hirdetés

Keresztesi József: Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza (részlet)

2018. augusztus 8.

Ajaj, de ismerős e helyzet! / Hisz voltam én is kisdiák, / Kijárva, mint megannyi gyermek, / Egy nagy rakásnyi iskolát. / Emlékszem, mennyi sódert löktek / – Akárcsak Csárli most Csücsöknek –, / S ébren szunyált a sok kölyök / Nyitott szemmel a pad mögött… – Keresztesi József Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza című új könyvéből ajánlunk részletet.

hirdetés

Keresztesi József

Csücsök
avagy a nagy pudinghajsza hajmeresztő és igaz története tíz fejezetben elmesélve

– részlet –


A pompázatos Tortavárból
Midőn az útnak nekivágsz,
Elmondom, merre indulj, vándor –
Elmondom, merre mit találsz.
Világot látni volna kedved?
Hát fogd a cókmókod, keresd meg
A Napkeleti Nagykaput,
Mert innen indul, erre fut
Az Ezeréves Karavánút,
Hol lomha Kakaós Csigák
Húzzák a dögnehéz igát,
Viszik-hordják a sok-sok árut –
Varázslatos táj int neked:
A dúsgazdag, mesés Kelet.


Vagy indulj inkább napnyugatnak:
Ott kékellik a hegyvidék,
Ahol Kőszáli Puffok laknak,
No meg torzonborz, csöpp Izék.
Ám hogyha mégis úgy ítéled,
Válassz nyugodtan más vidéket:
A Főkaputól délre fut
A hosszú Rétestészta-út,
Mely elvezet a Zöld Öbölbe:
A tengerparton állnak ott
A Nagy Kikötővárosok
Arany napfényben tündökölve –
Kalandornépek élnek itt,
A tengerjáró Sós Sütik.

Viszont lezárva mostanába’
Az Északi Út rendszerint,
Hisz itt hatolt be Tortavárba
A Bűzpofájú Vérpuding.
A nagykapu két tömzsi szárnyát
Már nem csak éjszakára zárják,
Becsuktak ajtót-ablakot,
S erős őrséget is kapott:
A vénséges Puszedli mellett
Ott szolgál most két kőkemény
Mézeskalácshuszár-legény,
Vasvillabajszok, lakli termet:
Keménykötésű őrszemek –
Ha megharapnád, jaj neked!

A Császármorzsa sok lovagja
E nagykapun mind áthaladt
Elindulván a nagy kalandra,
S amint kitették lábukat,
Ez záródott be zord robajjal,
Csikorgó, fémes, durva zajjal,
S ott álltak ők: hátuk megett
A Tortavár emelkedett,
Előttük messze elterültek,
Ameddig csak ellát a szem,
Sőt azon is túl, úgy hiszem,
A Régi Cukorrépaföldek –
Az Észak Útja rajtuk át
Vezeti minden vándorát.

Itt ácsorog elszontyolodva
A Meggyszem és a Kiflivég,
Mert hát a látvány ó, de ronda,
Lehangoló, goromba kép:
A dombok halvány sziluettje
A felhős éggel olvad egybe –
Jaj, szürke ég és szürke táj!
Az ember nézi, s szinte fáj.
Ám ekkor így szól nagy vidáman
A töppeteg puttonylakó:
„De bájos! Ó, mily megható!
Ez épp a kedvenc színvilágom:
A zokniszürkén áthalad
Egy bolhaszürke árnyalat…

Egy Távoli Nagynénikémet
Idézi föl e környezet.
Mert hát ő vonzódott, de tényleg,
A szürke színhez módfelett:
Harisnya, szoknya, kardigánka,
A vállán könnyű szürke sálja,
És szürke, ráncos kis fején
Szürkésezüst hajköltemény,
Aztán egy szürke kis kalapka…”
És így tovább, és így tovább –
Mert Csárli szája be nem állt.
„Lehet, hogy sosem hagyja abba?
Ugye, az – ó, jaj! – nem lehet…?”
– Sóhajt a Kifli csüggeteg.

De Csárli magyarázta egyre
Az Ezüstszürke Nénikét,
S végső soron el is terelte
Csücsök figyelmét némiképp.
A kardigán, a kis kalapka,
Harisnya, szoknya, blabla-blabla… –
Csak mondta, mondta, míg Csücsök
Már nem figyelte, mit csacsog,
Csak cammogott, körül se nézve
A messze nyúló, végtelen
Nagy Cukorrépaföldeken,
Magába némán fütyörészve
Egy réges-régi dallamot,
És elbambulva ballagott.

Ajaj, de ismerős e helyzet!
Hisz voltam én is kisdiák,
Kijárva, mint megannyi gyermek,
Egy nagy rakásnyi iskolát.
Emlékszem, mennyi sódert löktek
– Akárcsak Csárli most Csücsöknek –,
S ébren szunyált a sok kölyök
Nyitott szemmel a pad mögött…
Hogy merre járt mint ifjú vándor
(Annyit csavargott, komolyan,
Akár egy őrült kamion)
A zöldfülű Petőfi Sándor:
Hol Kecskemét, hol Debrecen –
Pontosan nem tudom ma sem.

De hát Petőfi nem piskóta –
Habár Minyon kisasszonyért,
Ha piskótának szánja sorsa,
Bizonnyal ontott volna vért;
Mert hát a lényeges ügyekben
Se félszeg nem volt, sem ügyetlen.
Ám legyen ennyi most elég:
Hősöm Csücsök, a Kiflivég,
Ki battyog csak, hátán a puttony,
Melyben a Meggyszemet viszi,
Ki épp e percben fejti ki,
Hogy mennyi csapda vár az úton,
De itt van ő, és résen áll –
Minő szerencse, nemdebár…

Nagy a bánat Sütiországban, mióta Vérpuding elrabolta a királylányt. Hiába jönnek a lovagok: a bősz Barátfüle, a marcona Vadalmatorta és a többiek, egyikük sem tudja kiszabadítani a szépséges Csokisminyont. Nem segíthet itt más, csak Csücsök, a Hős Kiflivég, János vitéz és Muhi Andris méltó utóda a királylánymentő üzletágban.

Keresztesi József: Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2018
96 oldal
Kötés: Keménytábla
Ár: 2499 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.