hirdetés

Keresztesi József: Medvevár (részlet)

2017. július 2.

A Jelenkor júniusban a hagyományoknak megfelelően színházi számmal jelentkezett. Mellékletben ezúttal Keresztesi József Medvevár című, Janus Pannoniusról írt tragikomédiáját közlik, ebből olvashatnak nálunk egy részletet.

hirdetés

Keresztesi József

Medvevár

avagy
tragikomédia a pannóniai Janus püspök végső futásáról és elragadtatásáról


Janus Pannonius, költő és kegyvesztett főpap
Múzsa, a művészetek és tudományok istennője, 9 in 1
Mercurius, isteni hírnök és lélekvezető
Hunyadi Mátyás, magyar király, eleinte pásztor képében
Nona, cselédlány
Decima, szakácsnő
Castor, zsoldos
Pollux, zsoldos
Phoebus, napisten
Thuz Osvát, zágrábi püspök
Thuz János, horvát bán

További Zsoldosok / Bárányok, Konyhalányok / Pásztorlánykák, illetve Daimónok

Történik 1472. március 27-én a Zágráb melletti Medvevárban és környékén.

(...)
11.

A Múzsa épp egy nagy utazóbőröndöt igyekszik összecsukni. Mercurius be, szerzetesi csuhában, az arcára húzott csuklyával.

Mercurius: Elnézést a zavarásért, asszonyom. Osvát úr kérdezteti, hogy a könyvszállítmány sorsa mi legyen.

Múzsa: A könyveké? Hogyhogy mi legyen a sorsuk?

Mercurius: Osvát úr engem bízott meg a szállítmány átvételével. Janus úr könyvtára... Hogy is mondjam. Igencsak elavult. Telis-tele van dajkamesékkel mindenféle régi istenek tetteiről. Szívesen kicserélem őket modernebb darabokra, korunk nagy uralkodóinak a cselekedeteiről...

Múzsa: (gyanakodva) Miről beszélsz?

Mercurius: Vagy szakkönyvekre. Had-tudomány. Játékelmélet. Politológia.

A Múzsa felismeri Mercuriust, aki vigyorogva lehajtja a fejéről a csuklyát.

Múzsa: Hülye gyerek... Nagyon vicces. Na, gyere, segíts már.

Leül a bőröndre, Mercurius összecipzárazza.

Mercurius: Útra készen, kicsi nővér?

Múzsa: Reméljük a legjobbakat. Na, ki vele. Mit keresel itt?

Mercurius: Csak kíváncsi voltam rád. Odahaza sokunknak hiányzol.

Múzsa: Milyen megható. Csak nem unatkoztatok nélkülem?

Mercurius: Ezt pont te kérdezed? Hi-szen te töltöttél hosszú éveket idefenn, a jeges északon.

Múzsa: Ki lehetett bírni.

Mercurius: Hát, ha az volt a cél, hogy kibírjad...

Múzsa: Imádom, amikor átváltasz erre a settenkedő üzemmódra, de miattam fölösleges produkálnod magad. Te is nagyon jól tudod, miért jöttem ide.

Mercurius: Ó, hogyne. És érdemes volt?

Múzsa: Mire akarsz kilyukadni, Mercu-rius? És egyáltalán, miben sántikálsz te itt? Ezt a „kíváncsi voltam rád"-dumát most hagyjuk.

Mercurius: De miért, mi ebben az annyira hihetetlen? Eltűntél, semmit sem tudtunk felőled.

Múzsa: Mercurius...

Mercurius: Oké, Phoebus kért meg rá, hogy nézzek utánad.

Phoebus bekukkant az ablakon, Mercurius titkon elhessegeti.

Múzsa: Gondolom, ez nem egyedül az ő kérése volt.

Mercurius: Otthagytad a családod, darling. Otthagytad egy ilyen zúzmarás-medveszaros provincia kedvéért.

Múzsa: Azt tettem, ami a dolgom. Ha ezt ti nem vagytok képesek fölfogni, az nem az én hibám.

Mercurius: Nem, nem egészen. Amikor Augustus császár azt a híres Ovidius Nasót északra száműzte, hogy lefagyassza a nagy orrát, amit folyton beleütött mindenbe, és te követted őt, nos, azt még meg lehetett érteni valahogy. Neki nem volt más választása, mennie kellett. De ez a te Janus püspököd...

Múzsa: Mi van vele?

Mercurius: Hát nem látod, hogy ez a pasi egyszerűen hülyére vett? Odalenn, Ferrarában ő volt a legnagyobb szám, Guarino mester kedvence, a hegyen túlról érkezett Wunderkind. Szerintem, mondjuk, akkor sem volt több, mint egy eminens zsúrfiú, aki tetszetősen dalolt a régi kottából. Erotikus epigrammák – annnyira trendi. Martialis majma...

Múzsa: Na jó...

Mercurius: Ezt nem én mondom, ezt ő írja saját magáról!

Múzsa: Jó, akkor most fejezd be. Vagy azt akarod mondani, hogy te jobban meg tudod ítélni őket, mint én? Cse-réljünk talán szerepet, vagy mi? Te majd a művházat viszed, én meg jövök-megyek, csencselgetek, elhalászgatok a zavarosban. Szuper lesz, meglátod.

Mercurius: Oké, oké. Take it easy.

Múzsa: Janus zseni, te szerencsétlen. Ezerből egy ilyen, ha születik. Tízezerből.

Mercurius: Jó, legyen. Ha zseni, hát zseni. Neked elhiszem – igazad van, kinek higgyem el, ha neked sem... De akkor csak még rosszabb ez az egész, nem igaz?

Múzsa: Mi az, hogy még rosszabb?

Mercurius: Nézd, lehet, hogy ez a fickó a legügyesebb az egész nemzedékéből.

Múzsa: Nem ügyes. Sokkal több annál.

Mercurius: Rendben, legyen a legtehetségesebb. Legyen korszakos zseni. És akkor neked az a dolgod, hogy kényeztesd ezt az okos fiút...

Múzsa: Az a dolgom, hogy vele tartsak.

Mercurius: Hát persze. De mondd csak, te soha egy pillanatig nem gondolkodtál el azon, hogy egy ilyen korszakos zseni ugyan mit keres idefenn, Pannó-niában? Odahaza minden ajtó tárva-nyitva állt előtte.

Múzsa: Neked ott van odahaza. Ő viszont ide tartozott. Itt kellett átvennie a hivatalát.

Mercurius: Hát persze. Diplomáciai küldöttségek. Sakkjátszmák a kancelláriában. Zsonglőrködés az aranyforintokkal. „Egy szép summát átutalsz / És felderűl a Janus-arc" – ettől zeng a pesti kabaré!

Múzsa: Nagyon szellemes...

Mercurius: Vedd már észre, kicsi nővér, hogy valóban szerepet cseréltünk! Ez a te Janus Pannoniusod igazából engem választott helyetted. A kópé tolvajistent.

Múzsa: Mercurius, nem képzelsz te egy kicsit sokat magadról?

Mercurius: Te felismered azokat, akik hozzád passzolnak, drágám. Csak hát én is felismerem azokat, akik körülöttem sündörögnek. Janus úr belenyalt minden mézesbödönbe, ami az útjába került, csak éppen úgy, hogy azért téged is maga mellett tarthasson... Mit mondasz erre? Nem mondasz semmit.

Múzsa: Nem volt más választása. A nagybátyja kijelölte számára az utat. Ő taníttatta, és ő helyezte pozícióba.

Mercurius: Szegényke. Megszakad a szívem érte, de tényleg.

Múzsa: Janus nem boltossegédnek jött haza. A legbelsőbb körökbe került. Az ország legbefolyásosabb emberei közé.

Mercurius: Meggyőző érvek. Csak hát, tudod, furcsa ezt épp a te szádból hallani.

Múzsa: Nem mentegetni akarom. De hát ez a helyzet.

Mercurius: És ez a helyzet téged egy pillanatig sem zavart? Ez a fickó megírta a legjobb dolgait húszéves korára. Most pedig már a negyvenhez közelít. Egy öregember, aki addig ügyeskedett a húsosfazék körül, amíg oda nem kozmált, és közben egész végig a saját elveszített ifjúságát gyászolta.

Múzsa: Na, itt álljunk meg egy szóra. Sosem állítottam, hogy nem zavart. De mit gondolsz, miért tartottam vele?

Mercurius: Csupa fül vagyok.

Múzsa: Nekem van rá szükségem, Mercurius. A te tolvajaid meg a szerző-mozgó bizniszmenjeid, az egy dolog. Tolvaj bárkiből lehet...

Mercurius: Nanana...

Múzsa: Végigmondhatom? Ezek a halandók, akik engem követnek... Ez egy különleges viszony, érted? Nem úgy működik, hogy hadd menjen, majd lesz helyette másik. Nekem nem a sokakra van szükségem, hanem a kiválasztottakra. Nincs köztük két egyforma. És Janus még közöttük is... Különleges.

Mercurius: Ezt értem én. Nem ez az, amit nem értek.

Múzsa: Akkor mit nem értesz?

Mercurius: Azt nem értem, hogy mit remélsz még tőle. Janusnak mint költőnek vége van. Egy élőhalott, egy fosszí-lia.

Múzsa: Ez az, amit rosszul látsz.

Mercurius: Szerintem ha elkapná egy őszinteségi roham, ő is ugyanezt mondaná magáról.

Múzsa: És ő is rosszul látná. Fogalma sincs róla, hogy ezzel az elfuserált lázadással most valójában új esélyt kapott. Újrakezdhet mindent, teljesen szabadon.

Mercurius: Édesem! Jaj, édesem...

Múzsa: Most mit röhögsz?

Mercurius: Nem röhögök. Mosolygok.

Múzsa: Inkább ne csináld.

Mercurius: Nézd, készséggel elismerem, hogy nálam jóval élesebb szemmel tudod megítélni a poéták teljesítményét. De az emberekhez, bébi, nincs szemed. Ez a te Pannoniusod többre vágyik annál, mint hogy elücsörögjön valami kis itáliai hercegség kertecskéjében, és az öregkori művein molyol-gasson.

Múzsa: Te mindig csak magadból indulsz ki, Mercurius.

Mercurius: Ó, dehogyis. Én az emberi természetből indulok ki. Te vagy eltévedve, szívem, a te kis csodabogaraid közt.

Múzsa: Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz.

Mercurius: Meglátjuk, kicsi nővér. Nem is olyan soká meg fogjuk látni.

(...)

Jelenkor, 2017. június

A Jelenkor júniusban a hagyományoknak megfelelően színházi számmal jelentkezik. Mellékletben ezúttal Keresztesi József Medvevár című, Janus Pannoniusról írt tragikomédiája olvasható.
Az elmúlt színházi évadról Szűcs Katalin Ágnes és az idei POSzT egyik válogatója, Kovács Dezső ad értékelést.
Stuber Andrea a 2017-es MITEM-et szemlézi, míg Vilmos Eszter az idei DESZKA fesztiválról von mérleget.
Nánay István esszéje a közelmúlt ügynökügyeket tárgyaló magyar drámáiról elmélkedik.
Sárosdi Lillával, az egykori Krétakör tagjával, az utóbbi években szabadúszó színművésszel Proics Lilla beszélget.
Robert Wilson művészetével két írás is foglalkozik. Pandur Petra Wilson 2015-ben Berlinben bemutatott Faust-előadását elemzi, míg Purkarthofer Benedek Sebastian az amerikai rendező és Antonin Artaud életműve között von párhuzamot.
Szabó-Székely Ármin tanulmánya Déry Tibor keveset tárgyalt történelmi drámáival foglalkozik.
Esterházy Péter drámai életművéről két értelmezés is olvasható a számban: az egyik Radnóti Zsuzsa, a másik Weiss János tollából.
A pécsi színházi élet is képviselteti magát a lapban. Az idén húszéves Janus Egyetemi Színház két vezetőjével, Mikuli Jánossal és Tóth András Ernővel Ágoston Zoltán beszélget. Pécsi színházi bemutatókról ír Apró Annamária. V. Gilbert Edit az Escargo Hajója előadásait értékeli.
A kritikarovatban Pályi András két Szűcs Mónika által szerkesztett kortárs magyar drámaantológiáról – A felejtés ellen; Párhuzamos világok – ír. Tarján Tamás Gajdó Tamás Bárdos Artúr-monográfiáját méltatja.
Parti Nagy Lajosnak az idei Arany János-bicentenáriumra született verse zárja a számot.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.