hirdetés

KILÁTÓ: FELVIDÉK – Leltár

2019. január 23.

Ha van irodalom, amely folyton kétségbe vonja önmaga létét, akkor az a szlovákiai magyar – írja Németh Zoltán bevezető esszéjében. A Kilátóban októbertől az előző hetekig a felvidéki vagy szlovákiai magyar irodalom létét csaknem ötven friss írás bizonyította, mások mellett a nemrég elhunyt nagyszerű írótól, Grendel Lajostól. Összefoglaljuk.

hirdetés

A magyar olvasó számára az erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai irodalomban főként azok a szerzők, alkotások, irodalmi műhelyek és jelenségek ismertek, amelyek valamilyen formában átlépték az országhatárt. Olyan írók, akiknek magyarországi kiadó jelenteti meg műveit, gyakran lépnek fel hazai, elsősorban budapesti helyszíneken, előszeretettel közli őket itt kiadott folyóirat, magazin. Ám hajlamosak vagyunk megfeledkezni azokról, akik ritkábban vagy egyáltalán nem mutatkoznak műveikkel a magyarországi irodalmi berkekben. Felszínes képünk van a határon túl zajló, kortárs irodalmi életről és kulturális folyamatokról, keveset tudunk az ottani magyar szerzők alkotói világáról, inspirációiról, nehézségeiről, a művészeti élet fejleményeiről. Éppen ezért szánta el magát a Litera, hogy az eddigieknél átfogóbb és mélyrehatóbb képet nyújtson a kortárs magyar irodalom külhoni régióiról, a legfrissebb irodalmi törekvésekről, a nagyokon túl a középgeneráció és a legfiatalabbak tevékenységéről.

Kilátó sorozatunkban Erdély után másodikként Vajdaság irodalmát állítottuk fókuszba, harmadikként – 2018 októberétől – a felvidéki irodalomé volt a főszerep a Literán.

A több mint három hónapos széria bevezető esszéjét Németh Zoltán írta Az irodalom, amely kétségbe vonja önmagát címmel. Írása először is arra a kérdésre igyekszik választ adni, hogy a szlovákiai magyar irodalom fogalomként létezik-e: „Kívülről nem is igazán érthető, hogyan lehet kétségbe vonni a szlovákiai magyar irodalom létét. Hiszen élnek magyar nemzetiségű és/vagy magyar nyelven alkotó költők, írók Szlovákiában, akik magyar nyelven írnak – mi akkor tehát ez az abszurd állítás? Ugyanezt az értetlenkedő és hitetlenkedő kérdést tette fel a Szlovák Tudományos Akadémia egyik prominens szlovák irodalomtudósa az intézmény magyar nemzetiségű doktoranduszának, aki a kérdéssel szlovák nyelven foglalkozik. Micsoda hülyeség az, hogy nincs szlovákiai magyar irodalom?” Végül arra a megállapításra jut, hogy a Felvidéken született magyar irodalomnak „(v)an mindene, sőt több neve is van – de hát az igazság az, hogy erre senki sem büszke annyira. Merthogy nincs itt ma már semmiféle búsmagyarkodó-szecessziósszéplelkűsködő-hamispátosszalkolonializáló 'felvidéki magyar irodalom'-azás, nincs itt semmiféle északrasimuló-hamisklasszikusrajátszó-zordonidegenségtudatú 'szlovenszkói magyar irodalom'-azás, hanem csak a pőre 'szlovákiai magyar irodalom' használatos, sőt: 'szlovmagy irodalom'.” De olvassák el inkább a teljes írást.

Magasiskola rovatunkban Grendel Lajos feltehetőleg utolsó (vagy egyik utolsó) novelláját közöltük. Olvasható volt még Tőzsér Árpád, Szalay Zoltán, Nagy Hajnal Csilla, Barak László, Forgács Péter, Juhász Katalin, Mellár Dávid, Csehy Zoltán, Pénzes Tímea, Szászi Zoltán, Czucz Enikő, Baka L. Patrik, Fellinger Károly, Balázs F. Attila és Polgár Anikó. Portrét közöltünk olyan jelentős szerzőkről, mint Zalabai Zsigmond, Duba Gyula vagy Talamon Alfonz.

A hónap szerzője 2018 októberében Grendel Lajos volt a Literán, akit október 1-jén látogattunk meg Pozsonyban. A félig írásban, félig személyesen készült nagyvizit-interjúnk „Régimódi” ember vagyok címmel jelent meg. Abban mondja: „1963 és '69 között annyi minden történt, hogy összeszámolni sem tudom. Az első hónapokban csak ámultam. Sűrűn jártam moziba, a Fő téren négy is volt, az egyikben Bergman-filmet vetítettek, a másikban Godard-t, a harmadikban Antonionit, a negyedikben Menzelt. Emlékszem rá, hogy 1964-ben vagy '65-ben az egyik cseh egyetemista a szocialista realizmusról kezdett beszélni, s a tanárok kiröhögték, ne beszéljen ostobaságokat. Szóval 1968 előkészülete már 1963-tól zajlott. 1968 inkább a csúcs volt. Fél évtized alatt hihetetlenül sok könyvet adtak ki, meg is lett az eredménye. A magyarországi folyamatok csak lassan haladtak, körülbelül a nyolcvanas évek második felében indult a valódi demokratizáció. '68 döntő befolyással volt rám, de nemcsak a '68-as események miatt, hanem az egész irodalomról alkotott felfogásom megváltozott, mindenekelőtt a strukturalizmusnak és a filozófiai érdeklődésemnek köszönhetően. Lassú folyamat volt. Ma, 2018-ban elmondhatom, hogy a '45 utáni irodalom legnagyobb írójának Mándy Ivánt és Örkény Istvánt tartom a novellák, Ottlik Gézát és Mészöly Miklóst a regények terén. Élőkről nem nyilatkozom, ezt a mai napig is tartom, pedig lenne miről. Annál is inkább nem, mert ötven éve jelen vagyok a magyar irodalomban, és ezt ugye nem illik. Persze olykor-olykor előveszem a klasszikusokat: Stendhalt, Dosztojevszkijt stb., és Jókait, Keményt, Mikszáthot. A világirodalomban is elég tájékozott vagyok. Én 'régimódi' ember vagyok.” Az interjúban szóba került betegsége is, de nem gondoltuk volna pillanatig sem, hogy utoljára látjuk egymást: „Ha egy kézzel is, de írok. Bal kézzel. A jobb kezem ugyan mozgékony, de annyi hibát követek el, hogy inkább lemondtam. Most jókedvű vagyok, de az utóbbi időben, főleg egy-két hónapja depresszióm volt. Most már elmúlt, de... öregszem. Pedig már nem tanítok, szabad vagyok, mint a madár”.

Egy videó is készült vele:

Aztán december 18-án meghalt. Az írásait és a róla szóló cikkeket, köztük megemlékezéseinket külön dossziéba rendeztük.

A három hónap alatt felvidéki irodalmi műhelyek naplóit közöltük. Az Irodalmi Szemle, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, a Comenius Egyetem és a Dunszt bejegyzéseit Csillag Lajos, Beke Zsolt, Szabó Lovas Emőke, Mellár Dávid, Nagy Csilla, Nagy Hajnal Csilla, Mizser Attila, Gyenes Gábor, Németh Zoltán, Bárczi Zsófia, Száz Pál, N. Tóth Anikó, Benyovszky Krisztián, Petres Csizmadia Gabriella, Czucz Enikő, Polgár Anikó, Csehy Zoltán és Mészáros András írta.

Írómozink meghívottai is felvidéki írók voltak. Gazdag József a Black Mirror sorozat San Junipero részét, Mucha Dorka és Mucha Attila Danny Boyle T2 Trainspotting, Kálmán Gábor Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott, Csehy Zoltán pedig Federico Fellini És a hajó megy című filmjét választotta. A vetítések után Fehér Renátó, Modor Bálint és Nagy Gabriella beszélgetett a vendégekkel.

A beszélgetésekről videók is készültek:

Nem kevés felvidéki, Felvidékről származó vagy szlovákiai magyar szerzővel találkozhattak eddig is a Literán. Olvashatnak tőlük és más vajdasági szerzőktől bőségesen szépirodalmi művet, velük készült interjút, műveikről írt kritikát, estjeikről szóló tudósítást oldalunkon. 2008-ban kétrészes tanulmányt közöltünk Beke Zsolttól a szlovákiai magyar irodalom egy évéről: Minőség és dilettantizmus címen (I. rész, II. rész). Fontos említeni a 2016-os Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelyen Szlovákia volt a díszvendég-ország. Gyűjteményünkben nem csak a kortárs szlovák irodalomról kapnak képet, de a szlovákiai magyar irodalomról is, hisz olyan írók és kritikusok szólalnak meg a cikkekben, mint Tőzsér Árpád, Mizser Attila, Pénzes Tímea, Juhász Katalin, Görözdi Judit, Száz Pál, Grendel Lajos és Csehy Zoltán. Temérdek felvidéki vagy Felvidékről származó, ma Magyarországon élő szerzőt olvashattak a Literán fennállásunk 16 éve alatt. A már említett Grendel Lajostól kezdve Tőzsér Árpádon át Csehy Zoltánig, Gazdag József, Barak László, Hizsnyai Zoltán, Vida Gergely, Kálmán Gábor, Csanda Gábor, Németh Zoltán, Száz Pál, Szalay Zoltán, Görözdi Judit, Macsovszky Péter, Mizser Attila, Hunčík Péter, Nagy Hajnal Csilla, Koncsol László, Dobos László műveiig, és még sorolhatnánk. Felvidéki szerzőinktől olvashatnak bőségesen szépirodalmi művet, velük készült interjút, műveikről írt kritikát, estjeikről szóló tudósítást, sőt, naplót is, többek között Csehy Zoltán, Juhász Katalin, a Kalligram kiadó, Kálmán Gábor, Száz Pál (Kőrizs Imrével) és Pénzes Tímea tollából.

Teljes képet ugyan nem nyújthattunk, igyekeztünk sok oldalról, sok műfajban közel hozni az olvasóhoz azt, amit ma felvidéki vagy szlovákiai magyar irodalomnak neveznek. Sok tervünk megvalósult, másokkal – köztük igen fontos interjúkkal és portrékkal – azonban adósok maradtunk. Reméljük, nem sokáig.

Leltárunk apropója pedig nem más, mint a közelgő újabb blokk. Hamarosan ugyanis elkezdjük a Kilátó negyedik részét, amelyben Kárpátaljáé a főszerep.

Figyeljék a Literát!

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.