Kenéz Ferenc

SZABADNAK LENNI MIT JELENT?
                               Kolozsvár-oratórium

 (részlet)

ELŐHANG

Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta brummtatta
Jöjj hát, mért haboznál brummtatta brummtatta
Angyalkám gyere már brummtatta brummtatta
Nincs sorsom, szerencsém brummtatta brummtatta
Légy a takaros menyecském brummtatta brummtatta
A szőke Szamosnál brummtatta brummtatta
Kis fészkünk vár…brummtatta brummtatta
Az édes reménység brummtatta brummtattta
A havasokon fehérség brummtatta brummtattta
A bércek hegyén a zöld fenyőerdő vár brummtatta
brummtatta
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta
brummtattta
Hol minden piros-fehér-zöldben jár brummtatta
brummtatta
Az édes reménység brummtatta brummtatta
A havasokon fehérség brummtatta brummtatta
A bércek hegyén a zöld fenyőerdő vár brummtatta
brummtatta
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta brummtatta
Hol minden piros-sárga-kékben jár brummtattta
brummtatta

 
LEVEGŐT!

Levegőt, levegőt, levegőt,
előbb tessék csak szépen fogat mosni,
levegőt, levegőt, levegőt,
előbb lássuk csak, jól fel vagy öltözve,
levegőt, levegőt, levegőt,
előbb edd meg szépen az uzsonnádat,
levegőt, levegőt, levegőt,
előbb végezd el szépen a házifeladatot,
levegőt, levegőt, levegőt,
előbb pucold ki szépen a cipődet,
levegőt, levegőt, levegőt,
csitt, egy hangot se, későre jár,
levegőt, levegőt, levegőt,
felébreszted a szomszédokat, aludj,
levegőt, levegőt, levegőt,
csend legyen, tőled még sokat várunk,
levegőt, levegőt, levegőt,
holnap, mára már elég volt,
levegőt, levegőt, levegőt,
előbb tanuld meg kívülről, szépen:
nem kérek levegőt,
nem kérek levegőt,
nem kérek levegőt!

RÉTEGMINTÁK

1.

 

Na látod ezek a várak
mind a mieink voltak -
szólott a Fehér Király

mi közöm hozzá
miért nem védtétek jobban
mondta a Fekete Király

igenám csak tudod
a paloták is amiben laktok
toldotta meg a Fehér Király

nem jelentettetek  akasztást
egyetlen palotakertből sem
válaszolta a Fekete Király

a krumplit ami termett
s a vacsorasztalodon gőzölög
a mi parasztjaink  ültették

most akkor a krumplit
sajnálod vagy a parasztjaidat
szólott amaz

iskolásgyermekeink táskájában
a ti könyveitek vannak
a ti fekete könyveitek

 

nocsak megint  ti
akarjátok megmondani
milyen ruhába öltözzön a tanítónk

nézd csak ezen a sírkövön
a mi betűink állnak
miért van rajta a ti kokárdátok

nektek semmi se jó
az se jó ha kirekesztünk
az se jó ha elfogadunk benneteket

és a... és a... és az esernyőjavítóink
iparengedélyét
miért vontátok vissza

rendben mától minden
esernyőjavítótok
békén munkálkodhat a birodalomban.

2.

Kopognak  az árnyas verandán
s megkérdik: lakik-e
bábu a háznál

bábu-népszámlálás lesz
szükség van néhány adatra
hány centis a bábu
rongyból fából porcelánból csutkából készült-e
egyébből

vették kapták
maguk csinálták-e maguknak
vagy találták

van-e szériaszáma
esetleg valamilyen motorja
netán nemzetisége

a szám Á-val kezdődik-e vagy B-vel
a motor felhúzós-e vagy elektromos
nemzetisége ha van milyen

vitrinben van-e
a gyermek játszókosarában
avagy a padláslomok között

fűződik-e valamilyen emlékük hozzá
netán rossz vagy éppen kellemes
esetleg szokták-e másnak mutogatni

nem észleltek-e valami rendkivülit
valami szembeötlőt  netán gyanúsat
a bábuval kapcsolatban

köszönöm
minden a lehető legnagyobb rendben
itt kell aláírni
igen mind a húsz példányon .

A veranda ajtaja becsukódik.

3.

Az aranycsinálás titka
benne volt minden nap
minden újságban

aszerint a recept szerint
bárki állíthatott elő aranyat
karátot nem mért senki

aranyat mindenki mert csinálni
karátot nem mert mérni senki

így hát a titok
recept lett tulajdonképpen
valami hamis közjóvá nemesült

ezzel az arannyal fizettek mindenütt
főleg a szellemi szférában

mert a hentesek útkaparók rózsakertészek
cipészek és harangöntők társadalma
mely újságolvasással nem foglalkozott
továbbra is helyi piculában kérte a díját

ám a gazdasági élet
furcsa átalakuláson esett át
mennél több arany forgott
annál kevesebb lett a picula

de a picula-gyártás titkát
nem lehetett megtudni az újságokból
sőt piculahamisítókról
volt alkalom olvashatni néha

így hát mindenkinek jobb volt
ha az aranyhoz igazítja magát

így lett az arany a korszak piculája
s a picula a korszak aranya
igazságos Mátyás király kőszemei előtt.

4.

Örökkön  emléktáblák előtt
emléktáblák alatt
emléktáblákkal szemben élni

patikamérlegek aprócska
súlyaival a kezedben
picit mintha így
picit mintha úgy

a nagy öregek némán
figyelték a méricskélést
az emléktáblák gravírlapjairól

néha feléjük lendítettük
kalapjainkat s máris
hátat fordítottunk nekik
szaladtunk tovább

nem volt jó érzés
sokáig nézni őket

és persze nem volt tanácsos sem
túl sokat állingálni
előttük kalaplevéve

meg aztán lehettek ők ott
bármi súlyosan

nekünk megvolt
a magunk méricskélnivalója
a nap minden percére

hisz mi másért hordtuk volna
állandóan magunkkal
a kis patikasúlyokat
huszonnégy órán át.

5.

Felmásztak a toronyba
s akkor ott mindenki szemeláttára
visszaállították az időt

az emberek lesúnyt képpel
félszemmel a toronyórára sandítva
egy ideig még állingáltak ott

s mint aki nem lát jól
vagy nem hisz a szemének
többször összevetették

a karórájuk és a toronyóra
mánusainak állását
s nem tudták mitévők legyenek

elfogadják-e a hitbéli úristen
friss üzenetét avagy éppenséggel
annak meggyalázásaként
értelmezzék a történteket

mindenesetre az óraátállítók
a művelet elvégzése után
még leszóltak onnan a magasság
ólomkeretes ablakaiból

mindenki készüljön
nyugodtan a holnapi napra
mehetnek haza vacsorázni
csak mától kezdve figyelje
mindenki a pontos időt

ma már nem lesz több óraátállítás

csak figyelni az órát
és jó étvágyat mindenkinek.

Az anyátok istenit! - szólalt meg valaki
római számokkal pepecselve
a főtéri órásműhely hirtelen lezuhant
redőnye mögött.

6.

Nem volt az halálugrás
csak ácsingózás az után
hátha valakinek sikerül
végrehajtani

derekunkra kötöttük a kötelet
és nap mint nap
kis bukfenceket  vetettünk
a földközelben

az első néhány sorozat
még vicces volt talán
eleinte még néző is került hozzá

aztán mikor már csak a család
hát kissé komikus lett a dolog
azaz hogy szégyelhető

de mást nem tehettünk
lélegzetvisszafojtva szorítottuk
a biztonsági  kötelet és kis bukfenceket
vetettünk talajszinten

miközben fenn
az égbolt ijesztő trapézai alatt
ide-oda lengett
a szabadság kéklő  angyala.

7.

Összetörni mindent
padlástól a pincéig
mindent öszezúzni

a levesestányért az asztalon
a törvényhozók épületét
és a szobrot is a város felett

üvölteni
üvölteni

s nem hallgatni a szóra:

„Hát persze, jól van, kis barátom,
de majd csak akkor, ha én
megadom a jelt! Hiszen mégiscsak én vagyok
tagja az Akadémiának!”

Padlástól a pincéig
törjél össze mindent
zúzd  szét asztalodon a levesestálat

de hagyd békén a szobrot a város felett
hagyd békén a törvényhozók épületét

ne üvölts

olvasd csak szorgalmasan
az Akadémia közlönyeit
gyere be bármikor hozzám
csak ne üvölts

nézz ki az ablakon hát  nem látod
már az őrtüzek parazsánál
fűtik  fel mindenfele
az utolsó  léghajókat.

8.

Az udvar mélyén
bábuk műhelye

az élet csonttalanítva
lesózva
kipotyolva

a bábuk átveszik
a gerincesek szerepét
beköltözik a létbe
a bábuk világa
társadalma

és minden bábu könyvet ír
igazi könyvet a bábu-létről
s e megírt könyvvel a kezében
indul  a indul a frontra

a példatárak duzzadnak
dagadnak hasznavehetetlen
vértelen igétől

a bábuk seregestül
mennek a frontra
az udvarmélyi Ninivéből

az udvar mélyén
bábuk műhelye
besüt a nap

s készül a bábuk
fénylő vérpadja
fénytelen  forradalma.

9.

Amikor nem volt fűtés
beöltöztek dunyhákba, paplanokba

amikor nem volt áram
világítottak  gyertyával öngyújtóval

amikor nem volt benzin
ribizliborral hajtották meg az autót

amikor nem volt se hús se liszt
tintaleves s papírgaluska volt a menü

amikor minden egyéb híján voltak
órákon át bámulták a sötét képernyőket

amikor már nem volt nevetés
még mindig ott volt a sírás

és veresre tapsolták tenyerüket
a Magyar Szinház  „Bátor nyúl” című előadásán
(a román színházban a „Iepurasul indraznet”
című darabot adták)

azazhogy
egy dunyhákba paplanokba öltözött
gyertyával öngyújtóval világító
ribizliboros  autón közlekedő
tintalevest és papírgaluskát faló
sötét képernyőt bámuló
bátor nyulaknak veresre tapsolt tenyerű
síró és nevető társadalom és emberiség
képe rajzolódott ki elénk

minden olyan napon
amikor e sokféle hiány véletlenül
éppen egybeesett.

10.

Nézi a falat
az egyik házfalat a belvárosban
egy üres falat

elég volt
a falra oda kéne írni
hogy elég volt

jó nagy betűkkel
hogy látszon fel az égig

az égieknek nem kellenek betűk
a betűk a földieknek kellenek
a földieknek nem meri odaírni

esetleg még szólnának
hogy folytasd folytasd
írj tele minden üres falat

csak hát a remény
honnan annnyi remény
ami ahhoz kell hogy az összes házfalat
teli lehessen írni úgy
mint egy siratófalat.

 

TARTALOM

KENÉZ FERENC: Szabadnak lenni mit jelent? (Kolozsvár-oratórium)

LÁNG ZSOLT: Szerelemváros. Kolozsvár (Esszé)

EGYED PÉTER: Kolozsvár, 1967. június 17. (Emlékezés)

LASKAY ADRIENNE: Kamaszkori kópéságok (Beszélgetés)

KÁNTOR LAJOS: Majoros út, ha végigmegyek… (Esszé)

SEBESTYÉN MIHÁLY: A világ két pólusa, avagy a kettős kisebbség tükörképe (Esszé)

KIRÁLY LÁSZLÓ: Sándor; Csoda, szarvas; Férfiaknak való (Versek)

JÁNK KÁROLY: A Főtér uralma (Vers)

VIDA GÁBOR: Kolozsvári levél, avagy a piros ládáról való megemlékezés

DEMÉNY PÉTER: A terek új neve (Esszé)

SZABÓ RÓBERT CSABA: Utolsó járat a Monostorra (Rémnovella)

LÁNG ORSOLYA: Kiemelések tőled; Emlékkönyvbe (Versek)

KESZEG ANNA: Cinkes város (Esszé)

SOÓ ÉVA: Kluzsról vagy jót, vagy semmit (Esszé)

VISKY ANDRÁS: Mindig is hátrább (Vers)

Ha mélyre szívjuk a kolozsvári levegőt… (Ankét)

KÉT TALÁLT VERS

Áprily Lajos: Kolozsvári éjjel

Jékely Zoltán: Anteus

Melléklet

Kenéz Ferenc (Plakát)