A Bródy-díjat idén is a kuratórium tagjainak közös, vitáktól sem mentes döntése alapján ítélték oda a kiválasztott kötetnek – mondta el Márton László, a kuratórium elnök e a díjátadó ünnepségen tartott bevezetőjében. Három dologra hívta fel a közönség figyelmét: a harmadik, hogy a Bródy-díjat első alkalommal éppen tíz éve, 2005-ben adták át először. Ennyi idő után végigfuttatva a tekintetet az irodalom eseményein, a tapasztalat azt mutatja, hogy volt, s van értelme olyan díjakat kiadni, melyeket első kötetes szerzők műveinek ítélnek oda, s van értelme e díjakkal az olvasóközönség figyelmét felhívni ezekre a kötetekre – a tíz év alatt meghozott döntéseknek ha nem is mindegyike igazolta a zsűri reményeit, a legtöbb díjazott azóta is szépen építgeti írói életművét, s továbbra is figyelemre méltó művekkel jelentkezik.

A második, amire fel akarta hívni a figyelmet, az az, hogy mennyire nehéz egyetlen könyvet választani az idén közel huszonöt jelölt mű közül. Voltak kötetek, melyek ugyan nem kapták meg a díjat, mégis fontos erényeik vannak; - adott esetben meg is osztották a zsűrit. Mindenképpen fontosnak érezte megemlíteni Marc Martin regényét, a Járt utat kétszer járj-t, valamint Berniczky Éva A tojásárus hosszúnapja című könyvének ragyogó mikro-leírásait, Bánki Éva Esővárosát, mint az idei év legnagyobbat válalló – s azt be is váltó - vállalkozását, a legkimunkáltabb történelmi tablót nyújtó kötetet; s Norbert György (György Norbert) Klára című munkáját is.

Az első dolog pedig a kuratórium elnökének döntéseit is bizonnyal meghatározó ars poetica volt: a tehetség mibenlétét definiálta Márton, egy történettel érzékeltetve azt, koronként mennyire más szempontokat kell figyelembe vennie egy döntés meghozatalakor a döntéshelyzetben lévőnek. Jób Dániel Ifjúkor című novelláskötetét (Nyugat, 1908) lelte meg nemrégiben egy antikváriumban – a kötetet elolvasva megállapította, hogy sikeres indulás volt, egy jó szerző erős első könyve, nagy vehemenciával megírt, sok indulattól duzzadó könyv, mely ugyanakkor le is építi magamagát.

Akkor, a század elején ezt a könyvet lehetett volna, kellett volna a figyelem középpontjába állítani egy ilyen díjjal, mint a Bródy. Hogy jelenleg hogyan döntik el, kinek ítéljék a díjat, azt a tehetség meghatározásával írta le: a rendelkezésre álló eszközökből milyen világot épít a szerző, s az így felépített világgal képes-e meggyőzni olvasóját arról, hogy van írói világszemlélete. Ennek alapján az idén végül Gazdag József könyve mellett döntöttek (a kuratórium tagjai: Babarczy Eszter, Csontos Erika, Márton László, Mikola Gyöngyi és Mészáros Sándor).

Céltalan aszkéták című laudációjában Márton László Gazdag József novelláinak szubjektumszemléletére fókuszált: a szubjektum nem a külvilággal szemben meghatározott belvilág volna itt, hanem egy éppen olyan külső, mint a külvilág egésze. A kötet írásaiban, ha két világ szembenállásáról beszélhetünk, két külsővé tett világ szembenállásáról beszélünk – a szemlélet radikalizmusa az eseményeket háttérbe szorítja; sokkal nagyobb jelentősége van a szemléletnek magának, mint az eseményeknek. Az írások főhősei mindig valamilyen adottság hordozói, s az írások tétje annak megmutatása, hogy a felismert adottság miképpen bomlasztja fel szép lassan a személyiséget.

A díjátadást követően Bánki Éva ez Magyar dekameron című, készülő novellafüzérből olvasott fel, a 3. nap 5. novelláját. Berniczky Éva szintén nem a tavalyi, A tojásárus hosszúnapja című könyvének részletét, hanem új írást hozott. Készülő regénye, a Méhe nélkül a bába egyik fejezetét, melyben a messziről, postán érkezett gomolyákra az átázást megakadályozandó tekert, teleírt franciakockás füzetlapok indítanak be egy történetet – a végkifejletét majd a regényből ismerhetjük meg. Norbert György is készülő, új regényéből hozott egy részletet. Gazdag József, a díjazott a Kilátás az ezüstfenyőkre címadó darabjának részleteit olvasta fel; hogy a kötet darabjainak radikális szövegszervezési elvei meddig képviselhetőek az önismétlés gyanújának felébredése nélkül, nem tudom – Bernhard egészen sokáig ki tudta tartani - de remélem, hogy a választott írás inkább a díjnak szólt, s nem jelenti azt, hogy nem készül közben az újabb kötet – még ha lassan is.

(A galéria képeit Szémann Tamás készítette.)

Györe Gabriella