hirdetés

Kertész Imre: Magyarország a végzetes döntések országa

2012. február 9.

Kertész Imre interjút adott a Le Monde francia napilapnak, amelyben leginkább Magyarországhoz fűződő viszonyáról, a mai politikai és társadalmi helyzetről beszélt, kevésbé az írásról. A cikk szerint az író betegen, de humorát nem veszítve fogadta a Le Monde riporterét.

hirdetés

Kertész Imre botjára támaszkodva fogadta az újságírókat, de humorát nem veszítette: “A gyógyszerek egyik mellékhatása nem az, hogy meghalok, hanem hogy keresnem kell a szavakat.”  A tíz éve Berlinben élő Nobel-díjas író Marcel Duchamp francia festő egy mondatával kívánta illusztrálni a magyar viszonyokat: “Nincs megoldás, mert nincsen probléma”. Kertész szerint nincs semmi új Magyarországon, ugyanaz történik, mint Kádár idejében. A népet úgy megbabonázta Orbán, mint a hamelni patkányfogó. - (A legenda szerint 1284 júniusában a patkányoktól hemzsegő Hameln városába egy köpönyeges idegen érkezett, aki egy bizonyos pénzért elvállalta, hogy megszabadítja a várost a patkányoktól. Bűvös erejű sípjával a Weser folyóba csalogatta az állatokat, de a bérét megtagadták tőle. 1284. június 26-án vadász képében tért vissza, és újra megfújta sípját, de most a gyerekeket csalogatta magával. A Koppel-hegy barlangjába vezette őket, ahonnan többé nem kerültek elő.)

Az író szerint a magyarok sosem tudtak elszakadni ázsiai gyökereiktől, így minden magyarban, az egész társadalomban megvan az a kettősség, ellentét, amely a keresztény alapvetések és a törzsi alapú berendezkedés között feszül. Kertész szerint ez az ősi probléma a gyökere a most kialakult helyzetnek is. A mai Magyarországot elemezve Kertész kifejtette, hogy Magyarországon sosem volt természetes úton kifejlődő, érett demokrácia, hiszen azt már a tizenhatodik században megakadályozta az oszmán birodalom, ez volt az első pillanat, amikor hátrányba került az ország, és ezt a hátrányt a magyarok sosem dolgozták le. Így a történelmi szempontból értelmezett demokrácia eszméjének akár csak meglétéről is gyakorlatilag nincs értelme beszélni.

Kertész felteszi a kérdést, hogy vajon miért áll Magyarország mindig a rossz oldalon. Emlékeztetett arra, hogy már a nagy európai forradalmak idején is Mária Teréziát támogatták a magyarok. A török uralom után Habsburgok, majd a szovjetek uralták az országot, azaz a magyarok minden alkalommal a rossz csapatban játszottak. A mostani helyzet is szépen mutatja a magyarok hibákhoz való vonzódását, hiszen Kertész szerint az állam ismét a szembeszállást választja Európával, és a nemzeti érdekek védelmében olyan illúziókat kelt, hogy csak így tarthatja meg szuverenitását. De ez ismét rossz döntés, tehát megint nem történik semmi olyan, ami eddig ne lett volna. Épp ezért nincs semmi probléma, ahogy nincs megoldás sem - idézte újra Duchamp-t.

Kertész kitért a holokauszt feldolgozásának kérdésére is, azaz ennek hiányára, valamint Nádas Péter decemberi ÉS-ben közölt nagy elemzését idézte, amelyben Nádas kifejtette, hogy az önkényuralom Magyarországon a szellemi síkról ered, teljesen ösztönös. Kertészt a szélsőjobboldal előretörése a harmincas évek Magyarországára emlékezteti, a szélsőjobboldali pártok jelmondatai a nyilaskeresztes időket idézik számára. Az antiszemitizmus és a cigánykérdés mind nagyon fontos és akut problémák Magyarországon, utóbbi különösen, mert a cigányok az ellenük folyó támadásokat végül erőszakkal fogják megtorolni - mondta az író.

Kertészt Nobel-díjának hazai fogadtatásáról is kérdezték: felemlegette, hogy sokan támadták azzal, hogy túl sötét képet fest az országról, hogy nem ünnepli a magyarságát, sőt még azt is megkérdőjelezték, hogy igazi magyar írónak számít-e. De nem kíván küzdeni már ez ellen. “Nyolcvankét éves vagyok és beteg. Nem fogok tollat ragadni, nem hiszem, hogy bármin változtatna.” Kertész egyetlen alkalmat említ az utóbbi időből, amikor úgy érezte, hogy együttérző, pozitív reakciókat is kapott, mégpedig Mentés másként címmel megjelent naplójának kiadása kapcsán. További terveiről pedig szűkszavúan csak annyit mondott: “Úgy, ahogy Bartók mondta, én is >Teli táskákkal< megyek el.” Több mindenen is dolgozik: továbbírja naplóját, bár egyre nehezebben kezeli a számítógépet a betegsége miatt, valamint készül az új regény, a Végső kocsma, amely méltó folytatása lesz a Kaddis a meg nem született gyermekért és a Felszámolás című műveknek. Az így létrejövő trilógia Kertész szerint teljes ciklust alkot majd.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.