A közelmúltban ünnepelte második születésnapját a Csillagszálló kulturális utcalap, melynek alkalmából hagyományteremtő céllal képzőművészeti pályázatot írt ki. Az Utca 2008-ra érkezett pályaművekből rendezett kiállítással vette kezdetét az ünnep a Gödör Klubban november 11-én. Az ezer négyzetméteres kiállítótérben huszonnyolc művész alkotásai tekinthetők meg. A kiállítás anyagával a novemberi lapszám különleges megközelítésben foglalkozik. A Lénárd Anna és Szabó Attila által koordinált Utca 2008 kiállítás egyes pályaműveihez ugyanis a Csillagszálló állandó szerzői írtak egy-egy rövid személyes reflexiót, melyek közül nálunk Krusovszky Dénes és Acsai roland írásait olvashatják.

Krusovszky Dénes

REGGELI JEGYZET

Üres bögrében az otthagyott filter,
még meleg.

Nem emlékszem, mikor mentél el,
csak megpróbálom elképzelni
és majdnem sikerül.

A fürdőszoba tükre még mindig párás,
mégis látom benne magam.

De mintha valaki más régi tablóképe lennék.

Hogy el tudom hinni,
ez itt nem az én arcom,
mégis én mozgatom.

Ez már szinte jó.

Acsai Roland


KÉTFÉLE KERT

1.

Minden kertnek
Gazdája van,
Nincsen egy sem
Gazdátalan.

Napja van és Holdja van,
Csillagmaggal szórva van.

2.

Minden utcában
Van egy kert,
Mely sose látott
Még embert.

Leng sok-sok tátikája,
Megannyi oroszlánszája,
Ha közel mész, mind kitátja.

Pálfi Anna

KOMFORT DESSZERT

A Kispolgár magazin e heti receptajánlata:
Hozzávalók:
Elkészítéshez:
500 hajléktalan
egy több milliót érő villa
egy-két útkereső sztár (nehezebb napokon lapunk alkalmi olvasói)
némi technika
türelem

Tálaláshoz, fogyasztáshoz:
heti egy szabad este
kiöblösödött, de még kényelmes fotel a képernyő előtt
saját bizonytalan életkilátások, önértékelés válság, általános diszkomfort-érzet
kielégíthetetlen vágy a felemelkedésre
erkölcsi gátlásokkal nem szennyezett kíváncsiság
valóságshow-néző rutin


Elkészítés: végy 500 hajléktalant. Válogasd le a legjavát. Helyezd bele a 12 kiválasztottat egy általuk értelmezhetetlen luxus élettérbe. Készíts kovászt a következőkből: 5 milliós fogászat, egy csipet stylist, finomra reszelt karriertanácsadó, egy evőkanál pszichológus, állagjavítónak kevéske marketing. Hogy megkeljen, morzsolj rá gazdagon hiú reményt, majd várd meg, amíg a kovász feljön. Önts az érett kovászt a 12 hajléktalanból álló szárazanyagra. Gyúrd össze, majd hintsd meg a nagy lehetőséggel. Fedd le a masszát, és pihentesd hosszabb ideig. Hetenként nézz rá, hajtogasd, forgasd, szúrkodd meg villával. Amikor már kezd összeérni, szedd tizenkét részre. Egy tizenkettedet rögtön végy el, s vesd a szemétbe. A megmaradt masszát pihentesd tovább, hajtogasd, forgasd, újból szúrkodd villával, s végy el egy újabb tizenkettedet. Folytasd ugyanígy hónapokon át, míg végül egyetlen rész marad. Azt tedd forró sütőbe, lassú tűzön, gyakran forgatva süsd, közben sűrű cukorsziruppal többször fényesítsd.

Tálalás: díszítve kínáld: szórd meg a társadalmi felelősségvállalás vaníliás porcukrával.

Élettani hatások: a fentiekben elkészített csemege segít helyreállítani a Kispolgár olvasóinak önértékelését. Jobban megfigyelve a tányéron heverő desszertet, rájönnek, hogy kiüresedő életük valójában egyfajta csúcsteljesítmény, hogy kedves olvasóink sosem voltak, s immár nem is lesznek egy tizenketted, egy ötszázad, egy huszonötezred. Hogy az életük tulajdonképpen maga a beteljesülés. Hogy az asszony átható főttfarhát-szaga nem is zavaró, sőt olykor még vidáman szopogatnák akár a húsos szárnytövét. Vagyis: hogy a massza nyomora a kelesztőben nem az önök problémája.
A komfort desszert nemcsak finom, de egészséges is. Rendszeres fogyasztásával a Kispolgár valamennyi kedves olvasója hétről hétre jobban érzi majd magát a bőrében. Desszertünk – nevéhez híven – valóban komfortot csempész az életükbe. Kedvező élettani hatása révén csökkenti a szem alatti ráncokat, vízzel tölti fel az agysejteket és a bőrt. Tompítja a kínzó fájdalmakat okozó erkölcsi gócokat, a még el nem halt felelősségérzetet pedig hatékonyan gátolja. Serkentőleg hat az önértékelésre, saját kilátástalan életük újraértékelésére: csökkenti az állandó szorongást amiatt, kinek kell kedves olvasónk negyvenkilenc évesen, egyetlen szakmával, nyelvtudás nélkül, párás időben aligha tagadható asztmával.

A Komfort desszert fogyasztása megszünteti a kínzó önvádat, hogy mégis el kellett volna adni a déditől megörökölt faragott komódot huszonöt évvel ezelőtt, s kiküldeni a pénzből Ferikét Németbe, a kitelepített rokonokhoz Jéna külvárosába, hogy tanulja a nyelvet, s ne csak az irodagépek javításához értsen, mert irodagépek néhány év múlva talán már nem is lesznek, legalábbis olyanok nem, amelyeket javítani akarnának.
Alkalmi desszertfogyasztóink körében, kiváltképp luxusvilla-intolerancia esetén nemkívánatos mellékhatásként jelentkezhet a gyomorsav hirtelen emelkedése, a bőr sárgás elszíneződése. Savlekötőként, a forrongó irigység lecsillapítására ajánljuk olvasóink figyelmébe a villa forgóajtaját, amely befelé éppolyan lendülettel sodor, ahogy kifelé penderít.

A Komfort desszert tehát az ön otthonába viszi a való világot, s így a langyos szobában, kettesre levett konvektor mellett élvezheti mások nyomorát. Önértékelés növelő hatásán keresztül segít nemcsak elaludni, de átaludni is az éjszakát. A kezdeti, esetleges viharos álmok (melyekben kedves olvasónk az utcán ül, lábfejek magasságából egy műanyag poharat nyújt a magasba, fázik, mocskos, reményvesztett) esetén édes ébredést garantálunk: nem, nem Ön él az utcán, sőt az utcán talán nem is élnek emberek, ez a néhány számkivetett is, lám, előbb-utóbb villához, munkához, fogsorhoz jut! Dolgunk tehát semmi, csak nézni, mint a moziban, a kiöblösödött fotelben vágásra illeszteni megereszkedett hátsónkat; s ha olykor mégis kissé összekeverednénk, mi a valóság, s mi a show, mielőbb fogyasszunk újra a Komfort desszertből!

Nagy lehetőség, szerda esténként 21 órától, Story Tv

Fenyő D. György:

SZABADSÁG TÉR, BUDAPEST

A Szabadság tér ott fekszik Budapest belvárosában, néhány száz méterre a Dunától, a Parlamenttől, a Lánchídtól. Beszédes a neve, a múltja és a jelene egyaránt.
A terület valaha, a 18. század közepén még kívül feküdt a városon. Aztán ahogy a magyar történelemben ritka hosszú békekorszakban Pest terjeszkedett, úgy lett a város része. Kincstári tulajdonba került, így kezdtek rajta építkezni. II. József osztrák császár és magyar király mint felvilágosult uralkodó tudta, hogy az állam feladata ellátni a szegényeket, a betegeket, a bolondokat. Szeretetház, illetve akkor még németül Versorgunghaus néven épült is egy hatalmas épület, amit aztán befejezés előtt átminősítettek: mégsem szeretetotthonként építették tovább, hanem katonai kaszárnyaként. De még mielőtt befejezték volna, már börtönként is szolgált: itt raboskodtak a francia forradalom hadseregének osztrák fogságba esett katonái. Laktanya és börtön volt tehát a 19. század első felében. Hiába adtak neki különböző neveket, mindvégig rajta maradt a Neugebäude, az Újépület elnevezés. Idegen és gyanús maradt a városban: nagy falai, négy sarokbástyája, a falak mellett húzódó árkok nem keltettek bizalmat iránta.
Aztán az épület beteljesítette azt a képet, ami a köztudatban élt róla: az 1848―1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után, 1849 késő nyarán és őszén többen raboskodtak itt, közöttük Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök, az első felelős polgári kormány feje. Amikor 1849. október 6-án katonai sortűzzel kivégezték, akkor vált az épület és a terület a magyar szabadság, szuverenitás, önállóság vérbe fojtásának szimbólumává, gyűlölt, elátkozott területté, akkor lett az Újépületből a pesti Bastille. Hiába születtek különféle tervek az épület békés célú felhasználására – legyen belőle nyomda, vagy árvaház –, mindez nem segített rajta: csak ott állt, mi több, terpeszkedett a nagy és csúnya katonai építmény Budapestnek akkor már a közepén.
Pedig lehetett volna e területnek más története is. Az 1840-es évek elején, az akkor lendületben lévő magyar reformkor bizonyosan legnagyobb építője, Széchenyi István még sétateret álmodott ide. Arról írt egyik könyvében, a Pesti por és sár címűben , hogy mennyire nyomorúságosan néz ki a fővárosunk, mennyire hiányoznak belőle a polgári élet nyugaton rég kiépült közösségi színterei, kellene például lóversenytér, kellenének beszélgetésre alkalmas klubok, úgynevezett kaszinók, és kellene egy sétatér. A pesti utcát por és sár lepi el. Építsünk közösségi elhatározással, mondta, igazi városi tereket. Az első egy igazi sétatér lenne, fákkal, virágokkal, kioszkokkal, árusokkal, korzóval. Ezt a sétateret képzelte Széchenyi az Újépület déli fala mellé. Létre is hozta a Sétatér Társulatot, amely tervezte és mozgalommá tette a tér kiépítését, felesége pedig 1846-ban ünnepélyesen elültette a sétatér első fáját, egy platáncsemetét.
A szabadságharc bukása és Batthyány Lajos kivégzése után azonban a tér éppen nem a nemzet belső fejlődésének, hanem a nemzet külső elnyomásának lett a szimbóluma. Még az osztrák-magyar kiegyezés, 1867 után is csak annyi történt, hogy a tér a kincstártól a főváros kezébe került, de hogy mi legyen vele, arra még további évtizedekig nem tudtak válaszolni. Végül a 19. század legvégén, majdnem ötven évvel a szabadságharc leverése és Batthyány kivégzése után érkezett el az idő, hogy rendezzék a teret. 1897-ben lebontották az Újépületet, így hatalmas szabad terület nyílt. Összenyitották a Széchenyi elképzelte Sétatérrel, és tervpályázatot írtak ki a rendezésére. Palóczy Antal nyerte meg a pályázatot, az ő tervei nyomán alakult ki a reprezentatív tér formája.
Egy évtizeden belül hatalmas és jelentésteli épületek egész sora nőtt köréje. Megépült az Osztrák―Magyar Bank monumentális, erőt, gazdagságot, tekintélyt sugárzó épülete: ma itt van a Magyar Nemzeti Bank. Tervezője a századforduló egyik sztárépítésze, Alpár Ignác volt, akinek épületei az egész akkori Magyarországon a fejlődést, gazdagodást, nagypolgári jólétet hirdették. Ugyancsak sztárművész, Róth Miksa tervezte színes üvegablakait. A másik oldalon szintén Alpár Ignác tervezte a Tőzsdepalotát, így megteremtődött az a tér, amely a magyar pénzvilág központja lett, körülbelül két percre a magyar politikai élet központját jelentő, szintén jelképekkel teli Kossuth tértől.
A Bank és a Tőzsde mellett néhány év alatt további jelentős köz- és magánépületek sora nőtt ki a földből. 1900-ra fölépült a Kereskedelmi Kamara, amely később a Magyar Királyi Postatakarékpénztár épülete lett: hátsó frontján egybenőtt a magyar szecesszió egyik legszebb épületével, a Lechner Ödön tervezte Postatakarékkal. Ez a kamaraépület ad otthont 1935-től máig is az amerikai nagykövetségnek.
Itt épült föl a legnagyobb magyar tengerhajózási társaság, az Adria Tengerhajózási Részvénytársaság székháza. Fölépült félkörben három hatalmas lakóház, ezzel lezárva a tér északi oldalát. Az egyik szép neoreneszánsz lakóház felső timpanonjában pedig elhelyeztek egy alulról is jól látható szoborcsoportot, középen Kossuth Lajos alakjával. Kossuth-szobor Pesten! A magyar szabadságharc szimbolikus alakjának, vezérének, az osztrák uralommal élete végéig meg nem békülő politikusnak tisztelgő szoborcsoportot építettek még a szabadságharcot leverő Ferenc József császár és király uralkodása alatt! Mi volt ez, ha nem a történelmi sérelmek meghaladása: Kossuth apoteózisa azon a téren, ahol fél évszázaddal korábban Batthyányt kivégezték. A magyar szabadságharc apoteózisa ott, ahol a magyar szabadságot jelképesen vérbe fojtották.
Budapest épült, polgárosodott. A tér egységes arculatot öltött: a 19-20. század fordulójának historizáló, késő szecessziós épületei egyaránt hirdették a jólétet, a gazdagságot, az örökké tartó béke és prosperitás erejét. A pénz, a kereskedelem, a nagypolgári élet központja lett az a tér, amely a valahai önkényuralom jelképe helyére épült.
Eközben mégsem felejtődött el a történelme. Nemcsak a Kossuth-szoborcsoport emlékeztetett a magyar történelem legtisztább, leginkább konszenzus övezte, a nemzeti ébredést, a szabadságot és függetlenséget, a polgári átalakulást jelképező eseményére. A tér a Szabadság nevet kapta, és ezt viseli máig is. A közvélekedés gyakran a szovjet hősök emlékművéhez és a szocializmus évtizedeihez köti a tér nevét, holott az Osztrák―Magyar Monarchia korában nevezték el így, a megbékélés jegyében, átfordítva az önkényuralmi jelentést a börtön lerombolásának jelképévé. Egy utcasarknyira a tértől felépült – már az 1920-as években, 1926-ban – a Batthyány Lajosra emlékeztető örökmécses (a valaha volt Újépület azon sarkánál, ahol a mártír miniszterelnököt kivégezték). A térre vezető utcákat elnevezték a Batthyányval egyszerre kivégzett magyar tábornokokról, a magyar szabadságharc mártírjairól: Vécsey Károlyról, Aulich Lajosról, Kiss Ernőről, Nagysándor Józsefről.
A téren körbe járt a villamos, a platánfák megnőttek, újabb fákat ültettek. A tér déli részén felépítettek az 1930-as évek végén egy igazi modernista, funkcionalista épületet, a Pénzintézeti Központ székházát. A Nyíri István és Lauber László tervezte épület egyenes vonalaitól, dísztelenségétől először idegenkedett a budapesti közönség, de a teret övező utca következő épülete, egy református templom (a Hazatérés Temploma) már magától értetődő módon ugyanabban a stílusban készült. Még egy szép dombormű, egy szüretet ábrázoló sokalakos kompozíció is került a falára 1940-ben, Medgyessy Ferenc alkotása. A térre szobrokat és emlékműveket állítottak: egy kis emlékoszlopot a hajdani Újépület helyén (1934), és egy díszkutat, amely az első fa ültetését örökíti meg, és a Sétatérre emlékeztet (Telcs Ede alkotása, 1930). Mindez azt hirdette, hogy a tér immár a békés, szorgos munka, az építkezés jelképe lett.
Később új politikai szobrok és emlékművek is kerültek ide. 1936-ban elhelyezték Ligeti Miklós alkotását, Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok szobrát, aki az első világháború végén a vesztes Magyarországot felügyelő négytagú katonai parancsnokság tagja volt, és ebben a minőségében védte Magyarország érdekeit, meggátolta, hogy a megszálló csapatok értékeket hurcoljanak el. Ezt a szobrot 1948-ban eltávolították, majd 1990-ben visszaállították. 1946-ban felépítették a második világháborúban Budapesten harcolt szovjet katonákra emlékeztető szovjet hősi emlékművet. A szovjet-orosz politikai vezetés máig ragaszkodik az emlékmű megtartásához és gondozásához, mivel a tér alatt a második világháborúban Budapesten harcoló szovjet katonák nyugszanak. Ezért az emlékművet belefoglalták abba az orosz―magyar megállapodásba, amely az egymás területén elhunyt katonák sírjának kölcsönös gondozásáról és tiszteletben tartásáról szól.
Ez már a tér ismételt átpolitizálódásának története: eltűnt az amerikai katona szobra, megjelent a szovjet emlékmű. Aztán az amerikai nagykövetség épülete került a politikai figyelem középpontjába: az ötvenes években azért, mert a leginkább ellenséges nagyhatalom, Amerika jelképe volt. 1956 után pedig azért, mert a forradalom leverése után ide menekült Mindszenty József bíboros, akit még 1948-ban letartóztattak és börtönbe vetettek. Ebben az épületben élt Mindszenty belső száműzetésben 1957-től egészen 1971-ig, mintegy tizennégy éven át.
Az épületek egy része funkciót váltott: a Tőzsdepalotába a magyar televízió költözött, a hajózási részvénytársaság épületét különféle társadalmi szervezetek és intézmények kapták meg. A tér a hetvenes és nyolcvanas években kikerült a figyelem középpontjából, és szép lassan egy kissé kopott, valaha szebb napokat látott, érdektelen hellyé vált.
Aztán 2002-2003-ban az egész teret újrarendezték. Építettek alá egy mélygarázst, a tér közepén egy kis pavilon jelzi az új funkciót. A busz- és autóközlekedést megszüntették, az egész teret parkosították. Rendezték a térre vezető utcákat, részben persze a mélygarázs igényeinek megfelelően. A tér déli részén felújították a Pénzintézeti Központot, előtte pedig felállították Széchenyi István mellszobrát, talapzatán egy idézettel a Hitelből. Északi részén a Kossuth-dombormű épületét egy bank, az Inter-Európa Bank újította fel székháznak. Szép lett a tér, rendezett, gusztusos. Lehet rajta sétálni, gyerekkel játszótérre menni, kutyát sétáltatni, szerelmesen andalogni, még a gyepen heverni is. Jelenleg épül újjá egy klasszicista lakóház a tér déli oldalán, amely a legtovább állt itt romosan. Szálloda lesz belőle. A tér korábbi szobrai és emlékművei mind megmaradtak vagy visszakerültek, még a Magyar Atlétikai Club, a MAC is kapott egy emléktáblát annak emlékére, hogy az Újépület udvarán rendezték az első atlétikai viadalokat 1875-ben. Megszületett az a remény, hogy a tér végre a városi-polgári életforma egy kellemes, barátságos helyszíne legyen. Megszületett a remény, hogy az első világháború végére emlékeztető amerikai katonaszobor és a második világháború végét jelképező szovjet obeliszk békésen megfér majd egymással – meg a téren rohangászó óvodásokkal, babakocsit tologató kismamákkal, csókolózó szerelmes párokkal és üldögélő öregemberekkel.
Voltak kevésbé békés történetek is. A rendszerváltás után a televízió székháza lett a médiatörvény miatt kitört szellemi-ideológiai háború legfőbb színhelye és jelképe. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az amerikai nagykövetség épülete körül megjelentek a nagykövetséget védeni hivatott vastüskék és behajtásgátlók. A tér egyik mellékutcáját a Magyar Nemzeti Bank két épületének összekapcsolása miatt zárták le már jóval korábban, a tér másik kis utcáját az amerikai nagykövetség védelme érdekében. 2006 őszén az őszödi beszéd miatti tüntetések a televízió székházának megrohamozásával kezdődtek. Ekkor került ismét a politikai, majd a fizikai támadások kereszttüzébe a szovjet katonai emlékmű is: többen és többször megtámadták, meggyalázták azóta, úgyhogy a rendőrség kordonnal vette körül és folyamatosan őrzi.
Adva van egy gyönyörű tér, rajta fák, virágok, szobrok, emlékoszlopok, díszkutak, játszóterek, padok, körülötte szép épületek. Volt már az elnyomás és a szabadságküzdelmek, az építkezés és az értelmetlen rombolás, a normális polgári élet, a jólét, a fejlődés, a gyűlölködés és a megbékélés színtere és szimbóluma egyaránt.

A lapszám további tartalmairól

Az ünnepi lapszámot Iványi Gábor lelkész, a lapot kiadó Oltalom Karitatív Egyesület elnökének írása nyitja az utcáról, az utcán élőkről és az utcán segítőkről. A Csillagszem rovatban Tamás Zsuzsa költő a 100 éve született Schaár Erzsébetre, illetve főművére, az Utcára emlékezik versével.

Az Utca2008 kiállítás koordinátorának, Lénárd Annának az írása ismerteti a lap második születésnapja apropóján meghirdetett képzőművészeti pályázatot. Ez az írás vezeti be a kiállítás anyagából készített összeállítást, amelyben képzőművészet és irodalom ad egymásnak randevút. Az egyes pályaművekhez ugyanis a Csillagszálló állandó szerzői írtak egy-egy rövid személyes reflexiót. A közel hatvanoldalas rendhagyó Csillagszem rovat egyben a december 2-ig a Gödör Klubban látható kiállítás különleges katalógusa is, amelyben a képzőművészeket Bolla Rita, Chilf Mari, Csontó Lajos, Ferenczy Zsolt, Gábor Imre, Gressai Ferdinánd, Halasi Rita, Kiss Adél, Koronczi Endre, Kovács Budha Tamás, Ludman Éva, Lugossy Mária, Mihalik Gabriella, Marko Mrse, Ocztos István, Orosz Csaba, Restyánszki Attila, Sarkadi Nagy Balázs, St. Auby Tamás, Süli-Zakar Szabolcs, Szabics Ágnes, Szabó Eszter, Szabó Ildikó és Tesch Katalin, Tóth György, Wolsky András, Z, valamint Zselinszky Miroslav képviseli, az irodalmi oldalt pedig Györe Gabriella, Kiss Ottó, K. Kabai Lóránt, Acsai Roland, Csontó Sándor, Nádori Lídia, Kemény Vagyim, Krusovszky Dénes, Legát Tibor, Karafiáth Orsolya, Bánki György, Bárdos Deák Ágnes, Cserna-Szabó András, Mézes Gergely, Biczó Gabriella, Schüttler Tamás, Zeke Gyula, Pálfi Anna, Péntek Orsolya, Csikós Attila, Győrffy Ákos, Kertész Anna, Sisso, Kálmán Gábor, Kresalek Gábor, Hegedűs Vivien és Szijj Ferenc.
A Csillagpor rovatba Schüttler Tamás írt tárcát a Kertész utca világáról, Kovai Cecília pedig szociográfiát a „sokszínű” nagyvárosi találkozásokról. Pálfi Anna ironikus tárcája a hajléktalan valóságshow-hoz ad receptet.
A Csillagtér rovatot Fenyő D. György Szabadság térről írt tanulmánya vezeti be, majd Áfra János ír a street artról. Tamás László a Szeretem Budapestet mozgalom falfirkátlanító akciójáról beszélgetett Bojár Iván András elnökkel. A rendhagyó lapot Kiss Géza hajléktalaninterjúja zárja szerencsevárásról és önsorsunk alakításáról.

A készülő decemberi lapszám fő címzettjei a gyerekek lesznek, az írások közös vonása a mese. A karácsonyi lapszám bemutatójának a Gödör Klub ad majd otthont egy gyerekrendezvény keretében közvetlenül karácsony előtt.

Keresse a lapot hajléktalan terjesztőknél az Astoria, Ferenciek és Deák téri aluljárókban hétköznap délutánonként, vagy fizessen elő rá a csillagszallo@oltalom.hu címen!
További információk a lapról és a pályázatról: www.oltalom.hu/csillagszálló