hirdetés

Képernyőn kényelmes

2008. november 28.
Három kötetet mutattak be a Gondolat Kiadó kínálatából november 27-én csütörtökön délután a Petőfi Irodalmi Múzeumban – az Akcentusok sorozat két kötettel, köztük egy, a demencia folyamatát tiszta nyelvi logikával és hatékony eszközökkel ábrázoló regénnyel bővült, de szerepet kapott e délutánon az 1980-as évekbeli afrikai Kongót (egykori Zaire, avagy Belga-Kongó) bemutató útirajz is.
hirdetés

A Gondolat kiadó holland könyvsorozatát, mely Akcentusok sorozatcím alatt jelenik meg, Gera Judit szerkeszti – Boris Jánosnak, a kiadó tudományos igazgatójának pár mondatos bevezetője után őt kérdezte a sorozat alapötletéről Németh Gábor író, lapunk egykori főszerkesztője, aki a sorozatot kívülről figyelő drukkerként jellemezte magát, mindig nagy örömmel veszi kezébe e köteteket (vagy, ha erre nincs módja, mint éppen most történt, akkor akár képernyőn is szívesen olvassa őket) mert rosszkedvű kultúránkban élénk színfolt a „felháborítóan szélsőséges normalitást” működni látni.
Boris János az Akcentusok sorozat köteteivel
(Fotók: Valuska Gábor)
Gera Judit elmondta, szerette volna a nyelve miatt izolált kultúrát közelebb hozni hazánkhoz, s megmutatni, miben hasonlítanak és miben különböznek tőlünk a hollandok, hogyan dolgozzák fel saját helyzetüket, izoláltságukat a világkultúrában. Nézete szerint a hollandokat még a harmincas években is jellemző kálvinista alapélmény mára megkopott, eltűnt, de a most bemutatott egyik regény, Ferdinand Bordewijk Karakter című könyve még ebbe a világba helyezi hőseit, a férfit, a fiút és az asszonyt, akik lehetnének tán akár egy család is, de összekerülésük és viselkedésük sok tekintetben ellene hat a családdá válás lehetségességének. Körülöttük staffázs-szerűen felvázolt alakoktól hemzseg a közel ötszáz oldalas regény, mely, mint az a holland irodalmi kánon által is tisztelt és csúcsnak tartott, s e sorozatban magyarított irodalmi művekben általában jellemző, nem a barokkos szóburjánoztatás technikájára épít, hanem Németh Gábor és Gera Judit szavaival élve „kopár próza”, a hétközapi, beszélt nyelvet használja hogy hétköznapi témákról nyilatkozzon meg – ehhez képest teljesítmény a férfi, a végrehajtó napi rutinját és munkahelyének történéseit izgalmasan írni le. A regény Németh Gábor számára Jacob Grimmer képeit, Gera Judit számára Bergman filmvilágát idézte meg, ugyanakkor készült belőle egy Oscar-díjjal is elismert alkotás, 1998-ban.
Gera Judit, a sorozat szerkesztője

Szóba kerül az újtárgyias próza és a szerző különleges névadási szokásai is, mielőtt áttérnének az Agyrémek című kötetre, Bernlef munkájára, aki, mint Gera Judit elmondja, a holland irodalom egyik élő klasszikusa, ready-made költőként indult, s körével együtt mélyen tisztelte Marcel Duchamp-t, akinek egyik mondása felkeltette érdeklődését: e szerint ha egy órát oldalról nézünk, nem az időt mutatja. Gera Judit e regényt is kicsit ilyennek értelmezi: úgy tekint egy tárgyra, mintha oldalról nézne egy órát: a demencia, a leépülés folyamatát elbeszélő, azon áteső narrátor nyelvi kompetenciáját az utolsó pillanatig nem veszti el, így még radikálisabban érzékelhető, miként bánik el vele e folyamat, hogyan töredezik apróra tapasztalati világa, miként hullik szét a percepció.
Ez technika, mint abban Németh Gábor, Gera Judit és Boris János megegyeznek, nagyon alkalmas arra, hogy szolidaritást ébresszen, hiszen a főhős folyamatosan dolgozik a sorsa ellen, s a méltósága, minden vele történt esemény ellenére, megmarad.
Törő Krisztina, a Vissza Kongóba kötet fordítója
Törő Krisztina és Lángh Júlia a két holland regény tárgyalása után kerül sorra, hogy a Vissza Kongóba című 1985-ben Lieve Joris által írott útikönyvről beszélgessenek - a főhős újságírónő, aki egykor itt misszionáriuskodó nagybátyja nyomdokain Kongóba megy, hogy felfedezze magának ezt a világot, meglelje önmagát, s a helyi értelmiségi közösség szerepéről alkosson képet – előzetes elvárásaiban gyakran csalódik, ám ezen a könyvben hamar túljut, hogy szemlélőként adhasson számot a látottakról.
Országzászlók felett - Lángh Júlia is megjárta Afrikát
A könyv eseményeiről a bemutatóra ellátogatók is inkább csak akkor kaphatnak teljes képet, ha elolvassák, ugyanakkor Lángh Júlia, aki egykor maga is hosszabb időt töltött Afrikában (erről szólnak az Egy budai úrilány írójának szintén a Magvető kiadónál megjelent Közel Afrikához és a Vissza Afrikába című kötetei), érzékletes képet nyújt az ország Mobutu-korszakáról, az afrikai diktatúra természetrajzáról, s egy olyan helyről, melynek történelme során két neve és hat zászlója volt. Felvillantja az 1997-es első kongói háborút, vagy az Afrikai világháború néven is emlegetett 1998-tól 2003-ig tartó 2. kongói háborút is: a tuszik, a hutuk, a fegyveres milíciák és a félmilitáris szerveződések, a kényszerre besorozott gyerekkatonák világában járunk, ahol pusztít a kolera és az AIDS, nincs mit enni és bezárnak, ha nem állsz meg a falu főterén a zászlófelvonáskor, s amely világ sok tekintetben mégis párhuzamba állítható a diktatúrák korszakát élt Magyarországgal, hogy végül elhangozzék Lángh Júliától, szinte zárómondatként, hogy „…el ne felejtsem mondani, fel is írtam ide magamnak, hogy Kongó egy remek ország!”

A közönség hókifli-tésztából sütött omlós aprósüteményt és TV-ropit rágcsálva nézegeti a könyvsorozat egyes darabjait, vannak, akik beszélgetnek, vannak, akik sietnek tovább – irodalmi esemény zajlott, megjelent az Agyrémek, s lassan majd magyar olvasókra talál.

Györe Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Ver Sacrum Ver Sacrum 2008-12-12 08:24

"ez a beszámoló pont abban a stílusban írodott, ami a sorozatot jellemzi" talán inkább fordítva: a sorozat tálalásai íródtak ebben a lágéban...

storm storm 2008-12-05 12:43

Bocs, de ebből a párbeszédből kiszállok, azt hiszem, már elmondtam... nesciot a legjobb barátom fordította, mindig örülök, ha dicsérik (helyette is :(), ha már a személyeskedésnél tartunk... Amúgy a fordítás évekig nem kellett senkinek (a literán se tűnt fel anno senkinek, azt egy kommentre se méltatták az olvasók), a sorozat darabjaként szerencsére elkezdte élni a maga életét, ennek például nagyon tudok örülni. De nem mosnám egybe a dolgokat... Na pá.

Olívia Olívia 2008-12-05 12:13

Fiatalos hevülete dicséretes, csak drága Storm,ne kezdte volna a beszélgetést úgy,ahogy....De már jó!:-)) Networking-re gondol? Hmmm, oks. - Elgondolkoztató, s talán a kör szűkül:-) Én két könyv, a remek Nescio után nem ellenségeket,hanem több nyelést ajánlok,ha megengedi. Csak nem fuldokolva...,átgondoltan, szakmailag ízlelgetve, s talán néha fülek mellett elengedve. Nem mindig érdemes harcolni...De okosan védelmezni,érvelgetni - szép erény:-)).Ezt tette itt is, ez jó! Üdv.

storm storm 2008-12-05 11:29

üdvözlöm a játékrontókat, a névfeloldókat stb. a fórumban. Szeretném, ha figyelmesen olvasnák, amit írtam... Sértett nem vagyok, csak szomorú (a sorozat két darabja is nagyon közel áll a szívemhez), mert sokaknak láthatólag nem ciki feldicsérnie magát meg a saját munkáját... borzasztó ez a stílus (a cikké is, meg a sorozatot kísérő daraboké), ennyit szerettem volna...

Olívia Olívia 2008-12-05 11:09

Én is olvasom a kommenteket:-) E társalgás beindító provokátora felkeltette érdeklődésemet,s mint e sorozat boldog tulajdonosa felütöttem az Agyrémek-et, s összeállt a kép: Balogh Tamás úr tán valami sértettséget cipel vállain??? Mi közünk hozzá??Nem itt kéne rendezni,akár miért is cipeli. Dicsérem a felelős szerkesztőt inkább, Boris Jánost, a remek fordítókat, érzékeny-finom kötettervével Máthé Hanga adott a sorozatnak igen szép arculatot. Ajánlom mindenki figyelmébe a www.gondolatkiado.hu -t, színes palettával, minőséggel találkozunk, egy frissítésre képes csapattal, minőséggel.

storm storm 2008-12-05 08:34

én a tálalásról beszéltem

johnnyb johnnyb 2008-12-04 13:55

Hát, kedves T.,....azt hiszem, hogy abból a kettőből egy remekmű, egy másik "remekmű-gyanús", és ezt a címkét még egy harmadik is megérdemli. Hatból három: ez nem is rossz arány. :-) A kommentedet símán úgy (is) lehetett érteni, hogy az egész sorozat egy agyrém. Ez késztetett válaszra. Tudom, nem igazán elegáns, ha éppen én reagálok, de nehéz volt megállni. Nem is sikerült. Várom a tavaszi nagy cikket. Üdv! J.:-

storm storm 2008-12-04 08:46

Kedves J., Nem is hittem volna, hogy vannak, akik a kommentárokat is olvassák! Tök jó! A Bordewijken kívül mindhez volt szerencsém, sőt 2+1-nek kontrollszerkesztője voltam... Véleményemet bővebben is megírtam, de csak tavasszal jelenik meg. Addig türelmedet kérem (mondom én, akiből az hiányzik). Amúgy most elsősorban a cikkben idézett, illetve a cikk szerzője által tett örökbecsű kijelentésektől kaptam frászt-

johnnyb johnnyb 2008-12-03 19:15

Kedves storm, sommás véleményed arra utal, a sorozat minden kötetét ismered. Vagy tévednék? Ha pedig így van, nem akarnád részletesebben is kifejteni, melyik miért rossz? Így ez inkább csak kicsinyes piszkálódásnak tűnik.

storm storm 2008-12-02 11:33

ez a beszámoló pont abban a stílusban írodott, ami a sorozatot jellemzi - ez az igazi agyrém