó, a Kemény-líra specifikumait tárgyalja. Beszél magának a konferenciának a kanonizációs szerepéről, majd Kemény Ady-esszéjéről, mely szerinte elsősorban mint gesztus volt fontos a kilencvenes években. Ekkor nézek körül először, a közönséget alkotók tábora leginkább előadókból és szakmabeliekből áll. Egyetlenegy miskolci bölcsészhallgatót, magyarszakost nem látok...
Kezdődik is a második szekció, amelyben Milián Orsolya a főelőadó. Milián előadása a Rövidtörténetektől a nagyregényig címmel számol be a regény poétikai hálózatáról, filmes technikáiról, az idősíkok vegyítéséről, egymásra másolásáról, vágásáról. Szerinte a Kemény prózájából kibontható történelemfogalom a realisztikus posztmodern történelemfogalomhoz áll közel, továbbá a Kedves ismeretlen némely epizódja a rövidtörténet strukturális és retorikai technikáival él.
Nemes Z. Márió, a szekció elnöke szerint a Kemény-életmű méltatása nem feltétlenül jelent mesterséges klasszicizálást. A huszonnegyedik óra címmel adja elő aztán Nyilas Atilla korreferátumát. Reflektálva Milián előadására Kemény írásainak etikai vonatkozásaira tér ki. Kiemeli a filmes asszociációkat, és a Kedves ismeretlen időkezeléséről is szót ejt. Majd Vörös István nem szokványos előadása zárja a szekció ülését Megjegyzések és lábjegyzetek Kemény István egy képzelt alteregójának első regényéről címmel.
A harmadik, legérdekesebbnek ígérkező részben az előadók Kemény István az őt követő generációkra tett hatását járják körül, ám a Cinefest díjátadó próbája miatt kevés idő marad az elmélyülésre. „Kemény István, az alak: a koboldkórus délelőtti zajától kísért kívülálló, nagyon-értelmiségi, gyanúsan-bölcsész, keresztény és közép, kívül/felülálló, Kedves Ismeretlen” - kezdi előadását Benedek Anna. Utal Ady hatására és Adyra mint választott hagyományra, erről Kemény versei és közéleti írásai tanúskodnak. Beszél a fiatal lírára gyakorolt hatásáról, említi a Sárkányfű folyóiratot, a Telep csoportot, Pollághot, Nemes Z. Máriót, Deres Kornéliát, Szabó Marcellt. Nemes Z. Márió, a szekció korreferense, sorra veszi Kemény életművének generációs aspektusait, ilyen volna az ideológiamentesség, a magánmitológia és a hagyományválasztás szabadsága. Mint mondja, a kortárs fiatal líra poétikai problémafelvetéseiben (a testiség, a képiség és a személyiség kérdéseiben) Kemény komoly hatása fedezhető fel. A fiatal lírára jellemző pszeudo-vallomásosság Kemény költészetében is felerősödik, mintha felzárkózna saját hatástörténetéhez. Az ülést Bedecs László jó hírrel zárja, mely szerint a konferencia anyaga szerkesztett formában is megjelenik majd.
Ebéd után ismét a MissionArt Galériába térünk vissza, ahol bemutatkoznak a Műút Szöveggyár tagjai. Tehetséges fiatalok olvassák fel verseiket a Műút aktuális számából. Majd a Szöveggyár-mob, a Műút Szöveggyár nyári táborában készült film bemutatója következik, Kemény István és családja kedvéért kétszer is. A vetítés után búcsúznak a hazatérők, Kemény Lili már türelmetlen, mert még este felolvasnak a Műcsarnokban a Százezer költő a változásért című költészeti rendezvényen.
Egy óra sem telik el, a Művészetek Háza nagytermében Till Attila vezetésével a Cinefest zárásaként átadják a fesztivál díjait, és egyben a Műút nívódíjait is: Nádasdy Ádám (szépirodalom), Bazsányi Sándor (kritika-esszé), Pelesek Dóra (művészeti írás) és Verebics Ágnes (képzőművészet) vehetik át. Ezzel fejeződnek be a másodszor megrendezett Műút-napok. Egy év múlva remélhetőleg ismét találkozhatunk egy másik ezredváltó életművel itt Miskolcon, ahova még mindig nem ért el az ősz.
A cikkben a szerző fotóit láthatják.
Pénteken délután kellemes napsütésben gyülekeznek a résztvevők és érdeklődők a Művészetek Háza kávézójában és annak teraszán. Filmesek és irodalmárok mindenfelé, műutasok, Kemény István családja és barátai. Öt óra után kicsivel Zemlényi Attila, a Műút főszerkesztője a folyóirat blogjára korábban kirakott idézetekkel megnyitja a napokat.
Majd Lakatos István Kemény Kedves ismeretlen című regénye alapján készült, Pryck és Griga című képregényéről k. kabai lóránt beszélget az alkotóval. Lakatos István elárulja, hogy tőle nem megszokott módon nehezére esett húzni az eredeti szövegből. A regény egyik fontos szereplője, Emma hasonlít Lakatos korábbi művének, a Lencsilánynak szereplőjéhez. A képregénnyel a Műút októberi számában találkozhatunk majd először.
A következő beszélgetésben, amely címe Ady-kocsma volt, Zemlényi Attila kérdezi Bartis Attilát, Milián Orsolyát, Péczely Dórát és Szilasi Lászlót művészeti szerepvállalásról Kemény Nyakkendő és Búcsúlevél versei, valamint Térey János Magyar közönye kapcsán. A beszélgetés alatt párhuzamként felvetődik Tar Sándor, Szálinger Balázs, Parti Nagy Lajos neve is. Péczely szerint a fiatalabb nemzedékhez tartozó Szálinger megkerülhetetlen a témában. Szó esik még a múlt feldolgozatlanságáról, a feldolgozásra irányuló gesztusok elmaradásáról. Felmerül a kérdés, hogy a mai húszasok mit gondolnak a témáról. A fiatalok szerint el kell és el lehet menni. De a nyelv és a kultúra (maradéka) miatt mégis csak itt kéne maradni. A hivatalos programot Bartis Attila végszava zárja: „Vannak jó versek, meg vannak nagy versek, amiktől elszorul az ember torka.”
A második napon némi csúszással kezdődik a konferencia. Az első szekcióban Mészáros Sándor a főelőadó, a Kemény-líra specifikumait tárgyalja. Beszél magának a konferenciának a kanonizációs szerepéről, majd Kemény Ady-esszéjéről, mely szerinte elsősorban mint gesztus volt fontos a kilencvenes években. Ekkor nézek körül először, a közönséget alkotók tábora leginkább előadókból és szakmabeliekből áll. Egyetlenegy miskolci bölcsészhallgatót, magyarszakost nem látok...
Kezdődik is a második szekció, amelyben Milián Orsolya a főelőadó. Milián előadása a Rövidtörténetektől a nagyregényig címmel számol be a regény poétikai hálózatáról, filmes technikáiról, az idősíkok vegyítéséről, egymásra másolásáról, vágásáról. Szerinte a Kemény prózájából kibontható történelemfogalom a realisztikus posztmodern történelemfogalomhoz áll közel, továbbá a Kedves ismeretlen némely epizódja a rövidtörténet strukturális és retorikai technikáival él.
Nemes Z. Márió, a szekció elnöke szerint a Kemény-életmű méltatása nem feltétlenül jelent mesterséges klasszicizálást. A huszonnegyedik óra címmel adja elő aztán Nyilas Atilla korreferátumát. Reflektálva Milián előadására Kemény írásainak etikai vonatkozásaira tér ki. Kiemeli a filmes asszociációkat, és a Kedves ismeretlen időkezeléséről is szót ejt. Majd Vörös István nem szokványos előadása zárja a szekció ülését Megjegyzések és lábjegyzetek Kemény István egy képzelt alteregójának első regényéről címmel.
Egy óra sem telik el, a Művészetek Háza nagytermében Till Attila vezetésével a Cinefest zárásaként átadják a fesztivál díjait, és egyben a Műút nívódíjait is: Nádasdy Ádám (szépirodalom), Bazsányi Sándor (kritika-esszé), Pelesek Dóra (művészeti írás) és Verebics Ágnes (képzőművészet) vehetik át. Ezzel fejeződnek be a másodszor megrendezett Műút-napok. Egy év múlva remélhetőleg ismét találkozhatunk egy másik ezredváltó életművel itt Miskolcon, ahova még mindig nem ért el az ősz.
A cikkben a szerző fotóit láthatják.
Hozzászólás