hirdetés

Két nap Újhold

2016. október 3.

Szeptember 29-30. között a Petőfi Irodalmi Múzeum és az ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoportja rendezte meg a kétnapos Nemes Nagy Ágnes- és Újhold-konferenciát. - Helyszíni szemlénket olvashatják. 

hirdetés

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, E. Csorba Csilla nyitja meg a kétnapos konferenciát, az alapvető információk közlése után pedig felkéri a konferencia létrehozásának „motorját”, Buda Attilát, hogy mondjon pár szót. Buda beszél egy kicsit a PIM Studiolo tanulmánykötet-sorozatáról, melynek új darabja (az eddigi Szép Ernő- és Örköny István-, Ottlik Géza- és Jékely Zoltán-kötetek után) főként az elkövetkező két nap előadásainak anyagából készül majd el. A csupán pár perces bevezető után egyből érkezik Kulcsár Szabó Ernő, hogy megtartsa a Nemes Nagy Ágnes- és Újhold-konferencia nyitóelőadását.

Kulcsár Szabó a negyven perces előadásában a líra befogadásában a vershangzás és a szemantika sokszor felfejthetetlen egymásra hatása mentén létrejövő immaterializáltság „kihallásának” fontosságáról beszél, a heideggeri, nietzschei, gadameri és kittleri elméletek hosszas összefésülése után jut csak el Nemes Nagy poétikájához. A jelentős babitsi hagyaték és Rilke Nemes Nagyra gyakorolt költészeti hatásának milyenségéről is szó esik, Kulcsár Szabó a magyar költő poétikai invencióit (melynek központi eleme a létrejövő hermetizált tárgyköltészet) végül mégis Gottfried Benn lírájához és verselméletéhez vezeti vissza.

(Eleinte valahogyan döcögős, de a vége felé érve nagyívűvé váló nyitóelőadás. Kulcsár Szabó remekül ad széles perspektívát az egész konferenciához, a tárgyias szemléletű líra kérdéseinek központba helyezése is jó megérzésnek tűnik – a két nap központi eleme lesz ez, amelyre az előadók sokszor nagyon különböző megközelítésmódokat alkalmaznak.)

Fotók: Nagy Ádám Zoltán

Az első szekcióban először Ferencz Győző, az előkészületben lévő új Nemes Nagy-összes szerkesztője ad elő a költőnő kiadástörténetéről, hagyatéki kérdéseiről.

(Amennyire a száraz és önmagára irányuló filológiától félve ültem be erre az előadásra, annyira revelatív, ami elhangzik: Ferencz kiváló éleslátással követi le Nemes Nagy poétikai fordulatait a hagyaték materialitásában.)

Az első szekció másik két előadását Kelevéz Ágnes és Buda Attila tartja, előbbi Nemes Nagy Babits szerkesztő úr címmel a Radnóti Színház számára készített, ám soha be nem mutatott színdarabjáról, utóbbi a Rilke-kapcsolatról és a költőnő a német szerző verseinek fordítása alatt szerzett (később Nemes Nagy egész egzisztenciáját megváltoztató) poétikai és világlátási tapasztalatokról beszél.

Az ebédszünet utáni szekció hozza a konferencia első napjának két legemlékezetesebb előadását. Mártonffy Marcell Nemes Nagy „Ne mondd soha a mondhatatlant, / mondd a nehezen mondhatót” kijelentéséből indulva a kimondhatóság nyelvi aspektusainak legmélyére hatol, Bartal Mária pedig anatómiai (!) és fiziológiai (!) szempontból elemzi a költő Hasonlat című versét – a test-központú szemlélet olyan friss és pontos alternatíváit adva, melyre csak nagyon ritkán kerül sor.

(Bartal előadása után még a hozzá fűzött kérdések is nagyon szórakoztatóak: vajon egy gondolatjel szótaghosszúsága jelölhető egzakt módon?)

A konferencia második napján (ha már az Újhold kapcsán van erre lehetőség) egy egész Pilinszky-szekcióra sor kerül. Lénárt Tamás a Ravensbrücki passióról, Varró Annamária a Pilinszky-recepció fonákjairól beszél, Bányai Tibor Márk pedig az Apokrifet hasonlítja össze egy Kiss József-verssel.

(Sokat vártam tőle, de sajnos kifejezetten gyengére sikerül a szekció. Lénárt intermediális elemzése még valamennyire pontos és érdekfeszítő, Varró iskolás narratívája, valamint Bányai dilettáns és motiválatlan összehasonlítgatása viszont végleg elsüllyeszti a Pilinszky-blokkot.)

A két napot záró előadások egy próza-szekcióba rendeződnek. Kelemen Emese Nemes Nagy a kora prózaíróira gyakorolt hatását vizsgálja, Vásári Melinda Ottlik regényelméletével és Mészöly atmoszférikusságával foglalkozik. Ezután két Mándy-előadás jön, Dobás Kata az író nagyváros-poétikájáról, Tamás Péter a tárgymegelevenítési metodikáiról beszél.

A konferenciát Ferencz Győző, Darvasi Ferenc, Mesterházi Mónika és Kukorelly Endre kerekasztal-beszélgetése zárja.

(A konferencia fáradt hallgatósága hálás a beszélgetés fesztelen légköréért, Kukorelly és Mesterházi anekdotái mindenképpen érdekes adalékot szolgáltatnak a konferencia témáihoz – egész egyszerűen elhangozhatnak olyan dolgok, amelyekre mindenki kíváncsi, de mégsem merülhetnek fel az előadások tudományos korrektségének kívánalma miatt, ráadásul ekkor körvonalazódik az Újhold mint közösség paraméter-definiálásának kívánalma. Ferencz és Kukorelly [akik egymást váltották az Újhold-Évkönyvek szerkesztői pozíciójában] beszélnek a sokszor megközelíthetetlen és kérlelhetetlenül szigorú Nemes Nagy aurájáról, pedagógiai hiányosságairól, híres-hírhedt lakásáról a Királyhágó utcában, ahol bizonyos költők neve kiejthetetlen volt, ahova mindenki vágyakozva és gyomorgörccsel járt. Darvasi [aki koránál fogva nem ismerhette személyesen Nemes Nagyot és társait] érdekes dedikációkat mutat, láthatjuk, ahogyan folyamatosan Mándyt heccelik a természettől való idegenkedése, a nagyvárosba ragadtsága miatt. A beszélgetés végére mintha kicsit emberileg is közelebb kerülne mindenki ezekhez a szerzőkhöz.)

Ferencz Győző szavaival zárul a kétnapos konferencia.

(Az előadások széles spektrumú tematikája és az előadók változatos kora és helyrajzi hovatartozása garantálta e két nap olyan magas fokú heterogenitását, amelyben a témának csak egészen kis szelete iránt érdeklődők is könnyedén meg tudták találni a helyüket. Mindenesetre mindig jó látni egy ilyen nagyszabású és igényes rendezvényt az irodalomtudomány hazai programkínálatában.)

 

Csete Soma

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.